Születésének 90. évfordulóján, vasárnap emlékezett meg a fővárosi önkormányzat a három éve meghalt Kossuth-díjas íróról, Budapest díszpolgáráról.
Az emléktáblát a Torockó utca 2. szám alatt található háznál helyezték el, ahol az író, esszéíró, szociológus élt – írja az MTI.
Karácsony Gergely főpolgármester az ünnepségen arról beszélt, hogy a nagy magyar író, Konrád György igazságát a múló idő szélvihara is alig rezzenti:
„Még mindig igaza van, sőt talán egyre inkább igaza lesz. Abban biztosan igaza van még mindig, hogy bátornak lenni a legjobban passzol az emberhez. Félni időpocsékolás, a szabadságot félteni viszont a bátorság maga.”
Mint mondta, a civilizált embernek ugyanúgy szüksége van a saját világnézetére, ahogy a saját nevére, fogkeféjére. Akinek nincs, az szegény, akibe pedig „belediktálják, belemanipulálják ezt a világnézetet (...), az a legszegényebb”. Hozzátette: Konrád Györgynek abban van leginkább igaza még mindig, hogy nekünk, kelet-közép-európaiaknak hosszútávfutóknak kell lennünk. Szerinte be kell vallanunk, hogy az ideáihoz és eszméihez, ami a túlélt történelem tapasztalatából levont „emberségakaraton” és szabadságvágyon nyugszik, sokkal közelebb nem jutottunk azóta sem, hogy ő elment.
Az író gondolatait idézve a főpolgármester azzal zárta a beszédét, hogy Konrád György „megmintázta a város szellemét, és egyike volt azoknak, akik bevitték ezt a várost a halhatatlanságba”.
Bősz Anett humán területekért felelős főpolgármester-helyettes arról beszélt, Konrád Györgyöt „csak a legfontosabbak foglalkoztatták: Budapest, az egyén és autonómiája, Közép-Európa, a holokauszt utáni zsidóság sorsa, Magyarország elképzelhető és megteremthető nyugalma”. Ezek a témák egymáshoz képest elsőre távolinak tűnhetnek, pedig szorosan összetartoznak: összeköti őket az egy és örök állandó, mégpedig az otthonkeresés vágya – mondta.
Őrsi Gergely II. kerületi polgármester emlékeztetett: az elmúlt században voltak olyan évtizedek, amikor megpróbálták Konrád György gondolatait „ketrecbe zárni, betiltani”. Ma Buda olyan hely, ahol befogadó, egymásra odafigyelő közösség él, ahol függetlenül attól, ki mit gondol politikáról, vallásról vagy éppen világnézetről, tiszteljük egymást és a hétköznapi örömökre koncentrálunk – jelentette ki.
Az ünnepség végén az emléktáblánál koszorúkat és virágokat helyeztek el.
(Kiemelt kép: Ruzsa Rania/Énbudapestem)