Október 11-én, pénteken, este nyolctól éjfélig önkéntesek járták Budapest belső kerületeit, hogy összeszámolják mindazon fedél nélkül élőket, akik az utcán töltik az éjszakát.
„Keresztmetszeti adatgyűjtés a hajléktalanságról és az otthontalanságról az Európai Unió városaiban: közös módszertan kidolgozása.”
Az elsőre lehetetlennek tűnő pénteki, budapesti küldetés ennek a hosszú nevű, nagyszabású (10 ország 15 városa) és teljes mértékben uniós finanszírozású nemzetközi projektnek a részeként zajlott; egy olyan, a címben is említett módszertannak a megteremtése érdekében, amelynek nyomán a helyi, országos és európai döntéshozók tájékozódhatnak a hajléktalanság jellegéről és mértékéről, különböző dimenzióiról és a hajléktalanságban élő és otthontalan emberek és családok alapjellemzőiről. Ezen túlmenően felhívja a közvélemény és a szakpolitika figyelmét a a jelenségének összetettségére, hogy hozzájáruljon a megoldással kapcsolatos konszenzus kialakításához.
De az október 11-i „népszámlálás” a budapesti vonatkozásokat illetően is részkutatásnak számított. A projekt során ugyanis ugyanis nemcsak az utcán éjszakázókat veszik figyelembe.
Az illetékes szervezetek kérdőíves adatfelvételt is végeznek a budapesti hajléktalan szállásokon, a családok átmeneti otthonaiban lakók, a és hajléktalanok nappali melegedőit igénybe vevők körében is.
A kutatás a Városkutatás Kft, a Menhely Alapítvány, a Budapesti Módszertani Szociális Központ (BMSZKI), a Fővárosi Önkormányzat és a budapesti hajléktalanellátó szervezetek összefogásával valósul meg. Az október 3-án kezdődő első adatgyűjtési hullám során 150, hajléktalan embereket segítő intézmény vett részt, illetve 115 önkéntes.
Dr. Tellér Nóra kutatásvezető, a Városkutatás Kft. munkatársa szerint a projekt megalapozza a hajléktalanságra és otthontalanságra vonatkozó adatok rendszeres és összehasonlítható helyi szintű gyűjtését; a hajléktalanság és otthontalanság közös mérőeszközeként egy nemzetközi kategóriarendszert (ETHOS Light) alkalmaznak, minden résztvevő városban adatokat gyűjtenek az az utcai hajléktalanságról, a menedékhelyeket igénybe vevőkről, a hajléktalan emberek szálláshelyein és a családok átmeneti otthonaiban lakókról. Emellett felhasználják a közigazgatási adatrendszerekből és az ellátóktól származó adminisztratív adatokat is.
A október 11-i „népszámlálás” során azonban nem volt adminisztráció vagy személyes adatgyűjtés. Surányi Ákos a fővárosi önkormányzat hajléktalanügyi stratégiai koordinátora szerint az este 20 és 24 óra között megtartott számlálás sikeres volt - a világos módszertan mellett az önkéntes számlálóbiztosok lelkiismeretességének is köszönhetően. Mivel arra nem volt kapacitás, hogy egész Budapestet vizsgálják, a számlálás a belső kerületekre korlátozódott. De ne csak a belvárosra gondoljunk.
A szervezők harminc számlálókörzetre osztották föl Pesten a Hungária körúton belüli, Budán pedig a Margit körút és Dombóvári út közötti területet. Ezen felül külön számlálókörzetekként kezelték a Népligetet, Rákosrendező és Ferencváros pályaudvarokat, illetve egész Külső-Ferencvárost.
De számláltak a metrón, a csatlakozó aluljárókban, a pályaudvarokon, valamint a BKK 1-es, 3-as, 4-6-os, 28A villamosain és a 7-es és 9-es busz vonalát, megállóit. Így már 48 számlálókörzetet keletkezett, amelyeket 115 önkéntes számlálóbiztos járt be - három egyetem (Károli Gáspár Református Egyetem, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) szociális munkás és szociológus hallgatói, illetve a BMSZKI, a Menhely Alapítvány és néhány egyéb szervezet önkéntesei. Nem kellett szóba elegyedniük a hajléktalanokkal, az volt a dolguk, hogy bejárják a körzet minden közterületét, és „szemrevételezés" után írják össze a hajléktalannak látszó embereket. A biztosok négy óra alatt összesen 461 embert regisztráltak, valamint 31 olyan üres helyszínt, amely láthatóan fedél nélküliek alvóhelyéül szolgált. Az így regisztrált emberek közül 133 emberről lehet tudni biztosan, hogy ezen az éjszakán fedél nélkül lesznek, mivel ők már a felmérés idején lefeküdtek alvóhelyükre. A többiek ébren voltak. E 328 regisztrált emberről nem tudható biztosan, hogy az éjszakát fedél nélkül töltötték-e. Az összeírt emberek 78 százaléka volt férfi, 18 százalékuk nő (4 százalékról nem tudták megállapítani a nemet, mert úgy be voltak burkolódzva), ránézésre 20 százalékuk 31-40, 28 százalékuk 41-50, 21 százalékuk 51-60 év közötti volt.
Nem kétséges, hogy e kutatásnak vannak a bizonytalansági tényezői, ám a felmérés bevált nemzetközi módszertanra épült, és már ezek az adatok is hatalmas segítséget jelenthetnek a szakembereknek.
Az életkor például meglepetést is okozhatott, ugyanis a 65 év felettiek(nek tűnők) száma igen alacsony volt, mindössze három százalék, ami különösen ahhoz képest meglepő, hogy a szálláshelyeken alvó hajléktalan emberek körében általában az idősek vannak többségben. Az is megállapítható volt, hogy tízből négyen a párjukkal voltak, vagy csoportosan tartózkodnak közterületen, ez azért érdekes, mert a szálláshelyekre általában egyedül lehet menni
Mivel még soha nem történt ehhez hasonló számlálás Budapesten, összehasonlítási alap sincsen, így azt sem lehet megállapítani, hogy az ilyen helyzetben lévő emberek száma nőtt-e vagy csökkent-e – ennek megválaszolásához csak az ugyanilyen módszerrel három-öt évenként megismételt felvételek nyújthatnak segítséget. Az Európai Unió által támogatott, a budapestivel párhuzamosan több országban, városban lebonyolított kutatásnak éppen az az egyik célja, hogy nyomon követhető legyen az ilyen helyzetben élő emberek számának alakulása, illetve, hogy a különböző intézkedések hatására hogyan alakul a helyzetük.
A konkrét személyekkel készült kérdezéses adatfelvétel eredményeinek elbírálása több időt vesz igénybe, pár nap alatt el sem készülhetett. Ha lesznek már értékelt, hiteles adatok, illetékesek tájékoztatni fogják a közvéleményt erről is.