Újabb fontos lépés az esélyegyenlőség felé, hogy a Fővárosi Szolidaritási Alap támogatásával a Down Alapítvány egy újabb,12 fős támogatott lakhatást biztosító otthont hoz létre fogyatékossággal élő személyek részére. A leendő lakókkal megnéztük az új házat, aztán meglátogattuk a közeli, már 2000 óta működő hasonló lakóotthont is és a közeli foglalkoztató centrumot, ahonnan a legmenőbb, helyben varrt bőr kulcstartóval távoztunk.
Színes szobák, lelkes leendő lakók, madárcsicsergés a hatalmas kertben és tervezgetés, hogy ki kinek lesz a szobatársa. A XV. kerületi ingatlant, ami egy hatalmas családi ház volt, a Down Alapítvány 2024. nyarán vásárolta meg, ottjártunkkor még folytak az átalakítások a házban, illetve a támogatott lakhatási (TL) engedélyeztetési folyamata.
Amíg a hamarosan beköltöző srácok az emeleten a leendő szobáikat nézik meg, addig mi a nappaliban állva beszélgetünk Gruiz Katalinnal, a Down Alapítvány elnökével arról, hogy mi a cél az a támogatott lakhatásokkal és milyen nehézségekkel kell szembenézniük az állami ellátó rendszer hiányosságai miatt.
A közel 180 millió forintos projekt célja – amihez az FSZA 2023 pályázat 40 millióval járult hozzá –, hogy kis létszámú, családias lakhatási lehetőséget biztosítson értelmi fogyatékossággal élő embertársaink számára annak érdekében, hogy ne kelljen családtagjaiktól és támogató közegüktől távoli, nagy létszámú intézménybe költözniük. A kerületben pár utcányira található egy másik, az alapítvány által már 25 éve működtetett lakóotthon, foglalkoztató centrum és a nappali ellátás is.
A nagyfokú önállóságot biztosító támogatott lakhatás kialakítása mellett a program célja az is, hogy a leendő lakókat felkészítsék az önálló életvitelre. A friss beköltözők közül a legtöbben a Down Alapítvány látókörében lévő családokból illetve a 10 és 11. kerületi átmeneti gondozóházából kerülnek ki. A fővárosban a mai napig nagyon kevés az ilyen típusú kislétszámú lakhatási egység (lakóotthon vagy támogatott lakhatás), ezért minden ilyen ház hiánypótló és hozzájárul a fővárosi intézményrendszer fejlődéséhez és a fogyatékos emberek integrációjához.
Az integráció területén hatalmas munkájuk van abban is, hogy megteremtsék azokat a munkahelyeket, ahol a Down-szindrómás személyek egy elfogadó és biztonságos közegben tudnak dolgozni. Az egyik lelkes leendő lakó Csongor például az IKEÁ-ban dolgozik négy órában, ő amúgy a Zágráb utcai átmeneti otthonból érkezik, és már nagyon várja, hogy itt lakhasson a barátaival.
Gruiz Katalinnal a Down Alapítvány vezetőjével beszélgetve kicsit elkanyarodtunk a magyar rögvalósághoz és a társadalmi kérdések irányába is. Elmondta, hogy az inklúziónak gyerekkorban kéne kezdődnie; inkluzív óvodákra, inkluzív iskolarendszerre lenne szükség, ahol a Down-szindrómás és más értelmileg akadályozott gyerekek egészen kiskoruktól gyakorolhatnák az önállóságot, a társas kapcsolatokat illetve az elfogadott társadalmi normák alkalmazását. Ellentéteben a mai gyakorlattal, hogy szegregáltan, egy védelmező családban élnek harminc–negyven–ötven éves korukig, vagy amíg a szüleik élnek, utána meg a szintén szegregált állami ellátórendszerekbe kerülnek. Ilyenformán, se a fogyatékos gyerekkel, se a felnőttkorúakkal nincs interakciója az átlagembernek. Egész életüket úgy élik, hogy nem látszanak.
Egy ilyen önálló életvitelt biztosító szolgáltatásnak a fenntartásához az állami normatíva – egy átlagos lakót feltételezve – a költségek egyharmadára elég, a maradékot az alapítványnak és a lakóknak kell előteremteniük, ezért is fontos, hogy minden lakónak legyen munkahelye és saját jövedelme is.
A felújítás alatt álló ház után meglátogattuk a közelben 2000 óta működő lakóotthont, ahol Magyari Tímea mutatta be, milyenek a mindennapok itt. Tímea az összes kis otthon szakmai vezetője és ennek az otthonnak a vezetője is, a megnyitásától kezdve. Az itteni lakókat is gyerekkoruk óta ismeri, az iskolában a gyerekfelügyelőjük volt.
A háztartásvezetés és a munkamegosztás terén nagyon sokat lehet itt tanulni – nem csak aprólékos folyamatokra van bontva például, hogy a mosókonyha kitakarítása egészen pontosan mit jelent, és mit milyen tisztítószerrel kell elvégezni, de aprólékos napirend is van, ahol a házi és ház körüli munkákat igazságosan elosztják, a teknős etetésétől kezdve a szemét kirakásáig.
Ezek az intézmények elképesztően hiánypótlóak, de hogy ezt a hiányt jobban értsük, számszerűen a 2023-as adatok szerint a következő lakhatást biztosító szociális szolgáltatások voltak elérhetőek a fővárosban fogyatékos személyek számára:
- 605 férőhely ápoló, gondozó otthonban (de helyileg ezek sem Budapesten vannak)
- 167 férőhely fogyatékos személyek rehabilitációs intézményében ;
- 83 lakóotthoni férőhely, (amelyből: 55 ápoló-gondozó célú lakóotthoni férőhely) és 28 rehabilitációs célú lakóotthoni férőhely)
- 65 férőhely fogyatékos személyek gondozóházában (átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény, melyből 51 férőhely a Down Alapítvány két gondozóházában van)
- 182 férőhely támogatott lakhatásban (jelenleg a legkorszerűbb ellátási forma).
Ehhez képest Budapesten majd 115 000 fogyatékossággal élő személy él, akiknek valamilyen támogatásra van szükségük. Az 1996-ban alapított Fővárosi Szolidaritási Alap pályázatának minden évben ezért is kiemelt feladata, hogy olyan szociálpolitikai fejlesztések történjenek, amelyek segítik és támogatják a fogyatékossággal élő embereket és családtagjaikat.
(Kiemelt kép: Fazakas Lőrinc/Énbudapestem)