A pesti nagyparkok láncolata, a hatalmas zöldgyűrű, a várost átszelő ökológiai folyosó gondolata nem valami hirtelen fellángolásból született, divatos ötlet. A 19. században olyan nagynevű államférfiak álltak ki mellette, mint Széchenyi, Andrássy, Podmaniczky, megvalósítására kidolgozott tervek születtek. Sőt, az elmúlt 150 évben komoly részeredményeket is fel tudott mutatni a főváros. Azután persze mindig a rövid távú anyagi érdekek kerekedtek felül. Zubreczki Dávid írása.
A cikk eredetileg 2021. április 27-én jelent meg.
A város jelenlegi szerkezetét ismerve, ma már nincs lehetőség arra, hogy ez a félgyűrű teljesen összefüggővé váljon. Ugyanakkor
sokat tehetünk azért, hogy elszigetelt elemei jobban működjenek, létrejöjjön közöttük valamiféle kapcsolat, na és hogy újabb parkokkal bővüljön a láncolat.
A 2017-ben elfogadott Radó Dezső Terv, Budapest zöldinfrastruktúrájának fejlesztését és fenntartását tűzte ki célul, melyben a nagy parkok (Margitsziget, Városliget, Népliget és Észak-Csepel tervezett városi parkjának) füzére is komoly szerephez jut.
A budapesti parkok láncolatának ötlete már jóval azelőtt felmerült, hogy egyáltalán több nagy parkról, vagy akár Budapestről beszélhettünk volna. A 19. század derekán Széchenyi István és Táncsics Mihály is felvetette a Pestet övező ligetek gondolatát, melynek nyomán később Andrássy Gyulának és Podmaniczky Frigyesnek köszönhetően a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is komolyan foglalkozni kezdett a témával.
Óriás-Városliget álmok
Az 1870-es években kiírt városfejlesztési pályázatra számos olyan mű érkezett, mely a Városligetet bővítette volna a többszörösére, egy parkosított, ligetes sávvá, a későbbi Hungária körút mentén. Ezen a rajzon például három díjazott (Lechner Lajos, Feszl Frigyes, valamint Klein és Fraser) tervét gyúrták egybe. A térkép szokatlanul keletnek tájolt, de az alján berajzolt Dunát követve könnyen eligazodhatunk rajta. A zöld keret jelöli a mai Városligetet:
A jelenlegi térképre vetítve látható, hogy a park ma József Attila Színháztól a Puskás Ferenc Stadionig tartana. Jó látni, hogy az akkori városvezetőknek és várostervezőknek még legalább olyan fontos volt a „nagy körpark”, mint a „nagy körút” megtervezése.
Stadionok helyett park?
Ennek a megvalósításáról egészen sokáig nem is tettek le. Az 1890-es években megkezdődött a Népliget kiépítése, melyet a tervek szerint folyamatos bővítésekkel összekapcsoltak volna a Városligettel. A két liget összekötéséből mindössze az elképzelt parkon át vezető sétány egy szakasza készült el. Ennek Városligeten belüli része lett az Olof Palme sétány, az azon kívüli a Stefánia út. Érdemes megnézni az utóbbi vonalvezetését: hullámos íveivel inkább emlékeztet egy parksétányra, mintsem egy nagyvárosi útra, amivé végül is vált.
1909-ben például A kert című szaklap arról ad hírt, hogy „a mérnöki hivatalban Devecis Ferencz műszaki tanácsos most dolgozik azon a terven, melyet Vázsonyi vetett föl, hogy a Városligetet a Pékerdőn át a Népligettel kösse össze. Ez a tervezett útvonal keresztezné a mostani lóversenyteret is, melynek közepén parkot létesítenének, s csak a széleit építenék be.” (Az említett Pékerdő helyén ma a Hidegkuti Nándor Stadion, a lóversenytér helyén a Puskás Ferenc Stadion van.) „A terv igen szép, s ha annak kivitele elé nagyobb akadályok nem gördülnek, ez az út lenne Budapest egyik legszebb sétáló, kocsikázó és lovaglóhelye, olyan, a minő kevés van a világon. Ez az útvonal volna hivatva egyébként feleleveníteni a Népliget forgalmát.”
Nos, ma már látjuk, hogy bizony „gördültek nagyobb akadályok” a világ egyik legszebb sétálóhelyének kialakítása, és „a Népliget forgalmának fellendítése” elé. Leginkább gazdasági válságok sora, Trianonnal és két világháborúval. Amikor pedig épp jól ment a sorunk, hirtelen mindig a rövidtávú gazdasági érdekek kerültek a zöld fejlesztések elé. A rendelkezésre álló területekre vagy gyárak, vagy lakótelepek épültek – mikor éppen minek volt keletje.
Ennek ellenére azért történtek lépések, a Népligetet például még 1942-ben is sikerült bővíteni. 1945 nyarán, az elpusztult város helyére Jankovich István és Preisich Gábor egy nagyívű fejlesztést képzelt el. Eszerint Pest Nagykörúton belüli magja (a „City”) körül egy „Lakóterületsáv” terült volna el, amit a „Körülmenő parkgyűrű” vett volna körbe. Az északon a Margitszigettől induló, keleten hatalmasra szélesedő félhold alakú óriáspark a mai Millenniumi városnegyed térségében érte volna el ismét a Dunát.
Parkláncok tervei
A huszadik század második felében számos alkalommal vették elő a parklánc tervét. Egészen abszurd módon a negyvenes, ötvenes, hatvanas és a hetvenes évek tervei is mind növelték volna a zöldterületek arányát, s erre még konkrét programok is születtek.
Aztán valahogy mindig a politikai-gazdasági érvek kerekedtek felül.
Ennek ellenére azért fontos lépéseket sikerült tenni a hetvenes években. Ha csak a képzeletbeli gyűrű elemeit nézzük: ebben az évtizedben tiltották ki a Margitszigetről az autóforgalmat, és tették ki a vásárvárost (vagyis a BNV épületeit) a Ligetből.
Az azóta eltelt ötven évben nem sok minden változott. Azt, hogy a parkgyűrűre szükség lenne, vagy legalábbis valamiféleképp erősíteni kellene az elemei között a kapcsolatot, tulajdonképpen minden városvezetés elismerte, és rendre mindegyik belevette a fejlesztési terveibe. Ennek ellenére kevés konkrét lépést sikerült tenni. Az amúgy is bonyolult tulajdonviszonyok (állam-önkormányzat-magántulajdon), mely már a 19. században is gátja volt a fejlesztésnek, még kuszább lett. Számos negyed beépült, ugyanakkor még mindig vannak potenciális területek, ahol, ha nem is buja zölddel, de részben parkosított felületekkel lehetne kitölteni a nagy ligetek közötti hézagokat.
Izgalmas tervek a még zöldíthető területekre
Nagyon izgalmas volt az az elképzelés, amellyel Kovács Csaba, valamint munkatársai, Madarasi-Papp Rita, Barcza Dániel, Bakó Attila álltak elő egy 2005-ös pályázatra. A kiírás Budapest építészeti jelének megalkotása volt, amit ők két Margit-szigetre vezető gyalogoshíd formájában képzeltek el. Persze ez a két tárgy csupán a látványos fejlesztési elem lett volna „a kirakatban”, valódi lényege nem ez volt: a koncepció nem véletlenül viselte a Zöld gyűrű nevet. A két fásított gyalogos híd csak összekötötte volna a parkgyűrű pesti és budai felét a Duna felett. A következő ütemben délen is bezárult volna a kör. Sőt egy nagyobb és egy kisebb kör is, további fásított gyalogos hidakkal.
A láncolatba az útba eső sporttelepeket és a Fiumei úti temetőt is bekapcsolták, amiket új, fásított sétálóutcákkal kötöttek volna össze (Révész utca, Százados utca stb.). Ha megvalósult volna, az ember valóban kényelmesen körbesétálhatta, körbetekerhette volna Budapestet – végig a zöldben maradva.
A Radó Dezső terv céljai
A Radó Dezső Terv célja, hogy Budapest elfogadott zöldinfrastruktúra-koncepcióját „tettekre váltsa”, vagyis meghatározza, milyen konkrét lépéseket kell tenni azért, hogy azokból legyen is valami. (Itt tehát halmozottan igaz, amit az Otthon Budapesten program kapcsán írtam: ez nem politika. Olyan célokról, fejlesztésekről van szó, amelyeket szakemberek határoznak meg függetlenül attól, ki vezeti épp a várost. Az már más kérdés, hogy a politikusok mit valósítanak meg a szakértői javaslatokból.)
A Radó Dezső Terv tíz akcióterülete közül az első rögtön a „pesti városi parkok láncolata”, melybe a a Margitsziget, a Városliget, a Népliget és Észak-Csepel tervezett városi parkja tartozik. Ezek közül a Margitsziget fejlesztése jelenleg is zajlik, itt pusztán folytatni kell a megkezdett munkát. A túlhasznált Városligetben a meg nem valósult, de tervben maradt, jelentős beépítéssel járó projektek megakadályozása a cél. (Ehhez persze helyre kell állítani a Fővárosi Önkormányzat jogkörét a terület szabályozására vonatkozóan.) Az észak-csepeli park rendkívül fontos eleme lesz a láncnak, hiszen ötven éve nem alakítottak ki új parkot Budapesten. A tervezése még nagyon kezdeti fázisban jár, a céldátuma 2026. Itt a főváros érdekképviseleti szerepet játszik, hogy valóban a „magas zöldfelületi intenzitás és a korlátlan közhasználat” valósuljon meg.
A fentieket figyelembe véve jelenleg a legfontosabb, a valódi kulcsprojekt a Népliget megújítása. A régóta tervezett rekonstrukció „célja, hogy
a leromlott eszközállományú, rossz megítélésű és zöldterületi szempontból alulhasznosított közpark komplex, közcélokat szolgáló városi zöldterületként” újuljon meg.
Olyan rekreációs, szabadidős tevékenységekre alkalmas helyet kínáljon, amely alternatívája lehet a túlhasznált városi parkoknak. Mindezt persze úgy, hogy közben megőrizzük idős faállományát, zöldfelületi arányát és a védett, történeti kert értékeit. Ehhez idén elkészül a közösségi tervezéssel alátámasztott stratégiai terv, jövőre jöhet a tervpályázat, azután megkezdődhet az öt éven át tartó fejlesztés. A 19. században tervezett nagyívű zöldgyűrű ugyan soha nem készült el, de néhány szakasza igen. Ha élettel teli, színvonalas, sokak által kedvelt parkká varázsolnánk a Népligetet, akkor az azt a célt szolgálná, mint amit a parkláncolat megálmodói szerettek volna elérni.
Szöveg: Zubreczki Dávid
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)