Volt egy hely, kint és mélyen benned, álltál a színpadon, vagy feküdtél rajta, alig jött ki hang belőled, rekedtre énekelted magad, odalent sírva fütyültek, izzadva pumpálták a fejük felett a levegőt. Mintha az életük múlt volna rajta, pedig a te életed múlt rajta. Ez a #zenészekbudapestje
Az első fellépésem? Pontos dátumra nem emlékszem, de valamikor 2005-ben volt a Petőfi Csarnokban, a Depeche Mode Klub kistermében, ahol majdnem egy évtizedig az EBM és industrial zenék szóltak. Én 1998 körül kezdtem el lemezeket gyűjtögetni és érdeklődni a DJ-zés iránt. Az évezred végén sikerült megszereznem életem első lemezjátszóit és keverőjét. Hosszú évekig gyakoroltam, amit hát finoman fogalmazva a szüleim és a ház lakói sem fogadtak hisztérikus örömmel. Viszont a klubnál akkor kerültem a képbe, amikor már az egész DJ-zés dolgot feladtam: eladtam a lemezeimet, a lemezjátszóimat, a keverőmet, hiszen akkorra már hét év (mondjuk úgy) sikertelen próbálkozás volt mögöttem, ami abból adódott, hogy akkoriban egész egyszerűen nem volt lehetőség – vagy csak nagyon keveseknek adatott ez meg – illetve, ha őszinte akarok lenni, az introvertált személyiségem se sokat lendített a dolgok menetén.
Természetesen pont akkor jött a felkérés, amikor már teljesen elfogadtam és lerendeztem magamban a dolgokat, miszerint belőlem soha nem lesz lemezlovas. És ekkor jött a semmiből, vagyis hát a Depeche Mode Klub egyik vezetőjétől, Hegyi Gusztávtól (akihez akkor már több éves ismeretség fűzött, lévén mindketten a Depeche Mode zenéjén nőttünk fel és együtt jártunk külföldre DM koncertekre) egy ötlet, hogy mit szólnék ahhoz, ha átvenném a PeCsában a kistermet, mivel megszűnik ott az EBM és az industrial vonal, és inkább az akkor a techno mellékvízén csordogáló, olyan újhullámnak számító stílusokban gondolkodnának, mint például az electroclash. Mivel abszolút közel állt hozzám az a zenei vonulat, mi mást is mondhattam volna? Elvállaltam. Pedig addigra már tényleg lerendeztem magamban, hogy soha nem fogok közönség előtt játszani.
Rögtön bele is vetettem magam a zenekeresésbe. Mint említettem, akkoriban a technón belül is leginkább az electroclash vonal érdekelt, aminek olyan zászlóvivői voltak, mint: Miss Kittin, The Hacker, Fischerspooner vagy David Caretta. Mivel azonban a lemezeimet eladtam, tudtam, hogy még egyszer nem fogok bele a gyűjtésbe, ezért váltottam az akkor forradalmi újításként elterjedő digitális lejátszókra, és kezdtem MP3-ban vásárolni a zenéimet és CD-ről játszani őket.
Mindez akkor vált igazán izgalmassá, amikor ezek elé a lejátszók elé kerültem, ugyanis előtte soha nem nyúltam még CDJ-hez (a CDJ a Pioneer cég digitális zenelejátszój eszköze – a szerk.). Mindezt tetézte, hogy az ottani technikusoknak finoman szólva sem voltam szimpatikus, miután közel egy évtizedes ismeretség kötötte őket az előző brigádhoz, én pedig egyszer csak beállítottam oda, hogy sziasztok, én vagyok az új DJ, én viszem innentől a kistermet, és megkértem az egyiküket, hogy segítsen abban, hogy elmagyarázza, hogy működik ez a lejátszó. Mindezt azért kértem, mert addig csak bakelitről játszottam, zsigerig arra a keverési technikára voltam berendezkedve fejben – mire a technikus rám nézett és flegmán csak annyit mondott: „te vagy a DJ, oldd meg”, majd ott hagyott. Szóval így álltam neki életem első fellépésének, ami ráadásul rögtön egy egész éjszakán át tartó szett volt. A legmeglepőbb pedig az volt az egészben, hogy működött. Egy kifejezetten jól sikerült este lett belőle, amit a közös elégedettségre alapozva még jó pár követett.
Sőt, közös együttműködésem a klubbal odáig „fajult” és abban csúcsosodott ki, hogy 2007-ben, amikor az akkor két Depeche Mode lemez között „unatkozó” Andy Fletcher kitalálta, hogy csinál egy világkörüli turnét, mint DJ kézenfekvő volt, hogy én készítem neki elő a terepet a Petőfi Csarnok nagytermében. Találkozni gyermekkorom egyik idoljával és egy nagy öleléssel egymást váltani a dj pultban egész biztosan karrierem egyik legmeghatározóbb és legfelemelőbb érzése volt, és a mai napig hálás vagyok a lehetőségért. Mindezt mondom úgy, hogy az elmúlt 15 év során tényleg a legnagyobbakkal állhattam egy keverőpultban.
Lengváry Norbert Budapesten született, Detective Kelly néven ismert DJ, a főváros szinte összes legendás klubjában megfordult előadóként, valamint számos nagy fesztiválon is.