Július elején újra megnyitott a Városligeti csónakázótó, ahol a legnagyobb újdonság, hogy már SUP-deszkát is lehet bérelni. Egy napsütötte, ámde szeles napon mi is kilátogattunk és vízibiciklire és deszkára pattantunk, hogy kipróbáljuk, vajon a festői környezet oldja-e szorongást, amit percenként százával érkező turisták fotózása kiválthat?
Akkor kalandra fel!
Mi reggel 10 körül, nyitásra érkeztünk a Városligeti-tóhoz, hamar meg is kaptuk a vízibiciklit és a SUP-ot, és indulhatott a móka. Ahogy egyébként az üzemeltető Budapesti Sportszolgáltató Központ elárulta, 2023-ban azért csúszott másfél hónapot a nyitást, mert rendezvényeket tartottak a tómederben, amikhez kibérelték a területet, emiatt csak később tudták elkezdeni a tó feltöltését, de nem érzik azt, hogy elkéstek volna, hiszen a szezon tavaly is csak ilyentájt indult be igazán.
Azt fontosnak tartom elmondani, hogy én általában szörnyen éreztem magam, amikor jófejkedő beerbike-osokat láttam a Városligetben, közepesen kellemetlenül érzem magam, amikor a bécsi Stephansplatzon a lovaskocsikban feszítő párokat látom, szintén közepesen kellemetlenül érzem magam, amikor a turisták Trabantokat bérelnek, és dudálva járják körbe a várost, vagy amikor a brit bulituristák tüllszoknyában vonulnak az utcákon, szóval úgy általában feszélyez, amikor azt látom,
hogy emberek feltűnősködnek.
Az angolban létezik is egy kifejezés, ami többé-kevésbé leírja a dolgot: a tryhard. Amikor valakik nagyon meg akarják mutatni, hogy remekül érzik magukat, hogy szuperromantikusak, vagy szuperturisták, akik most aztán őrülten nyaralnak.
Nem vagyunk egyformák, szól a régi bölcsesség, lehet, hogy nem mindenkit borzasztanak el ezek a dolgok, de engem igen, szóval számomra a legnagyobb kérdés az volt, vajon tényleg el tudok-e szórakozni úgy, hogy közben a szomszédban állnak meg a turistabuszok, és hogy Zielinski hídról percenként százával fotózzák a tavat, amin ezúttal én szerencsétlenkedem (vagy nem).
A kikötőnél egyébként feltüntették, hogy a víz mindössze 50 centis, emiatt sem kell senkinek tartania, és mint írtuk is, szuper, áttetsző. A vízibiciklinél, ha még valaki nem tekert volna, elmagyarázták, hogy mindig ellentétes irányba kell fordítani, mint amerre indulnánk, és mehettünk is.
Aztán: tényleg működött.
Hogy mindez azért volt-e, mert a tóra a korai indulásunk ellenére is viszonylag sokan kimentek, vagy annak köszönhető, hogy akivel általában találkozik a tekinteted szintén egy hozzád hasonló hajós vagy biciklis, vagy mert a sok gyerek, akikkel egyszerre kint voltunk, alapból oldják a hangulatot, vagy mert a Városligetnek tényleg jók a vibe-jai, ki tudja.
A lényeg, hogy tényleg működött, tényleg szórakoztató volt, Budapesten még mindig
tud jó lenni helyiként is a turistáskodás.
A vízibicikli társaságban, még ha nem is lehet csúzdázni a hátulján, mindig remek móka, a környezet, a Korcsolyacsarnok, a Zielinski híd, a Vajdahunyad vára, a lombok között fel-felbukkanó Magyar Zene Háza, a Hősök tere szintén fel-feltünedező szobrai szintén vannak olyan érdekesek és látványosak, hogy lekössék az ember figyelmét.
A 16 ezer négyzetméternyi vízfelület bőven elég ahhoz, hogy mindig legyen merre tekerni a fél órás program alatt. A tóból kimeredő lámpák kerülgetése, ha nagyon akarjuk, még egy kis sportértéket is csempészhet a lazításba.
A SUP-ozást pedig azok is bátran kipróbálhatják, akik folyóvízen eddig féltek tőle. A Városligetben ráadásul világbajnok SUP-oktatóval is lehet készülni, hogy az evezés tényleg a kikapcsolódásról szóljon, ne pedig az elemek, a szél, a hullámok, a víz elleni élethalál harcról.
Összesen 32 vízibicikli, 8 csónak és 10 SUP-deszka várja az érdeklődőket. A csónakázókat minden nap 10 és 21 óra között várják, az utolsó bérlést 20:30-kor lehet megkezdeni. Egy csónak bérlése 3000 forintba, egy vízibiciklié 4000 forintba kerül, egy SUP-deszkát 2000 forintért lehet elvinni. Az árak 30 perces bérlésre vonatkoznak.
Ahogy a Városligeti Csónakázótó honlapján is írják, a SUP-bérlés kiváló lehetőséget adott, hogy újabb programokkal dobják fel a kínálatot: mint említettük is,
lehet SUP-leckéket venni,
és lehet – mint ott is fogalmaznak – testet, lelket kényeztető SUP jógára is jelentkezni.
Várják az ötleteket
Mindezek mellett augusztus elsején elindul a Városligeti Vízi Mozi, ahol öt napon át, minden este olyan magyar animációs és nagyjátékfilmeket nézhetünk, mint például a Macskafogó, a Vuk vagy az Indul a bakterház.
A mozizás különlegességét nemcsak a csodás környék, például a Vajdahunyad vára látványa adja, hanem hogy a filmeket csónakokból és vízibiciklikből lehet nézni
Ahogy ebben a cikkünkben is felhívtuk rá a figyelmet, az online értékesítés hamarosan indul a Városligeti Vízi Mozi oldalán itt, a csónakokat a film kezdete előtt legkorábban 45, legkésőbb 15 perccel lehet majd átvenni a sétányon található stégnél.
Székely Juli a beszélgetésünkkor külön hangsúlyozta, hogy
ők nyitottak minden ötletre,
nagyon szívesen a vízre engednek szinte bármilyen programot. Jövőre szeretnének kiállításokat is, szobrokat is a csónakázótóra, szóval, kreatívok, bátran előre!
Pillantás a környékre
Ma már nehéz elképzelni, milyen lehetett az, amikor a környék egy mocsaras terület volt, a mai tavak pedig többé-kevésbé véletlenszerűen alakultak ki rajta. A víz minőségén hosszú évtizedekig dolgoztak, mire végre sikerült elfogadható állapotúvá tenni, a 19. század környékén ugyanis gyakran olyan büdös volt a tó környéke, hogy a városlakók számára élvezhetetlen volt a közelsége, így a meghitt sétákat sem ide tervezték, bármilyen kecsegtetőnek is tűnt.
Mára a tó vizét a közeli a Széchenyi fürdő elfolyó medencevize adja, ezért is okozott tavaly kisebb riadalmat, amikor áprilisban egyik napról a másikra majdnem minden hal kipusztult a tóból. Az első hírek szerint mérgező anyag jutott a vízbe, de Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt. nem sokkal később közölte, hogy a laboratóriumi vizsgálatok nem mutattak ki toxikus anyagot a vízben, a víz hőmérséklete és összetétele is megfelelt az előírásoknak. Idén már aggodalomra semmi ok, ahogy Székely Juli a Budapesti Sportszolgáltató Központ marketingkommunikációs munkatársa az Énbudapestemnek elmondta,
a vizet rendszeresen tisztítják,
és mi is meggyőződhettünk róla, hogy ha más nem is, átlátszónak mindenképpen átlátszó, ami azért remek jel.
A tó vizén ringatózva olyan, mintha a környéken béke honolna, pedig azért tudjuk, hogy a Liget-projekt sorsa, és a környék az utóbbi évek beépítéseivel nem mentes az ellentmondásoktól. Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudni, mert Liget-projekt Lázár János legendássá vált listáján is úgy szerepel, mint megbeszélendő program, ezzel kérdésessé vált, hogy mi lesz azzal a tervvel, hogy a tó vízfelületére látványos vízjátékot telepítenek, vagy hogy Vajdahunyadvár ismét körbecsónakázható lesz.