Szombat este hatalmas tömeg gyűlt össze a libegő végállomásánál. Az emberek hármasával-négyesével várták türelmesen, hogy haladjon pár métert a sor, amely legalább egy buszmegállónyi hosszban kanyargott a Zugligeti úton. De a libegő mindenkit megvárt.
Vannak bizonyos események, amelyekről utólag kiderül, hogy, aki élt és mozgott, az a helyszínen tekintette meg. 1954. május 23-án mindenki ott volt a Népstadionban, amikor Puskásék 7-1-re legyőzték angolokat, 1956. október 23-án este mindenki döntötte le a Sztálin szobrot a Felvonulási téren, de ilyen volt 1983. augusztus 18-án az István, a király premier a Városligetben, 1989. június 16-án a Nagy Imre temetés... Ilyen volt 1957. május elseje, de arra egy idő után már senki sem emlékezett. De az olyan "kevésbé történelmi eseményeknek" is, mint az Erzsébet-híd avatása (1964. november 25.), vagy a 2-es metró átadása (1970. április 2.) ugyancsak mindenki a szemtanúja volt.
Egészen mostanáig szent meggyőződésem volt, hogy 1970. augusztus 20-án, öt évesen, engem is elvittek libegőzni. Ám ebből csak annyi igaz, hogy öt évesen valóban elvittek libegőzni. Nem a megnyitó napján. Nemrég elolvasva a korabeli tudósításokat, egyértelmű, hogy épeszű ember 1970. augusztus 20-án nagy ívben elkerülte Zugligetet. "Már reggel 7 órakor megkezdődött a Zugligeti úti bejárat előtt a sorbaállás. 9 órakor legalább ezren várakoztak. Éppen ezért 10 óra helyett már 1/4 10 órakor meg kellett indítani az ünnepi járatokat... Ám változatlanul állandóan nőtt a tömeg.
11 óra után már a rendőrség segítségét is igénybe kellett venni, s üzemzárásig 200-400 méteres sorokban kígyóznak a Libegőre várakozók" - írta a másnap Magyar Hírlap, hozzátéve, a rohamra a BKV nem készült fel. "Az egyszerelvényes, 58-as villamosokon hering módjára zsúfolódva utaznak. Helyes lenne, ha az elkövetkező hetekben - amíg a a libegőt régi pesti szokás szerint, száz- és százezrek ki nem próbálták - sűrítenék a járatokat - tanácsolta a Magyar Hírlap szerzője, és megerősített abban, hogy már csak azért sem lehettem ott a megnyitón, mert nagyapám, aki ilyen jellegű ismereteimért volt már a Moszkva téren, az első tömött 58-as láttán hátraarcot vezényelt volna. A hivatalos adatok szerint az első napon 10 346 utasa volt a libegőnek.
Mindez úgy jön ide, hogy amikor szombat este megláttam a Zugligeti úton az éjszakai libegőzésre vágyók végeláthatatlan sorát, okkal állapíthattam meg, soha nem láttam még itt ennyi embert. Némi szkepszissel megállapíthattam azt is, hogy valóban csak úgy lehet a félórás libegőzés "egész estés" elfoglaltság, az 1-2 várakozással teli órát is a közelben töltünk. De az egész annyira gördülékenyen zajlott, hogy még a sorba állók is elfelejtettek egymás torkának ugrani. Rendőrt? Ide? Minek?
Minden a tervek szerint haladt, nemcsak a libegő ülései a magasban, de az egykori 58-as villamost helyettesítő nosztalgia buszok is. A Libegő személyzete pedig rutinosan, jókedvvel és kellő gyorsasággal végezte a dolgát az éjjel egy órás zárásig. Több mint 2000 utas kiszolgálásával.