Vigyél el valamilyen tipikus budapesti helyre, ahol nincsenek turisták – ez az egyik visszatérő kérés a Budapest-rajongó külföldiek részéről. Nem könnyű feladat, hiszen ők már túl vannak a Halászbástya – romkocsmák – Parlament szentháromságon, többször is jártak már itt, mi pedig helyiként vagy azért nem tudunk mit mondani, mert nem vagyunk turisták a saját városunkban, vagy azért, mert eszünkbe se jut, hogy a hétköznapi élet is izgalmas lehet. Pedig. - Kovács Krisztina írása.
Az ezerszer áldott nyolcadik kerület
Amikor Jimmy Carter volt amerikai elnök szintén “nemturistás” helyekre volt kiváncsi, őt is a Józsefvárosba vitték és túlélte – megmutatták neki a Tavaszmező utcai pléh-Krisztust, aminek a lábánál mindig van frissen szedett virág. A “nyócker” sokkal élőbb és izgalmasabb hely, mint amennyire nem megyünk arra. Két ritkaság is csak itt látogatható: a város egyetlen működő lakászsinagógája a Teleki téren és egy titkos kertben megbúvó műterem a József utcában. De fantasztikus a Mátyás tér (mindenkinek kötelező, aki szerette a Liza a rókatündért), a Rákóczi tér és a Baross utca hagyományos polgári társasházai vagy a kis kávézók és galériák. És itt van a város egyik legjobb hamburgere.
A dominikánus udvar és kerengő a Hiltonban
Igen, bent magában az épületben. Amikor a Hilton szállodalánc engedélyt kapott az építkezésre, az egyik komoly feltétel az volt, hogy mindent meg kell őrizni a történelmi romokból, amit lehet – ezért nézhet le ránk Mátyás király egyik ritka, még életében készült arcképe a főbejárattól balra. De ha vesszük magunknak a bátorságot és bemegyünk, balra, a lobby bárban beszélgető vendégeken túl lemehetünk az egykori dominikánus kolostor kerengőjébe. Nehéz nem arra gondolni, hogy akár a régió egyik első egyeteme is lehetett volna belőle, hiszen már 1254-ben itt tartották a dominikánus rend egyetemes nagygyűlését. Visszafelé pedig a lobby ablakain át megcsodálhatjuk az egykori templom romjait, mai nevén a dominikánus udvart.
A Koller Galéria kertje
Ha már a Várban járunk, érdemes bemenni a Koller Galériába is. Egyrészt így belülről is meg lehet nézni egy tipikus vári házat, másrészt megszokhatatlan, hogy van egy múzeum, ahová be kell csöngetni. A Koller Galéria az ország legrégebbi folyamatosan működő magángalériája, vagyis folyton változnak a bemutatott alkotások és akár haza is vihetünk belőlük (pár év kuporgatás után). A harmadik emeleten megnézhetjük Amerigo Tot emlékszobáját és az egyik legszebb pesti panorámát is. A kertje pedig olyan, mint egy csodálatos tévedés ebben a földi siralomvölgyben: picike és elvarázsolt.
Hagyományos magyar táncház
Miközben hosszú, tömött sorokban érdeklődnek a kezdő turisták a hagyományos magyar és cigány zene iránt, idegenvezető legyen a talpán, aki említést tesz arról, hogy a néptáncmozgalom 2011 óta hivatalosan is – az UNESCO által szentesítve – az emberiség szellemi örökségének számit, a népzene élő hagyomány ma is. És jó buli. Minden külföldinek elkerekedik a szeme, amikor előkerülnek a hegedűk, előttük születik meg a zene, ráadásul a műfaj legjobb képviselőinek előadásában. Elmesélhetjük, hogy valamikor politikai állásfoglalásnak is számított részt venni – de inkább hagyjuk, hadd tanulja meg az alaplépéseket. Nem kell hozzá nyelvtudás és remek ismerkedési lehetőség is egyben.
A Belvárosi Plébániatemplom
Úgy viszonyul a szerencsésebb Mátyás templomhoz, mint almáspite a csicsás macaronokhoz: sokkal több benne az anyag és a történelem, mégis a másik a felkapott, a divatos. Pedig a panoráma innen is mesés – fel lehet menni a toronyba – a belseje pedig csodákat rejt. Itt van Gellért püspök egyik első ábrázolása és eredeti sarokcsontja, egy csodaként előkerült Anjou-korabeli freskó, több muzeális hangszer, reneszánsz szentségtartók, muszlim mihráb és a budapesti címer pesti felének eredetije. Az pedig egészen földöntúli élmény, amikor úgy sétálunk az üvegpadlón, hogy a lépteink alatt látni az ókeresztény bazilika és a római parancsnoki szoba romjait – mondhatni lábaink előtt hevernek a századok.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár budoárjai
Igen, budoárok, sőt egy bálterem is megbújik a könyvespolcok takarásában. A FSZEK – lánykori nevén a Wenckheim palota – ugyanis a neobarokk palotaépítészet egyik csúcsa, és két szempontból is kivételesen szerencsés: adásvétel útján lett belőle könyvtár, és megmaradt a fantasztikus arany és ezüst szalon, valamint a bálterem, csodás faragott lépcsőivel, mennyezetével, tükreivel és a zenészek rejtett játszóhelyével. Irodalmi ínyenceknek itt kell Jókait olvasni – az Egy magyar nábob története részben a Wenckheim család története.
Bosnyák téri piac és hentes
Az utolsó a klasszikus piacok közül. Itt még vannak sokszoknyás nénik, kimért vecsési káposzta és háziszalonna, de már megjelent a zöld és fehér spárga és a bazsalikomos házisajt is. Vannak törzsvevők és -eladók, a szomszéd árusok beugranak egymást helyettesíteni, ha kell, és térdig járni a “kedveském”-ben. A bejáratnál pedig igazi hungarikum a hentes, ahol rendes helyiek betyáros buzgalommal eszik a kolbászt/véres hurkát mustárral és téglányi fehér kenyérrel reggel nyolckor a tejben főtt töpörtyű és a fejhús szívet melengető szomszédságában.
