A főpolgármester a Merlin színházban értékelte az elmúlt négy évét, szóba került, hogy nem az erős vezetőben, hanem a közösség erejében hisz, valamint az is, az utóbbi évek csapásai közül, melyik az, amelyik legjobban fáj neki. Szerinte három válságot is túlélt a főváros, és ellenszélben is működik.
2019. október 13-án választották meg Karácsony Gergelyt Budapest főpolgármesterének. A szavazatok 50,86 százalékát kapta, azaz 353 595-an szavaztak rá, míg Tarlós István 44,10 százalékkal, 306 609 szavazattal csak a második lett. A történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg: Puzsér Róbert 4,46 százalékon, a néhai Berki Krisztián pedig 0,58 százalékon állt végül meg.
Egy nappal választás előtt a kormánymédia még egy utolsó rohamot indított, és minden létező fórumon azt sulykolta, hogy Karácsony Gergely alkalmatlan. A jobb napokat is látott Pesti Srácok például azzal kampányolt, ha Karácsony Gergely győz, akkor itt mindenki elásnak. „Ez az utolsó pillanat, hogy a fővárosi jobboldaliak fölébredjenek szendergésükből, és minden mozdítható családtagjukat, épeszű ismerősüket kézen fogva elrobogjanak választani.” A mozgósítás, azóta már tudjuk, nem jött be.
Felelősség és ígéret
„Történelmi győzelem született ma, október 13-án Budapesten. Ez a győzelem nem az ellenzéki pártok közös győzelme, hanem a budapestiek győzelme, amit azért vívtak, hogy visszaszerezzék a városukat a hatalomtól” – kezdte győzelmi beszédét Karácsony, és a beszámolók szerint minden mondatát hatalmas ovációval fogadta a négyszáz fős közönsége.
Az új főpolgármester a kampányígéreteit az alábbiak szerint foglalta össze: „Kifogások helyett megoldásokat keresünk! Beton helyett fákat, stadionok helyett közparkokat, mocsok helyett tiszta utcákat! A Tiborcz-adóval visszavesszük, amit a fideszesek elvettek a budapestiektől. A hatalom embereit az emberek hatalma váltja. Fűre lépni szabad! Létrehozzuk a budapesti Nagyerdőt, zöld folyosót építünk a Margitsziget, a Hajógyári-sziget, a Római-part és a Népsziget összekötésével. Új alapokra helyezzük a budapestiek közlekedési támogatását. Felelősséget vállalunk a budapestiek egészségéért és oktatásáért.”
Az első évét a Népszava megbízásából 2019 decembertől havonta folyamatosan vizsgálta a Publicus Intézet. Az első év mérlege úgy nézett ki, hogy minden második megkérdezett összességében inkább elégedett Karácsony Gergely főpolgármesterként végzett munkájával.
Míg 2019 decemberében a megkérdezettek harmada ítélte meg inkább pozitívan a főpolgármester munkáját, addig 2020 szeptemberében már a válaszadók fele. A kutatás egyik nagy érdekessége volt a fideszes szavazók közül is meg tudott néhányat nyerni Karácsony: 2020 szeptemberére 2 százalékról 7 százalékra növekedett az inkább elégedettek aránya.
2021-ben maga Karácsony is értékelte a munkáját, akkor azt mondta, a nehéz körülmények, többek között a koronavírus-járvány ellenére elkezdte „zöldebbé, nyitottabbá, igazságosabbá tenni Budapestet. Egy valódi otthonná”. A negyedik évfordulón aztán arról írt, hogy „küzdelmes, de eredményes évek vannak mögöttünk”.
Megküzdöttünk a COVID-járvánnyal, az energiakrízissel, és még a kormányzati megszorítások sem kényszerítettek térdre bennünket. Sőt, az M3 metró és a Lánchíd felújításával, az elmúlt évtizedek legnagyobb járműcsere- és faültetési programjával, és megannyi egyéb fejlesztéssel Budapest ma zöldebb, szolidárisabb és szabadabb, mint volt. Együtt építettük, ellenszélben is! És építjük tovább, hiszen még rengeteg teendőnk van!
A főpolgármester október 14-én, szombaton tartotta az elmúlt négy évének értékelőjét a Merlin színházban, melynek felújítása a végéhez közeledik. Beszélgetőtársa Barabás Richárd újbudai alpolgármester volt. Azért választották ezt a helyszínt, hogy egyrészt megmutassák, a Merlin felújítása fontos fejlesztés volt, másrészt a beruházás összefügg a Városháza park megújításával, aminek Karácsony szerint szimbolikus jelentősége van.
A park a város egyik legértékesebb telke, ám harminc éve nem más, mint egy parkoló, amit szinte csak a politikusok használhatnak – ahelyett, hogy a budapestiek vehetnék igénybe. „Ez egy olyan típusú attitűd, amivel szeretnénk szakítani” – magyarázta Karácsony. Szerinte ugyanis soha nem szabad elfelejteni, hogy az önkormányzati politika végképp nem a politikusokról szól, hanem arról a közösségről, aki megbízta őket, hogy intézzék a közös dolgokat. „Sose felejtsük el, hogy velük együtt, értük csináljuk.”
A macskamenta, mint szimbólum
A beszélgetésben szóba került a háttérben felállított néhány macskamenta, aminek, vezette fel Barabás Richárd, szintén szimbolikus a szerepe. A macskamenta ugyanis, azonkívül hogy nálunk őshonos és csodálatos növény, elképesztően strapabíró. „Nagyjából olyan, mint amilyen a fővárosi vezetésnek kellett lennie az elmúlt időszakban” – jegyezte meg Karácsony.
A macskamenta ráadásul összekapcsolódik egy tanmesével arról, hogyan próbált a városvezetés az elmúlt időszakban döntéseket hozni, és hogyan próbálta meg kormányozni a várost. A beszélgetők mögötti tévén megjelent egy régebbi kép, amikor az Andrássy úton még műfű borította a járda és az autóút közötti szakaszt. A műfüvet egyébként még Tarlós Istvánék tették le 2012-ben. Ahogy Karácsony mondta, a műfű is, ha úgy tetszik, a szimbóluma a rossz kormányzásnak.
„Van egy probléma: Budapest egyik legszebb területén a gyalogosok, a parkoló autók és persze, főleg a kutyák tönkreteszik a zöldfelületet. Mit lehet vele csinálni?” Tarlósék a műfűvel nem a probléma lényegét oldották meg, csak tüneteket kezelték: kiterítettek műanyag felületet, és azt mondták, hogy ez: zöld.
A műfű nemcsak nem oldja meg a problémát, de még súlyosbítja is, az alatta lévő gyökerek ugyanis elkezdenek rohadni. „Elhitettük az emberekkel, hogy bonyolult kérdésekre vannak egyszerű válaszok, pedig nincsenek, csak komplex válaszok.”
Azért jó példa ez, emelte ki még egyszer Karácsony, mert ők a kormányzásnak egy másik módját valósították meg. Terézváros vezetésének a partnerségével és finanszírozásában úgy alakították át az Andrássyt, hogy egy elképesztően bonyolult, átgondolt, sok szakértelmet, tenni akarást és partnerséget megmozgató projekt keretében nemcsak eltávolították a több tonnányi rendkívül szennyezett talajt, hanem a munkálatok végén azt is sikerült megoldani, hogy egy Magyarországon őshonos növény, az előbb emlegetett macskamenta virágozzon a helyén.
A jó kormányzásról
A jó kormányzásról Karácsony azt mondta: vannak olyan alapelvek, amik az értékprioritásoktól függetlenül léteznek. A jó kormányzás transzparens, társadalmi párbeszéden alapul, megbecsüli a szakértelmet, a különböző nézőpontokat, és nem mondja azt – ebben a rendkívül bizonytalan és kiszámíthatatlan világban – a választópolgároknak, hogy bízz az okos vezetőben. A jó kormányzás nem hazudja azt, hogy bonyolult kérdésekre vannak egyszerű válaszok.
Ha végignézzük azt, hogy az elmúlt években milyen kihívásokkal néztünk szembe, mennyi válságot kellett kezelni, összességében az is egy nagyon komoly politikai teljesítmény, hogy most itt ülünk. Hogy tudtuk a várost üzemeltetni, hogy vannak még terveink.
Karácsony úgy folytatta, három olyan válságot kellett menedzselniük, amik akárcsak pénzügyi szempontból is, óriási terhet jelentettek. A koronavírus-járvány az egész világnak hatalmas kihívás volt. Karácsonynak az egyik legmeghatározóbb élménye az volt ezzel kapcsolatban, hogy néha még éjszaka is bent ültek a városházán, és várták a kormányrendeletet, amiben aztán csak annyi állt: azt csináltok, amit akartok. A városvezetés saját felelősségre hozott fontos döntéseket, például kötelezővé tették a maszkviselést, és az a kormány, amelyik folyamatosan megpróbálja megkérdőjelezni az alkalmasságukat, csak kullogott utánuk.
Energiakrízis és járvány
A másik brutális kihívás az energiakrízis. Karácsony megjegyezte, hogy bár kétségkívül van ebben valamifajta bonyolult összefüggés az orosz-ukrán háborúval, az energiaárak ettől függetlenül már jóval 2022 előtt kezdtek meredeken emelkedni.
Az, hogy mi most itt ülünk, és van még fővárosi önkormányzat, az azért van, mert az energiabeszerzések ügyében is egy másik szemléletet képviseltünk.
2022 második felében a cégeik kezdtek felkészülni a következő évi energiabeszerzésre, és azzal szembesültek, hogy tízszeres, tizenötszörös ajánlatokat kapnak. Ők viszont, magyarázta Karácsony, nem voltak hajlandóak elfogadni azt a blöfföt, amit a piac rájuk akart kényszeríteni. Miközben az állam például éppen akkor töltötte fel a gáztárolóit, amikor a legmagasabbak voltak az árak – ebbe bele is rokkant a magyar költségvetés – a városháza olyan rendszerben állapodott meg, hogy napi, valódi piaci áron vásárol a kereskedőktől.
Csak ezzel a lépéssel 70 milliárd forintot takarítottak meg. A harmadik válság Karácsonyt – saját elmondása szerint – viselte meg leginkább lelkileg, politikailag, erkölcsileg, és budapestiként is.
Az természetes, hogy a vírusjárvány ellen, ami az egész világot térdre kényszeríti, mindent megteszek. De azt, hogy Magyarország kormánya éppen akkor kezdi szívatni Magyarország fővárosát, amikor az élet is próbára teszi, nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem. Ez ellen csak tiltakozni tudok.
A kormány néhány döntéssel, az iparűzési adóval kapcsolatos kedvezményekkel, a szolidaritási hozzájárulás megemelésével, a kukaholdinggal való szemétkedéssel több mint 200 milliárd forinttal rövidítette meg a fővárost, mondta a főpolgármester.
Hogyan lehet túlélni?
A beszélgetés alatt szóba kerültek még a védett biciklisávok, a méhlegelők, azonban – folytatta később Karácsony – ha a jövőt nézzük, „nekünk most az dolgunk, hogy ezt a várost felkészítsük arra, hogy együtt tudjon élni a klímaváltozással. Nyilván küzdeni is kell ellene [...], de ami már megtörtént, azt nem tudjuk visszadugni a palackba”.
A főpolgármester azt mondta, a város ellenállóképességét kell most erősíteni, és ehhez „olyan stratégiai döntésekre van szükség, amelyek nem feltétlenül látványosak, nem hoznak Facebook-lájkokat és lehet, hogy szavazatokat sem”. Ilyen döntés volt, hogy létrehozták a Budapesti Közműveket, hogy az önkormányzat visszavásárolta a csatornázási művek kisebbségi részét, és visszavásárolja a BDK-nak, a közvilágító cég külföldi kézben lévő kisebbségi tulajdonát.
És ilyen döntés volt az is, hogy nem adták át a Vízműveket a magyar államnak. Nem politikai játszmázásból tették ezt, hanem mert úgy látták, hogy a budapesti közösség birtokában kell lennie azoknak az eszközöknek, amikkel a klímaválság hatásait tudják mérsékelni. Ezt szuverenitási kérdésnek tartották.
Hogy miből szeretné mindezt fedezni Karácsony Gergely? „Ez egy nagyon jogos kérdés, hiszen a város napi szintű túlélési problémákkal küzd. Ehhez képest viszont nagy vízióink vannak. Én azt tudom mondani, hogy a város elég aktív és ügyes volt, olyan lobbitevékenységet folytatott – itthon és az Európai Uniós intézményrendszereknél –, hogy Budapest ma viszonylag jelentős mértékben rendelkezik európai uniós forrásokkal.” Ha minden jól megy, a főváros körülbelül 300 milliárdos értékben tudna fejleszteni.
„Teljesen megalapozottan tudunk kiállni a budapestiek elé, hogy ezt szeretnénk csinálni, és el tudjuk mondani, ezt miből fogjuk csinálni.” Karácsony úgy véli, a város ereje a közösség erejében van, nem az erős vezetőket keresi, akik a megoldhatatlannak tűnő problémákat is azzal oldják meg, hogy műfüvet terítenek rá, hanem tudják, hogy az élet bonyolult, és – ismételte meg immár sokadszor – komplex megoldásokat keresnek, mert tudják, a budapestiek érteni fogják. Szerinte a Lánchíd ügye is megmutatta, hogy a városlakók értik, hogy a világ változik, és ha túl akarjuk élni ezeket a változásokat, és szeretnénk jól élni ebben a városban, akkor nekünk is változnunk kell.
Én azt tudom ígérni, hogy ha újabb megbízást kapunk, akkor soha nem fogjuk elfelejteni, hogy ki a főnök. Hogy a budapestiek azok, és mindent, amit csinálunk azt értük és velük csináljuk.