KULTÚRA

Őrsi Gergelyhez fordultak civilek egy emléktábla miatt


Szeretnék elérni, hogy az egykori Radetzky-laktanya homlokzatára visszakerüljön (lehetőleg 122 centi magasra) az 1838-as árvízjelző emléktábla (és egy fekete sas). 

Az ügy érdekében aláírásgyűjtést is szerveztek, amelynek leírásában az áll, hogy a lebontott Radetzky-laktanya helyén létesített hotel mostanra elkezdődött, és a homlokzat is elkészült, az említett építészeti emlékek, az 1838-as árvízjelző emléktábla és egy fekete sas viszont továbbra sem kerültek vissza eredeti helyükre.

Az aláírók fontosnak tartják közös építészeti örökségünk ápolását a fővárosban, és remélik, polgármester úr is osztja ezt a célkitűzésüket,

és számíthatnak a segítségére, hogy „a város évszázados emlékei ne tűnhessenek el csak úgy, miközben a közösségi érdeket újabb és újabb ingatlanbefektetők érdekei írják felül”.

width=3984
Kép: Merész Márton/Énbudapestem

 

„Korábban úgy értesültünk, hogy ezeknek az építészeti emlékeknek a sorsát Polgármester úr figyelemmel kíséri, és közös a szándéka a helyi lakosokkal, hogy ezek visszakerüljenek eredeti helyükre. Szeretnénk Polgármester urat a támogatásunkról biztosítani ebben a törekvésben” – fogalmaztak az aláírók. A civilek szeretnének addig is tájékoztatást kérni azzal kapcsolatban, jelenleg hol találhatóak ezek az építészeti emlékek.

A kezdeményezők valószínűleg nem kopogtatnak rossz helyen, Őrsi Gergely – aki nem mellesleg rendszeresen szervez történeti sétákat a kerületben – volt az, aki

  • megmentette a delfinen lovagló puttó szobrát, amit egy Széll Kálmán téri bontási terület előtti konténer mellé helyeztek, szintén ő volt az, aki
  • elérte, hogy a Rómer Flóris utca és Margit körút sarkára visszakerüljön Csikszentmihályi Róbert szarvast ábrázoló mészkő szobra, valamint
  • ő talált új helyet a vízivárosi Fazekasfertály utolsó nyomának, egy, a Fazekas utca 18. homlokzatán egykor állt, korongozó férfit ábrázoló szobornak.

Ahogy az Énbudapestemen is megemlékeztünk róla,

az árvíz március 13-án öntötte el Pestet, és 15-re vált a legveszélyesebbé a helyzet, ekkorra a Belvárosban két méter magas víz állt,

menekülni nem nagyon volt hova, egyedül a magasabban fekvő területek kis szigeteire, mint a mai Bazilika környéke vagy az Újépület és a Ludovika.

„Hol elől, hol hátmögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségérti már rekedt könyörgéseit” – írta naplójában Wesselényi Miklós.

1838-as
1838-as árvíz, régi Városháza. Kép: Kimnach Lászlótól/Arcanum

 

Elképzelhetetlen pusztítás. „4.254 ház volt a városban. Egy hét múlva ez a szám már 2.281-re szállott le, sőt tulajdonkép csak 1.146 szilárdúl álló ház maradt. Összedűlt 1.973 ház, s meg volt rongálva, vagy megingatva 1.135. Így a város épületeinek mintegy kétharmadát kellett vagy teljesen, vagy részben újra építeni” – számolt be a károkról Salamon Ferenc Budapest története című opuszában.

Mint a Dunai Szigetek blog is felhívja rá a figyelmet, mivel a téren álló épület elődje, a magtár csak 1842-ben készült el, az árvíztábla sem kerülhetett rá ennél előbb, valamint azt sem tudni, hogy az 1897-es átépítés során elmozdították-e a táblát.

Mindenesetre fontos, hogy a tábla legalább egy átépítést, két világháborút és egy tűzvészt is túlélt kisebb károkat szenvedve.”

Az árvíztábla felirata egyébként gót betűs, német nyelvű: „Wasser-H[...] am 15 März 1838”.

Radetzky-laktanya
Kép: dunaiszigetek.blogspot.com

 

A tábla 2021 januárjában került le az épületről, és állítólag egy múzeumba került, de azóta semmit nem tudni a sorsáról. Ahogy a blog is megjegyzi, a tábla eltűnése azért is roppant sajnálatos, mert

1977-ben még 41 darab eredeti 1838-as árvíztábla emlékeztette az utókort a jeges árvíz pusztítására Budapesten, azóta a számuk 30 környékére csökkent.

Ahogy az Énbudapestem szintén megírta, a Radetzky-laktanya átépítése nem volt botrányoktól mentes, 1842-ben, eredetileg gabonatárolónak készült, de a Gestapo és a nyilaskeresztes párt, később az ÁVH, illetve a Munkásőrség foglalta el, mígnem 2007-ben ideiglenes, 2010-ben végleges védettséget kapott, amit aztán Gulyás Gergely 2018-ban egy tollvonással megsemmisített, és ezzel szabad utat adott az akkori befektetőknek.

A munkálatok, több befektetővel később, 2020-ban indultak meg, amik újabb viharokat kavartak – erről ebben a cikkünkben olvashat többet. A 2020-as tervek szerint az épületnek egyébként 2023 tavaszára el kellett volna készülnie, végül csak 2024 nyarán adták át.

(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)