A tíz nap múlva, május 22-én átadásra kerülő Nagyvárad téren jártunk, ahol nem csak a galériás állomás új dizájnját nézhettük meg, de a színfalak mögé is belestünk.
Ha egy állomás teljes területét nézzük, mindössze 25 százaléka – a jéghegy csúcsa – az, amit az utasforgalom nap mint nap láthat és használ. A maradék 75 százalék, ahol az utasbiztonságot jelentő technikától elkezdve a kábeleken, elektronikai berendezéseken keresztül a műszerek, szellőzőberendezések helyezkednek el – vagyis az üzemi terület, a legtöbbek számára láthatatlan marad.
![-](/api/file/image/m3nagyvaradbd2965.jpeg)
A 2017-ben indult munkák során nem csak az utasterek újultak meg látványosan és váltak akadálymentessé, hanem legalább ilyen fontos annak a 75 százaléknyi láthatatlan térnek is a rekonstrukciója, a legmodernebb utasbiztonságot jelentő rendszerek beépítése, az új és korszerű vasúti pályaszerkezet és a teljes körű elektromos és gépészeti felújítás is.
Tíz nappal az utolsó állomások – a Lehel tér és a Nagyvárad tér – átadása előtt ez utóbbinak minden szegletét megmutatták nekünk. Bekukkanthattunk az elektromos kapcsolótérbe, innen meredek lépcsőkön és alacsony alagutakon keresztül átmásztunk a főszellőző rendszerekhez. A metrónak ez a tüdeje, az újfajta utasvédelmi rendszer alkalmas arra, hogy tűz és füst esetén a peron területét 30 percig füstszegényen tartsa, és a hőt is elszívja (korábbi rendszer csak friss levegőt tudott befújni). Újdonság a vízköddel oltó rendszer beszerelése, ennek nagy előnye, hogy 120 bárral kinyomott, egészen apró vízcseppek úgy oltanak, hogy az elektromos berendezésekben nem tesznek kárt.
![-](/api/file/image/m3nagyvaradbd2931.jpeg)
Innen visszakanyarodtunk az utastérbe, ahol az állomást tervező Brückner Dóra mesélt kicsit a koncepció főbb elemeiről. Mivel a Nagyvárad tér már egy úgynevezett "másfeles mélységű galériás állomás", itt sokkal nagyobb terek álltak rendelkezésre. Az előzetes felmérések során az utasok a korábbi állomást túl kopárnak, és talán a sok közeli kórház miatt elég nyomasztónak és szorongást keltőnek is találták, a tervezők erre a két problémára kerestek megoldást.
![-](/api/file/image/m3nagyvaradbd2936.jpeg)
A térélmény megváltoztatására hatalmas csillárokat lógattak be a középperon fölé, amelyek egyszerre idézik a tábortüzek hangulatát (a formájuk olyan, mint a kerek tűzrakóhelyek megfordítva) és izgalmas fényjátékkal dobják fel a galériaszintet is.
![-](/api/file/image/20230512103638-2.jpeg)
Az élénk narancssárga színnel tudat alatt a korábbi szorongást oldják fel, és egy kis vidámságot csempésznek a térbe, és hasonlóan a Ferenciek terei állomáshoz, egyedi mintát kapott a vágánytéri kábeltakaró fal is. A fémlemez burkolatok perforációs mintája – Brückner János alkotása – egy baráti kézfogás vagy simogatás mozdulatát, a kórházak közelségére utaló szolidaritást és gondoskodást idézik fel.
![-](/api/file/image/m3nagyvaradbd2939.jpeg)
Rendhagyó elemek lesznek az állomás két végében a közelről csak keresztszemes hímzésre hasonlító minták, ami az egyik oldalon távolról nézve egy szelet kenyérré, a lejárati oldalon pedig egy függönnyé áll össze. A pilléreket a galéria és az állomás szintjén is a narancssárga falakat jól ellenpontozó háromszínű, fekete- szürke-fehér mozaikkal burkolták.
Az akadálymentes közlekedés biztosítását liftekkel oldották meg, a felszín és az aluljáró, valamint a galériaszint és a peron között. Újdonság, hogy kényelmi mozgólépcsők is épültek a peron és a galériaszint között, mert korábban itt csak klasszikus lépcsők voltak.