Ha abból indulunk ki, hogy enni mindenki szeret, akkor egy Gerbeaud-Onyx tengelyen megtett gasztroséta a műfaj legegyszerűbb módja annak, hogy mosolygó embereket terelgessünk a saját boldogságuk vastagon kivajazott útján.
Új gasztro-élménnyel gazdagodott megint a főváros, de most nem egy új kürtős lángosos street food helyet vagy vegán rántott húsáról elhíresült standot találtunk, hanem egy ennél egy jóval komplexebb kirándulást. Aki részt akar venni rajta, annak a Gerbeaud kávéház-Onyx étterem idővonalán tett utazásra kell felkészülnie. Ez térben és időben egyszerre történik, és bármerre is fordulunk, apró kis falatkák várnak majd ránk epedve. (Egyébként a Gerbeaud-nak már korábban is voltak olyan jó értelemben vett, exhibicionista ambíciói, hogy a látogatóknak többet mutassanak magukból.)
A program első felében elmesélik nekünk, hogy hogyan kezdte el Kugler Henrik írni a Gerbeaud cukrászda történetét, amiben Gerbeaud Emil csak később lett főszereplő (ő volt az, aki még az 1800-as években, elsőként csábította el a magyarokat az azóta is kultikus macskanyelvvel és konyakmeggyel.)
A gasztroséta a Gerbeaud-házban működő Onyx Műhelyben folytatódik, ami gyakorlatilag egy közösségi tér, ahol még kemencés kerámiaműhely és könyvtár is van. A helyet, ami az Onyx Alkotói Közösség innovációs és kreatív játszótere is egyben, egy lovagmód körbeülendő asztal dominálja. Innen kilátás nyílik a nyüzsgő látványkonyhára, ahol a fenntarthatóság, a művészet és a tudomány szinergiája mentén születnek ételek. Ez így túl komolyan hangzik, de jó példa rá, hogy azonnal egy közös kenyerezésbe csöppenünk, ahol elképesztő vajkockákat kenhetünk szét jó vastagon a még langyos, kézzel tépett, magyar nemesítésű királybúzából készült öklömnyi kenyérdarabokra. Elképesztően finom. (A közönséges lisztekhez képest a királybúzából készült lisztek fehérjetartalma nagyságrendekkel magasabb, aminosav összetétele jóval kedvezőbb.)
Közben átveszi a szót a gasztroséta másik mesélője, az Onyx étterem food design kutatója, Merkl Márta, aki szerint a food design főleg kreatív problémamegoldásból áll – mindezt nem gondterhelten, hanem csillogó szemmel állítja. Egy étkezés komplex, minden érzékszervünkre ható, életre szóló és egyedi élmény, amit még tovább lehet fokozni azzal, ha ezt idegenekkel is megosztjuk. A kenyér megosztása és a habosított vaj feletti összekacsintás pont ilyen.
Az idővonal következő állomása a jövő, itt az egyszer már két (Michelin) csillagig eljutott étterem átalakulásának kulisszái mögé lehet bekukkantani, vagyis a tégláig levert térben tudhatunk meg többet arról, hogy mire készül a csapat. Sőt, azt is bemutatják, hogy melyik enteriőr-változatra szavaztak a legtöbben vagyis a Metamorfózis lezárultával hogy fog kinézni az új ONYX. Amit az elmúlt pár évben csináltak, már az is messze túlmutatott a fine diningon – az újjászületésnek, a megújulásnak minden fázisába beavatták, sőt meghívták a vendégeiket is, akik így közvetve és szó szerint segíthettek az ételeket megtervezni, az éttermet lebontani és most újraépíteni is.
A sétán ezek a kóstolók várnak majd: sós stangli, házi kovászos kenyér habosított vajjal és barna vajjal, hagymatea, töltött macskanyelv, zserbó kocka, szénsavmentes és szénsavas szűrt víz.
A március újra a gasztronómia jegyében telik az Imagine-nél, a fenti élmény bármilyen lelkes, éhes kultúrlénynek ajánlható és elérhető. Vagyis, ha érdekelnek még gasztro-tematikus séták, amik egy szimpla zabálás helyett kultúrtörténeti mesehallgatás közben kínálnak izgalmas lehetőséget arra, hogy a publikum előtt zárt helyszíneken még ehessünk is valami nem mindennapit, akkor itt a Március, hajrá!
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)