Egy kereszt nem kereszt

Ha valaki komolyan veszi a Magyar Nemzet címadási gyakorlatát, azt is hihetné, hogy Budapesten templomok égnek, papokat vernek meg, s mindeközben dominó-módjára dőlnek a köztéri keresztek. A hisztériát a Szabadság-szobor „keresztelője” kapcsán született főpolgármesteri Facebook-poszt váltotta ki, ami azért is abszurd, mert a kormányoldalnak a mostanit megelőző közfelháborodásra azóta sem volt egy szava sem. De nézzük sorjában!

Amikor tavaly nyilvánosságra hozták, hogy a Szabadság-szobor talapzatába méretes keresztet vésnek/fúrnak/faragnak/toldanak, akadtak konzervatív szavazók és egyházi személyek is, akik kifejezetten szerencsétlen ötletnek tartották, hogy a kereszténység jelképe kerüljön oda, ahol eredetileg egy géppisztolyos szovjet katona állt. Ahogy akkoriban viccesesen mondogatták: hogy megvédje Budapestet a szabadságtól. Ám attól nem tudta megvédeni sem vörös zászlóval, sem fegyverrel, hogy a főváros ne hasznosítsa, ha már úgyis olyan magasra nőtt. És ennek nyomán a pálmaágat tartó alak még a szabadság paródiájaként is Budapest szimbólumává magasztosult. Jól példázza ezt, hogy 1956-ban, amikor a szovjet katona szobrát ledöntötték,  komolyan vehető ötletként senki nem gondolta, hogy magát a Szabadság-szobrot is el kellene tüntetni. Amely így, eredeti és átvitt értelemben egyaránt: kulcstartókon, jelvényeken, csikóbőrös kulacsokon stb. örökítették meg, egy csomó vállalati címerben szerepelt, a vendéglátóipar épp úgy kisajátította mint a gépgyártás. Ami azt eredményezte, hogy a Szabadság-szobor látványa (bármily formában) mára nem a szobrot, hanem magát Budapestet jelenti, némi pátosszal a „Budapest-mindenséget".
.

Ám most az a paradox helyzet állt elő a kereszt - vagyis épp a „mindenható" -  miatt, hogy csorbát szenvedett ez a "Budapest-mindenség". Sajnálatos, de a mai Magyarországon a kisajátított kereszt nemzetszimbólumként épp az jelenti, aminél Budapest több: a provincializmust, mozdulatlanságot, és sok-sok ellenességet, a multikulturális, sokszínű, mindenre nyitott Budapest meg- és kitagadását.

De ugyanakkor egyértelmű, hogy a felháborodást elsősorban nem maga a kereszt okozta, hanem az előbb taglalt „odanemillőség”, illetve az a tény, hogy a kormány nevében eljáró felelős, a Várkapitányság mindenféle szakmai egyeztetés nélkül, önkényesen eszközölte e jelentős változtatást Kisfaludy-Strobl Zsigmond művén, ami pedig már az örökösök ellenszenvét váltotta ki. 

Mielőtt ismertetnénk a történet teljes elborulással járó végkifejletét, még egyszer szögezzük le, hogy az elégedetlenkedőknek – beleértve Karácsony Gergelyt is – nem a keresztállítás tényével volt/van bajuk, hanem azzal, hogy 

1.) egy műtárgyon eszközölnek visszafordíthatatlan változásokat;

2) egy olyan műtárgyon eszközölnek visszafordíthatatlan változásokat – az örökösök jóváhagyása nélkül –, amely semmiféle módon nem hozható összefüggésbe a kereszttel, a kereszténységgel;

3) A Gellérthegyen van már egy nagy méretű kereszt a Sziklakápolna előtt. (Valamint egy harmadik Gellért püspök kezében.) 

4) A Várkapitányság önkényesen, mindenféle egyeztetést hanyagolva járt el.

Mindezt azért fontos megjegyezni, mert Karácsony Gergely elhíresült Facebook posztjában szintén ezeket a dolgokat kifogásolta, és ezek mellett fejezte ki nemtetszését a kormány azon, egyébként általános gyakorlatával szemben is, hogy politikai haszonszerzésre használnak fel történelmi emlékeket, műalkotásokat. Amúgy a főpolgármester egyetlen szóval sem ítélte el az egyéb keresztállításokat. „Nem, nem a kereszt a baj, hanem a kereszttel való visszaélés. Az, hogy utólagos belebabrálással bontsák meg a letisztult, mindeddig közmegelégedésre a város jelképévé vált műalkotás egységét. És ez akkor is így van, ha a leghatározottabban elítélek minden olyan törekvést, amely meg akar csonkítani közterületi alkotásokat vallási vagy civilizációs jelképek eltávolításával” – jegyezte meg a főpolgármester. 

De hiába próbálta meg jóelőre tisztázni az esetleges félreértéseket, a Fidesz olyan össztüzet zúdított rá, kiforgatva szavait, hogy annak alapján Robespierre-rel meg Dzerzsinszkijjel kellene egy napon említeni őt.  A kormánysajtó szerint a főpolgármester „ismét belerúgott a keresztényekbe”, „támadást indított a keresztény közösségek ellen” és így tovább, Rétvári Bence belügyi államtitkárig, aki okfejtését azzal a „megszólítással” indítja hogy

„pár nap ráhagyással Karácsony Gergely is beleállt a Gyurcsány Ferenc által indított politikai vonalba”.

Úgy tűnik, Rétvári legfőbb baja az, hogy Karácsony a „Szent Gellértről elnevezett hegy tetejére tervezett kereszt ellen” tiltakozott, ami szerinte szigorúan tilos abból kiindulva, hogy a névadó keresztény vértanú. Az államtitkárnak még a kereszttel kapcsolatos villám-ismeretterjeszésre is futotta, s emlékezteti - jókora csúsztatással - Karácsonyt arra, hogy „a kereszt a magyar címerben, az angol zászlóban vagy a vöröskereszt jelképében is benne van, és ott senkit nem sért”, és azt is hozzáteszi: „az a kereszt, ami ott van a Szabadság-szobortól pár lépésre Szent Gellért kezében, vagy a kommunista időkben befalazott Sziklatemplom előtt”.

Vagyis ő maga ismeri el, hogy a Gellérthegynek van már egy keresztje, Nem is akármilyen; messzire ellátszik, és annak is jelentősége van, hogy azt az a kápolnát őrzi, amit a kommunisták még be is falaztak.

Ezután miért kell még egy kereszt?

Rétvári nem indokol, így jobb híján arra gondolhatunk hogy szerinte „egy kereszt nem kereszt”. Hiszen nem a keresztet hiányolja, hanem a több keresztet a Gellért-hegyre.  Amivel csak az a probléma, hogy az efféle „installációkat" nem emlékhelynek, emlékműnek hívják, ahol a nemzeti emlékezet is kiteljesedhet, hanem úgy, hogy temető . Ha most felnézünk a Gellérthegyre két keresztet látunk egymás fölött. És aki ezt kifogásolja, az keresztényellenes – mi jöhet még?