Életének 92. évében, 2024. március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a nemzet művésze – közölte a Magyar Művészeti Akadémia. Sokoldalú, integráló, egyensúlyt teremtő munkássága értékteremtő szál a magyar építészet időfonalán. Helyhez és helyzethez igazított, sokrétű életmű – áll a közleményben.
Vadász György 1933. február 18-án született Budapesten, édesapja, Vadász Mihály a két világháború közötti magyar építészet meghatározó alakja volt. Vadász 1952 és 1957 között tanult a Műegyetemen, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Egyetemi évei alatt meghatározó tanárai Jánossy György, Dávid Károly és Weichinger Károly voltak. Vadász az egyetem után a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (BUVÁTI) munkatársa, majd 1957–1964 között az Ipari Épülettervező Vállalat csoportvezető építésze lett; 1958 és 1961 között elvégezte a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskoláját. 1964-től 1985-ig a BUVÁTI osztályvezető építészeként dolgozott, a MÉSZ Mesteriskolájában 1978-tól tanított. 1983–1987 között Baja főépítésze lett, majd 1998-ig Pásztón töltött be hasonló posztot. 1985-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1985–1988 között az Artunion Széchenyi Építőművész Stúdió, majd 1989-tól egy éven át a Déldunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) budapesti irodájának vezetője volt.
Vadász György 1991-ben alapította saját építészirodáját – Vadász és Társai Építőművész Kft. –, amelynek 2000-ig volt a vezetője. Miként az az MMA közleményében olvasható, e műhelyben a mai magyar építészet közép- és fiatal generációjának számos, ismert tagja tett szert meghatározó szakmai tapasztalatokra, mások mellett két gyermeke, György (statikus) és Bence (Ybl-díjas építész) is.
6 B-s, posztmodern
Az építésszel az Élet és Irodalomban 1981. június 6-án jelent meg egy interjú, amelynek már ekkor – 43 évvel ezelőtt! – az volt a fókuszában, hogy posztmodern építész-e Vadász György. Részlet az interjúból, amit Frank János készített:
– A Vadász-épület más mint a többi, valami gyökeresen újszerű benne, vagy talán csak annyi, hogy a mai épületek horizontális hangsúlyai helyett bennük még bátor vertikálisok is szóhoz jutnak.
– Nemcsak magasságbeli mozgást igyekeztem ritmussá formálni, hanem ezt kiegészíteni egy olyan tömegbeli előre-hátra léptetéssel, hogy ennek a mozgásnak a kettős hangja izgalmas és meggyőzőnek látszó plasztikai hatást keltsen, melyet aláhúz a lakóházak felfelé magasodó csoportja elé helyezett két földszintes üzlet és egy középpontba helyezett áruház tömege, s ahol harmadik szólamként jelentkezett a háttérben levő lakóépületek magasságbeli ellentétes hullámzása. Ezeket a főszólamokat tovább motiválja a részletek játéka, például a loggiák mellvédrácsai. (…)
– Posztmodern építésznek tartja-e magát?
– Mondták rám, hogy formalista vagyok, 6 B-s (ez a legpuhább ceruza) építész, akit csakis az építészet külsődleges jegyei érdekelnek. Csak az épület fényes-árnyékai.
– Akkor nyilván predesztinálva volt, hogy szakítson a Bauhaus-szal, az „új építészettel”, illetve azzal, amit én késő Bauhausnak neveznék?
– Nem. A Bauhaus is folyamat volt, mint a többi. Talán nem is formajegyeiben, hiszen le akart rombolni mindent, és megpróbált mindent újrateremteni. De mégiscsak egy szellemi folyamat huszadik századi állomása volt, amely az előzmények nélkül nem születhetett volna meg. Nem lett volna mit megtagadnia. A posztmodern építészet ösztönös emberi tiltakozás a technicizmus túlsúlya, a laboratóriumi tisztaság ellen. A posztmodern a Bauhausnak egy görcs nélküli, szellemes és gunyoros folytatása. Egyik, döntő összetevője az irónia. De ez az irónia csupán izgató burok, belül emóciók rejlenek. Munkáimba megkíséreltem becsempészni – a nagyon fegyelmezett keretek közé – az érzelmet, sőt a romantikát is. Hogy posztmodern építész vagyok-e? Építészmérnök vagyok. Kritikával és nyitottan – az újra.
Kvalitások
Az MMA közleménye szerint Vadász György mindig is fontos feladatának tartotta, hogy az építészet és a képzőművészet egykori szerves együttélését újra megteremtse, mégpedig úgy, hogy a képzőművészeti alkotás ne csak applikatív kapcsolatban legyen az épülettel. Szabadkézi tervei, elképzeléseit rögzítő skiccei egyúttal kvalitásos grafikák is, egyik főműve, a gellérthegyi víztároló szobrászati alkotásként is szemlélhető. Munkáinak meghatározó csoportját adják a lakóházak, illetve a városléptékű beépítések, melyek kapcsán nem kevés alkotása – például Pásztón és Székesfehérváron – a posztmodern jegyében született. Vadász György a 90-es évek közepétől a korai modernhez nyúlt vissza; ekkori épületei, közülük is elsősorban az 1996-os New Bauhaus lakónegyed hangsúlyos szerepet játszottak abban, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben. Saját családi házával 1996-ban elnyerte az Év Háza díjat.
(Kiemelt kép: Marjai János/MTI Fotószerkesztőség)