Június 15-én rendhagyó fesztiválon lép fel a 2000-es évek legendás zenekara, a Neo, mégpedig a Metrófesztiválon, a Nagyvárad téren. Bár róluk a széles közönségnek talán még mindig a Kontroll című film jut eszébe, a zenekar ma is elképesztően aktív. A koncert apropóján az együttes vezetőjével, Milkovics Mátyással arról is beszélgettünk arról, hogy lehet-e ekkora médiazajban nagyot gurítani, léteznek-e még kultfilmek és kultzenék, illetve hogyan látja a zenekar és a kortárs elektronikus zene helyzetét.
- Azzal szokták az interjúkat kezdeni, hogy mi újság a zenekar háza táján. Viszont a Neo esetében ez valóban izgalmas kérdés, hiszen baromi sok dolgot csinálsz és csináltok.
- Ez valóban így van. Mióta megalapítottuk az első zenekarunkat 1989-ben, gyakorlatilag nincs megállás. Gyerekkoromban annyira magával ragadott az elektronikus zene, hogy máig óriási szenvedéllyel foglalkozom vele. Persze még mindig a Neo a nagy szerelem, de mellette sok más zenei, illetve zenéhez köthető dologgal foglalkozom: filmekkel, filmsorozatokkal, vagy éppen játék trailerek zeneszerzésével. Dolgoztam filmes stábban, mint hangmérnök, de vezettem az MR2 Szimfonik Live-ot is, és általában a klipjeinket is én rendezem. Nagyon sokféle önkifejezési formát találtam magamnak, amiket kár lett volna kihagyni.
- Azért is szokták feltenni az előbbi kérdést, mert nem hallanak annyit rólatok, mint régen.
- Erre azt szoktam válaszolni, hogy ha érdekel mit csinálunk manapság, megtalálod a megfelelő oldalakon, streaming szolgáltatóknál, social oldalainkon. Tény, hogy a mai világban a média fősodrában nem fogsz olyan jellegű tartalmakkal találkozni, mint amit mi képviselünk. Ebből a szempontból a világ nagyon megváltozott. Ha valami érdekel, utána kell járni, be kell követni és akkor kapod a friss infót. Egyébként folyamatosan tolunk ki új dalokat. Legutóbb egy filmzenei anyagunk jelent meg Local Group címmel, amit egy astro-timelapse filmhez írtunk, előtte pedig stúdióalbummal jelentkeztünk Cocoon címmel. Mindent megtaláltok például a Spotify-on.
- Több mint húsz év távlatából hogyan látod a zenekar pozícióját a magyar könnyűzenében?
- Nincs pozíciónk. Máshogy gondolkodunk. Ez nem egy verseny. Mi zenélünk, mert szeretjük zenével kifejezni önmagunkat. Ha ez tetszik másoknak is, akkor ez extra öröm. Voltak nagyon sikeres időszakok a zenekar életében, nagyjából mindent elértünk, amit itthon el lehetett – de akkor sem a siker és a pozíció volt a motivációnk. Jelenleg jól esik kicsit távolabbról szemlélni a zenei élet történéseit és komolyabb dolgokban, érdemben elmélyülni. Persze tervben van egy új album, amit szeretnénk méltóan tálalni és koncertezni vele, de manapság aránytalanul sok időt kell fordítani egy produkció felpörgetésére és folyamatos működtetésére.
Sokszor dönteni kell, hogy a zenével foglalkozol, vagy egy „terméket” promózol.
- Vitathatatlan úttörői vagytok a hazai elektronikus zenének. Milyennek látod most a műfajt itthon?
- Mindig is voltak izgalmas, frankó zenekarok, producerek, zenék. Nagyon sok ember készít nagyon sokféle elektronikus zenét. Sokan külföldön is sikeresek. A zenekészítéshez szükséges eszközök bárki számára elérhetővé váltak, így a zenészeknek gyakorlatilag csak az kreativitás szabhat határokat. Bizakodó vagyok. Szerintem egy nyitottabb, informáltabb generáció egyre menőbb zenéket fog készíteni.
- Léteznek szerinted ma olyan sztárok, mint mondjuk David Bowie?
- Persze. Maximum ebben a fragmentált zenei ízlésű társadalomban nem fogják annyian ismerni, de mindig is lesznek kimagasló zenei géniuszok. Kérdés, hogy ha valaki nem elég ismert és sikeres a „popszakmában”, akkor be tud-e futni egy olyan életpályát, és le tud-e tenni egy olyan életművet az asztalra, mint például Bowie.
- Mennyire volt fontos a karrieretekben a Kontroll? Milyen visszanézni ma a filmet? Egyáltalán meg szoktad nézni újra?
- Természetesen fontos volt.
A film megjelenése után a Neo átlépet az „underground” státuszból egy sokak által ismert zenekarrá. Nagyot ment a film és a zenéje is, ami sok helyre eljuttatott minket. Végigkoncerteztük Európát, és sokszor sok helyszínre éppen a film miatt hívtak meg.
Szeretem ezt a filmet, és nem csak azért, mert a zenéjét írtuk, hanem mert összességében van egy egyedi bája, ami szórakoztat. Az elmúlt húsz évben egyébként párszor láttam, de most a metrós koncert miatt újra megnéztem, hogy ismét belemerüljek a világába.
- Lehet-e ma olyan módon, vagy olyan értelemben korszakos lemezt készíteni, mint amilyen a Kontroll volt?
- Mitől lesz valami korszakos? Talán attól, hogy sokan szeretjük, sokszor megnézzük, meghallgatjuk, és akkor egy közös kapoccsá válik egy generációnak? Nem tudom. Rengeteg és nagyon sokféle baromi jó film készül ma is, de annyira gyors a tempó, hogy örülünk, ha a filmes bakancslistánkról párra tudunk időt szakítani. Lehet így valami korszakos? Egyébként, ha valami őszintén betalál akkor miért ne lehetne?
A Kontroll zenéjét szerelemből írtuk, nem érdekelt minket se pénz, se siker – egyszerűen beszippantott Antal Nimród víziója és nagyon jó volt a zenénkkel teljessé tenni ezt a világot.
- Június 15-én rendhagyó koncertet adtok a 3-as metró vonalán a metró fesztiválon, ami a filmzene apropóján fog kontextusba helyeződni. Mit lehet tudni erről a buliról?
- Az már önmagában egy óriási hangulatot vetít előre, hogy a metróban játsszuk el élőben a Kontroll legnagyobb zenéit. Hab a tortán, hogy kiegészülünk Lovas András szitárművésszel és Szilágyi Áron dorombművészel, akik a filmzenében is hallható etnikus hangszereken játszanak.
Lesz olyan dal is, ami még eddig nem volt hallható koncerten és vizuálisan is tartogatunk meglepetéseket, de ehhez le kell ereszkedni a Nagyvárad téri metrómegállóba csütörtök este 7 órakor.