Megint kilátszik az Ínség-szikla, egyre kevesebb a víz a Duna medrében, de mennyit kell még aludni ahhoz, hogy száraz lábbal sétálhassunk át rajta?
Mennyi a realitása annak a gyakran elhangzó felvetésnek, hogy “ha így haladunk, akkor ki fog száradni a Duna”? Miért fontos egyáltalán a Duna és hogy mennyi víz van benne? Sok utópisztikus képen, filmben – mint a Műanyag égbolt – találkozhatunk a képpel, hogy csak egy üres meder szeli ketté a fővárost, ezért megkérdeztük a mesterséges intelligenciát is a száraz lábbal átkelésről, ami (aki?) meglepően bizakodóan nyilatkozott: még a legrosszabb klímaforgatókönyvek sem mutatják azt, és még 4 fokos átlaghőmérséklet-növekedés esetén sem kell arra számítanunk, hogy a Duna valaha kiszáradna Budapestnél. Legalábbis a következő 100 évben ez lehetetlennek tűnik, mégpedig több okból is.
- A folyó mérete miatt, hiszen a Duna Budapestnél általában 400–500 méter széles, a mélysége 2–5 méter között változik, persze helytől és évszaktól függően. Még a legsúlyosabb aszályok idején is (pl. 2018, 2022, 2025) csak csökkent vízhozamról lehet beszélni.
- A folyamatos vízutánpótlás miatt, hiszen a Duna táplálása egész évben folyamatosan történik. Az alpesi hóolvadástól kezdve, a felszín alatti vizeken át, egészen a mellékfolyókig a Duna vize egész évben számíthat utánpótlásra. A vízhozam tehát csökkenhet, de teljes kiszáradás nem várható.
- A városi vízgazdálkodása miatt, hiszen Budapest érdeke, hogy a Duna szintjét szabályozzák (pl. vízművekkel, zsiliprendszerekkel, partvédművekkel), hogy mindig biztosítva legyen az ivóvízellátás, a hajózhatóság, és az ökoszisztéma védelme.
Miért érdemes mégis ezzel a kérdéssel foglalkozni?
A Duna kiszáradása tehát nincs napirenden, de sokat lehet tanulni abból, ha mégis elképzelünk egy ilyen forgatókönyvet – a Duna sokkal fontosabb egy város működéséhez és egy városnyi ember életéhez, mint ez elsőre gondolnánk egy fröccs mellől a rakparton. A kiszáradás okozta problémák nagy része ugyanis – legalábbis részben – akkor is aktuális lesz, ha a jelenlegi állapot fennmarad vagy a helyzet lassan rosszabbodik, és erre bizton számítani lehet. A klímamodellek ugyanis azt mutatják, hogy a következő 50 évben nyaranta 15-40%-kal csökken a Duna vízhozama, így a vízszintje is, vagyis lesz olyan, hogy nosztalgiával gondolunk majd azokra az időkre, amikor az Ínség-szikla megjelenésétől számítottuk az aszályos időszakot. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy így lassan, de biztosan egyre kevesebb víz lesz a Dunában, az előrejelzések szerint az aszályos időszakokkal párhuzamosan nő majd a téli-tavaszi árhullámok száma, és az tudjuk mivel jár, még a legutóbbira is nagyon jól emlékszünk.
Ez történne a Duna teljes kiszáradásának esetén (aminek következményeivel részben így is számolni kell majd a következő 50 évben)
Ha a következő problémák akár csak részben is sújtják majd Budapestet a következő évtizedekben, azok is hatalmas kihívást jelentenek majd, emiatt fontos, hogy a város és a lakosság továbbra is folyamatosan dolgozzon a vízmegőrzésen, a zöldfelületek növelésén, és a fenntartható Duna-használaton. Amikor átmegyünk egy hídon vagy épp kikapcsolódunk a Rómain, akkor nehéz átlátni annak a volumenét, átérezni a fontosságát, hogy hány területen és milyen nagy hatással van ránk az, hogy egy ekkora folyam átszeli a fővárost. És főleg, hogy mi lesz velünk, ha a kapcsolatunk a Dunával drasztikusan megváltozik.
A Duna kiszáradásának közvetlen és közvetett következményei:
- A vízhez közvetlenül kötődő élővilág pusztulása: a Duna számos halfajnak, madárnak és növénynek ad otthont. A folyó kiszáradása hatalmas biodiverzitás-veszteséggel járna.
- A mikroklíma felborulna: a Duna segít szabályozni Budapest helyi éghajlatát, nélküle a városban extrém hőhullámok lépnének fel.
- A kereskedelem és közlekedés összeomlana: a Duna fontos közlekedési útvonal is, a hajózás megszűnése megnövelné a szállítási költségeket, az alternatív útvonalak pedig a szén-dioxid-kibocsátást. A turizmus visszaesésével is számolni kellene, a dunai hajókirándulások, a vízparti látványosságok és ikonikus panorámák eltűnnének, ami súlyos csapás lenne Budapest idegenforgalmára.
- Energiaellátási gondok lépnének fel: egyes erőművek hűtésre használják a Duna vizét. Teljesítményük és hatékonyságuk jelentősen csökkenne.
- Egészségügyi kockázatokkal is járna: ivóvízhiány lépne fel, a pangó víz pedig betegségek melegágya lenne, a megnövekedett városi hőmérséklet pedig drasztikusan növelné a hőguta esetek számát.
- Migrációs hatása is lenne, ami romba döntené az ingatlanpiacot: az emberek elvándorolnának Budapestről, emiatt a város szerkezete, kultúrája és identitása is radikálisan megváltozna. A hidak elveszítenék funkciójukat, a folyóparti beruházások elnéptelenednének. Emiatt a vízparti ingatlanok értéke jelentősen csökkenne.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)