Budapest a hetvenes-nyolcvanas években elsősorban az autósok városa volt, és ha akadt némi szabad terület, akkor ott nagy eséllyel parkoló létesült. Amikből mára szerencsére park lett, vagy tér.
A hatvanas évek elején nagyot fejlődött a fővárosi közösségi közlekedés, ami az ötvenes évek nyomorúságos viszonyai tükrében nem is volt akkora szenzáció. A politikusok a „szocializmus alapjainak lerakásáról” szónokoltak, egyúttal azt is megígérték, hogy hamarosan beköszönt a motorizáció nagy korszaka, és mivel életszínvonal folyamatosan emelkedni fog, a dolgozók majd saját gépkocsijukkal járhatnak a munkahelyükre, nyáron meg a munkahelyi üdülőkbe. Noha a nyugati színvonalú motorizáció elterjedése a szocialista piacgazdaság közepette reménytelen esetnek tűnt, a következő évektől egyre többen lehetettek gépkocsitulajdonosok Magyaroszágon is. Még annál is többen, mint amennyit az előrejelzések mutattak. Egy 1971-es becslés szerint a budapesti utakon akkor futó 78 000 gépkocsiból 2040-re 600 000 lesz. Nos, tavaly Budapesten 712 555 autó volt használatban…
Viszont a parkolás nemhogy 1971-ben, már 1965-ben is gondot okozott. „…városszerte – főleg a belső kerületekben és a nagyobb forgalomvonzó létesítmények közelében – gombamódra szaporodnak a tervszerűen kialakított parkolóhelyek. Ma már több budapesti utcára és térre is elmondhatjuk, hogy a gépjárművek leállásának megkönnyítésére a haladó forgalom biztosítása mellett minden talpalatnyi helyet felhasználtak. A kijelölt parkolóhelyek száma Budapesten jelenleg már 79-re tehető” – írta 1965. augusztus 21-én az Autó-Motor, felsorolva tételesen is fővárosi helyszíneket. (Ebből hat a Margitszigeten volt!)
A következő két évtizedben Budapestből az autósok városa lett, a metrók átadása után sugárirányú főútvonalairól (Rákóczi út, Üllő út, Váci út) eltűnt a villamos, minek következtében 2X3 sávos „autópályák” születtek a belvárosban. És persze újabb a parkolók… Mindez a gyalogos közlekedés, az élhetőség, a városiasság rovására ment, amit ezek az elsorvasztott sugárutak a mai napig nyögnek.
Nem volt másképp Nyugaton sem, sőt ott már korábban váltak szinte elviselhetetlenné a nagyvárosok az autók tömege miatt.
„A gyalogos olyan autós, aki talált parkolóhelyet”
– járta a mondás Párizsban a hatvanas években.
Ám a kilencvenes évektől hatalmas változások kezdődtek a zöld gondolkodás jegyében, és nemcsak a francia fővárosban, itt például arról írtunk, hogyan lett Hollandia és Amszterdam a bringás fejlesztések egyik mintája. Ma már el sem hinnénk, hogy még Amszterdamban is meg kellett győzni az autósokat. A környezettudatos ismertterjesztéssel kezdődődő parkosításokkal, illetve a közösségi közlekedés komfortossá válásával hatalmas eredmények születtek. E változások Budapesten – késve ugyan –, de szintén megindultak. A következőkben olyan budapesti közterületeket mutatunk be, ahol ma már elképzelhetetlenek az autók. Pedig régen az lett volna elképzelhetetlen, ha nincsenek ott autók. A soron következő, november 27-i közgyűlésen téma lesz a jelenlegi parkolással összefüggő önkormányzati rendelet módosítása is, így újabb rendszerváltás jöhet a parkolás területén. Ez alapján olcsóbb lesz a parkolás annak, akinek van BKK bérlete, az előterjesztés elfogadása esetén a jövőben a BudapestGO-n lehet intézni a parkolást, megszüntetik a parkolóautomatákat és megszüntetik a zöld rendszámos autók ingyenes parkolását.
Vörösmarty tér
Deák tér
Halászbástya
Szabadság tér
Blaha Lujza tér
Bem rakpart
Madách tér
Liszt Ferenc tér
