A tíz nap múlva, május 22-én átadásra kerülő Nagyvárad téren jártunk, ahol nem csak a galériás állomás új dizájnját nézhettük meg, de a színfalak mögé is belestünk.
Ha egy állomás teljes területét nézzük, mindössze 25 százaléka – a jéghegy csúcsa – az, amit az utasforgalom nap mint nap láthat és használ. A maradék 75 százalék, ahol az utasbiztonságot jelentő technikától elkezdve a kábeleken, elektronikai berendezéseken keresztül a műszerek, szellőzőberendezések helyezkednek el – vagyis az üzemi terület, a legtöbbek számára láthatatlan marad.
A 2017-ben indult munkák során nem csak az utasterek újultak meg látványosan és váltak akadálymentessé, hanem legalább ilyen fontos annak a 75 százaléknyi láthatatlan térnek is a rekonstrukciója, a legmodernebb utasbiztonságot jelentő rendszerek beépítése, az új és korszerű vasúti pályaszerkezet és a teljes körű elektromos és gépészeti felújítás is.
Tíz nappal az utolsó állomások – a Lehel tér és a Nagyvárad tér – átadása előtt ez utóbbinak minden szegletét megmutatták nekünk. Bekukkanthattunk az elektromos kapcsolótérbe, innen meredek lépcsőkön és alacsony alagutakon keresztül átmásztunk a főszellőző rendszerekhez. A metrónak ez a tüdeje, az újfajta utasvédelmi rendszer alkalmas arra, hogy tűz és füst esetén a peron területét 30 percig füstszegényen tartsa, és a hőt is elszívja (korábbi rendszer csak friss levegőt tudott befújni). Újdonság a vízköddel oltó rendszer beszerelése, ennek nagy előnye, hogy 120 bárral kinyomott, egészen apró vízcseppek úgy oltanak, hogy az elektromos berendezésekben nem tesznek kárt.
Innen visszakanyarodtunk az utastérbe, ahol az állomást tervező Brückner Dóra mesélt kicsit a koncepció főbb elemeiről. Mivel a Nagyvárad tér már egy úgynevezett "másfeles mélységű galériás állomás", itt sokkal nagyobb terek álltak rendelkezésre. Az előzetes felmérések során az utasok a korábbi állomást túl kopárnak, és talán a sok közeli kórház miatt elég nyomasztónak és szorongást keltőnek is találták, a tervezők erre a két problémára kerestek megoldást.
A térélmény megváltoztatására hatalmas csillárokat lógattak be a középperon fölé, amelyek egyszerre idézik a tábortüzek hangulatát (a formájuk olyan, mint a kerek tűzrakóhelyek megfordítva) és izgalmas fényjátékkal dobják fel a galériaszintet is.
Az élénk narancssárga színnel tudat alatt a korábbi szorongást oldják fel, és egy kis vidámságot csempésznek a térbe, és hasonlóan a Ferenciek terei állomáshoz, egyedi mintát kapott a vágánytéri kábeltakaró fal is. A fémlemez burkolatok perforációs mintája – Brückner János alkotása – egy baráti kézfogás vagy simogatás mozdulatát, a kórházak közelségére utaló szolidaritást és gondoskodást idézik fel.
Rendhagyó elemek lesznek az állomás két végében a közelről csak keresztszemes hímzésre hasonlító minták, ami az egyik oldalon távolról nézve egy szelet kenyérré, a lejárati oldalon pedig egy függönnyé áll össze. A pilléreket a galéria és az állomás szintjén is a narancssárga falakat jól ellenpontozó háromszínű, fekete- szürke-fehér mozaikkal burkolták.
Az akadálymentes közlekedés biztosítását liftekkel oldották meg, a felszín és az aluljáró, valamint a galériaszint és a peron között. Újdonság, hogy kényelmi mozgólépcsők is épültek a peron és a galériaszint között, mert korábban itt csak klasszikus lépcsők voltak.