Az oktatás helyzete és a rendőri erőszak ellen tüntettek fehér ruhás nők anyák napján a Várban. Virágot vittek a Sándor-palota kapujához, az ott posztoló rendőrnők lábához és jelezték: ezentúl ott lesznek a demonstrálók első soraiban és megvédik a diákokat.
– Milyen emberek azok, akik rátámadnak a gyerekeinkre? – kérdezi egy asszony a gyülekező tüntetők között az újjáépülő József főhercegi palota előtt. A betonmonstrum lábánál, egy kis platón a hangosítást bütykölik a technikusok, a Karmelita felől fehér ruhás nők vonulnak Törley Katalin vezetésével a Sándor-palota előtti gyepre.
– Gazemberek! – vágja rá a társa.
Mögöttük két fiatal éppen kifeszít egy „Felelősséggel tartozunk egymásért Tanár+Diák+Szülő” feliratú molinót és belemosolyognak a kamerába. Nem messze tőlük a Karmelita irodaházának udvarán, vaskapu mögött gyülekeznek a rendőrök. Egyenruhás férfit elvétve látni a nyílt színen, a Sándor-palota előtt párokban csak rendőrnők állnak.
Írtunk róla, hogy kemény attakba torkollott a státusztörvény és a pedagógusok jogainak szűkítése elleni, szerdai diáktüntetés. Ahogy az április 24-i demonstráción, május 3-án is könnygázt vetettek be ellenük a rendőrök. A héten öt tüntetőt előállítottak, hivatalos személy elleni erőszak miatt kezdeményeznek eljárást ellenük.
A tüntetés ironikus „népköltése”, a „gyermekvédelmi könnygáz” kifejezés azóta nemcsak a közösségi posztok, de a politika szóhasználatának is része lett. Több civil szervezet felhívást tett közzé, hogy anyák napján az ’56-os asszonytüntetésre rímelve, fehér ruhában vonuljanak a Karmelita elé, így tiltakozva a rendőri erőszak és az oktatás helyzete ellen.
– 1956. december 4-én több száz nő választotta a békés demonstráció eszközét. Ők elvesztették a férjeiket, a gyermekeiket, a méltóságot és a békét választották. Ezek a nők a mi felmenőink – kezdi Hajnal Edina, a Magyar Anyák aktivistája. (1956-ban Budapesten és számos magyar nagyvárosban több ezer nő tiltakozott békésen a szovjet bevonulás, a forradalom vérbe fojtása ellen.)
Mobiljáról olvassa a szöveget, előtte a földön két kartonlap. „Azokért, akik nem értik, nem érzik, miért vagyok itt!” „A csend nem üres!” írták a lapokra.
Hajnal Edina szerint a tüntetők szabadságot és tisztességet követelnek. Hozzáteszi, hogy a tüntetést 15 – a gyerekek, a nők jólétéért, jogainak érvényesítéséért, a bántalmazottak védelméért, a hátrányos helyzetűek felkarolásáért, az oktatás szabadságáért küzdő – civil szervezet kezdeményezte.
– Elég a bántalmazásból, az erőszakból! Nem lehetünk láthatatlanok! – kiáltja.
Törley Katalin, a Kölcsey gimnáziumból kirúgott tanárok egyike, a Tanítanék mozgalom képviselője veszi át a szót, azt mondja, sokszor szembesültek a láthatatlansággal, azzal, hogy átnéznek rajtuk, diszkriminálják őket, döntéseket hoznak a fejük felett.
- Ez a hatalom, amely előszeretettel nevezi magát családbarátnak, csak a családok nagyon szűk körének barátja. Ez a hatalom, ami berontott az otthonainkba, bejött a konyhánkba, a legócskább módon próbálja kikényszeríteni, hogy ásatag, elavult értékrendje szerint szüljünk és vessük alá magunkat neki. Ez a hatalom, ami belenyúlkál a bugyinkba és szívesen turkálna a méhünkben is, ez a bántalmazó hatalom most rátámadt a gyerekeinkre – mondja Törley.
Szerinte a hatalom eddig is darabárunak tekintette a gyerekeket, közjószágnak, megfosztotta őket a minőségi oktatástól.
– Könnygázt és gumibotot használtak ellenük – teszi hozzá. – Gyerekek ellen támadt a hatalom: ez elfogadhatatlan, tűrhetetlen és megbocsáthatatlan! A pedagógusok, az ápolók és a szociális szférában dolgozók, valamint az aktív állampolgárok többsége nő. Fel kell ismernünk, hogy rettenetes, hatalmas erőnk van, mert kedvességből, szeretetből és dühből táplálkozik – kiabálja.
Törley szerint meg fogják védeni a gyerekeket, először rajtuk kell használniuk majd a könnygázt, a gumibotot, ezentúl ott lesznek az első sorokban a tüntetéseken.
Utánuk Szalay Krisztina színésznő lép a mikrofonhoz, hasára kötve egy játékbaba. Azt mondja, az unokáját jelképezi, akit nem mert kihozni a tüntetésre. Elénekli Erdős Virág versét, aztán több felszólaló beszél arról, hogy nem szeretnének olyan iskolákba járni, ahol számítástechnika órát számítógép nélkül tartanak, nem akarnak olyan országot, ahol 16 ezer pedagógus hiányzik az iskolákból.
A tüntetők átlépve a kifeszített kordonkötelet virágot visznek a Sándor-palota kapujához, illetve az ott posztoló rendőrnők lábához.
Hazafelé egy anyát fotózunk, hátára kötve alig pár hónapos gyereke. Egyedül van. A kicsi hordozóján egy papírlap:
„És engem ki fog tanítani?”
Nézze meg a tüntetés szónoklatairól készült videónkat: