Nádas Péter monumentális műve, a háromkötetes regény, a Párhuzamos történetek idén 20 éves. Az elmúlt két évtizedben az irodalmi közvéleményt egyik leginkább megmozgató és sok szempontból megosztó mű, de az biztos, hogy mély nyomot hagy mindenkiben, aki találkozik vele.
2025. március 27-én, a Színházi világnapon különleges bemutatóra került sor az Örkény Színházban. Felolvasószínházi előadás keretében mutatták be Forgách András Szorul a hurok című művét, amelyet a Párhuzamos történetek motívumainak felhasználásával írt, az előadás után pedig Mácsai Pál, az Örkény Színház korábbi igazgatója beszélgetett Nádas Péterrel és Forgách Andrással. A világnap alkalmából a Jelenkor kiadó megjelentette Nádas Péter összegyűjtött drámáit is, Szünet nélkül címmel.
Nádas Péter monumentális műve, a háromkötetes regény, a Párhuzamos történetek idén 20 éves. Az elmúlt két évtizedben az irodalmi közvéleményt egyik leginkább megmozgató és sok szempontból megosztó mű volt. A művet olvasók új generációja immár rengeteg értelmezés felől, akár a Párhuzamos olvasókönyvvel, akár másfajta segédlettel olvashatja. Forgách Andrásnak mégis sikerült hozzátennie az olvasatok tömkelegéhez egy – a regény testben létet középpontba állító világnézete felől – újszerű módon. A színházi performálás nemcsak, hogy jól áll a Párhuzamos történetek részleteinek, hanem egyenesen a homlokára csapna a néző: ez eddig hogy nem jutott eszünkbe? Ahogy maga Forgách is kiemelte az előadást követő beszélgetésben: a dramatikus adaptáció számára is új összefüggésekre világított rá a regényfolyammal kapcsolatban.
A Szorul a hurok a regényfolyam harmadik kötetének egyik fejezetcíme, azonban a fő motívum Erna, Gyöngyvér és a taxisofőr (mint később kiderül az olvasók számára a regényben, Bellardi) autóútja a Kútvölgyi kórház felé, a regényfolyam első kötetének egyik fő fejezetére alapszik. Forgách adaptációjának nóvuma, hogy háromszor hallgatjuk meg ugyanazokat a történéseket (az ismétlődő motívumokat egyre inkább gyorsítva, ezzel a feszültséget egyre jobban növelve) a három szereplő különböző szemszögéből. Ezáltal a színpadi jelenetnek lehetősége van a karakterekről egy komplex képet adni: Gyöngyvér színpadon elhangzó belső gondolatait a regényben például több részletben, az első kötetbeli autós jelenetben, az Ágosttal való hosszú szeretkezés-jelenetben, valamint a harmadik kötet elején lévő énekóra-jelenetben olvashatjuk. A színész példás feszültséggel viszi színre Bellardi karakterét is, akinek kilétére és Lehr professzorhoz, Erna férjéhéz való kapcsolódására (akihez siet Erna és Gyöngyvér a kórházba) kifejezetten későn, a második kötet végén derül fény. Sőt, a színpadi jelenet kifejezetten hozzáad Bellardi motivációinak megértéséhez és kifejezetten jól kontextualizálja a karaktert azon olvasó számára, aki talán már régebben olvasta az első kötetben található taxis jelenetet.
Ahogy Nádas Péter elmondta Forgách felvetésére a beszélgetésben, őt a színpadon a testek közti kapcsolat érdekli, nem a történetmesélés. A feszültség növelése addig, míg épphogy csak tűrhető, sőt, egy parányival azon felül. Szünet nélkül játszani egy darabot, ahogy maga a Párhuzamos történetek szünet nélkül nyugtalanít. Talán a Párhuzamos történetek befogadásának is ez a valódi nyitja: hagyni, hogy ámulatba essünk a testek történelemre adott reakciójának tűpontos leírásain, és egy-egy összefüggésre a regény történetében csak az olvasás után sok idővel, egy új benyomás hatására rájönni.
Kiemelt kép: Horváth Judit/Örkény Színház