Lucy Saunders-szel, az Egészséges Utcák koncepció megalkotójával beszélgettünk a világ élvonalához tartozó fővárosi fejlesztésekről, az autózás városi közlekedésben elfoglalt helyéről és az apró csodákról, amiket észre sem veszünk, pedig minden nap elsétálunk mellettük Budapest utcáin.
Az Egészséges Utcák koncepció alapvetően egy közegészségügyi programként indult, amelyet Lucy Saunders azért hozott létre, mert felismerte: a várostervezés és a közlekedés közvetlenebb hatással van a lakosság egészségére, mint az egészségügyi ellátórendszer maga. Mi hatnapos, budapesti látogatásának utolsó óráiban beszélgettünk vele, az ő kérésére: úgy szeretett volna kérdéseinkre válaszolni, hogy a lehető legtöbbet látott, a legtöbb emberrel beszélt a Fővárosban.
Hogy telt ez a pár nap? Mit láttál, milyennek találtad a várost?
Először is, szerintem egy város megismerésének a legjobb módja, ha elhagyjuk a belvárost, úgyhogy örülök, hogy volt alkalmam például a XIV. kerületbe is ellátogatni. Ez egy lakóövezet, és egy ilyen helyen egyértelműbben látható, hogy milyen egy átlagos budapesti élete, és nem csak azokat a részeket látod, amik a turizmus köré épültek és annak kedveznek. De azt is hozzá kell tennem, hogy pár jól szervezett nap alapján nem lehet és nem is kell véleményt alkotni, csak akkor derül ki, hogy igazából milyen egy a város, amikor benne élsz. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Budapestre jöttem, és távolról sem gondolom, hogy tudom, hogy milyen itt élni, bár ezt mondjuk Londonról sem állítanám, hiába élek ott 20 éve.
Ezek a nagyvárosok a kiterjedésük miatt is elég változatosak, hiába ismered a környéked nagyon jól, akár a szomszédos kerület is teljesen eltérő lehet attól. Azért az pár nap alatt is világosan látszik, hogy Budapesten milyen prioritások voltak és vannak sok más európai városhoz képest. Az egyik ilyen a járdák többségének egyenletessége, amik az emberek többségének fel sem tűnnek jártukban-keltükben. Pedig ez azért fontos, mert ezeken könnyebb haladni, pláne, ha kerekesszékkel közlekedik valaki, babakocsit tol, gurulós bőröndöt vagy bevásárlótáskát húz. Az ilyen és ehhez hasonló apróságok rettentően megkönnyítik az életünket a napi rohanásban. A másik pozitívum, amit láttam, hogy az árnyékos fák ültetése és az utcák zöldítése általában nagyobb hangsúlyt kap Budapesten, mint más városokban, ahol mostanában jártam. Bárhova megyek, ez mindenhol része a közbeszédnek, de csak nagyon kevés helyen tesznek valós lépéseket a szükséges mértékben. Ahogy ez itt, Budapesten történik az viszont jó példával szolgál más európai vagy akár ausztrál városoknak, ahol még szintén dolgozom. Elleshetnék, hogy milyen az, amikor valaki nem csak beszél róla, hanem a szavakat tettek követik.
A mostani látogatásod során több fát láttál nálunk mint legutóbb?
Azt láttam, hogy számos olyan projekt van, ahol rengeteg ültetés történt, és az utcát eleve úgy tervezték meg, hogy még több ültetéssel számolnak, ezért eleve vízáteresztő rétegekben gondolkodtak. Máshol meg azt látom, hogy az eredeti tervek sok zölddel számoltak, a végeredmény pedig ettől eltér, amire azt mondják, hogy igen, végül a fák nem fértek be a közművektől. Ezek a kihívások pedig itt is megvannak, csak ti ezek ellenére is komolyan veszitek a prioritásokat, amiket kitaláltok. Vagy van egy másik dolog, amit nagyon szeretek Budapesten, rengeteg képet is csináltam róluk: az autóbejárók. Amikor egy autóbejáró a járdán keresztül vezet, akkor az mindig a járdával egy szinten van. Ez a legtöbb embernek talán fel sem tűnik, pedig külföldön rengeteg helyen van szinteltolás, amit a gyalogos úgy tud megoldani, hogy az egyik oldalán lelép a másikon meg fel. Úgyhogy akik ott közlekednek, azok folyamatosan ilyen akadályokba ütköznek, amíg itt egy tempóban lehet haladni, anélkül, hogy észrevennénk, hogy ott egy autóbejáró van. Ez azt jelenti, hogy ti az embereket választjátok a nagyon ritkás autóforgalom helyett, és ez így is van jól. Azt kell előnyben részesíteni, aki gyakrabban használja az adott út- vagy járdaszakaszt, az a fontos, hogy ő érezze komfortosan és biztonságban magát.
Az Egészséges Utcák már egy brandnek számít, ha valahol azt látod, hogy egy utca a tervekkel ellentétben nem felel meg az Egészséges Utcák feltételeinek, olyankor mi történik?
Az Egészséges Utcák arról szól, hogy segítsük az utcákat annál jobbá tenni, mint amilyenek előtte voltak, és vannak mérőszámaink, amikkel mérni lehet, hogy hol tart egy utca a fejlődésben. Időnként, amikor olyasmivel találkozunk, hogy a pénz, a ráfordított idő vagy a politikai akarat nem volt elégséges, akkor annak örülünk, ami megvalósult, hiszen azzal is előrébb vagyunk. Viszont csalódott vagyok, amikor azt látom, hogy hatalmas összeg és elég idő állt rendelkezésre, a politikai elköteleződés is óriási volt, de csak 50%-os javulást értek el, mert tudom, hogy annál sokkal több is lehetett volna. Míg Budapesten látszik, hogy az a cél, hogy a lehető legjobb eredménnyel záruljon egy projekt, vannak más helyek, ahol egyszerre csak egy dolgot lehet elérni.
Ott csak kis lépésekkel lehet haladni, de az is rendben van, mert a sok apró módosítás egy idő után nagy eredményekhez vezet. Szóval lélegzetelállító, ami a Budapesti utcákon látható, de a maximalista beruházások mellett sok kicsi, alig érzékelhető, de az életünkre komoly hatást gyakorló változásra is szükség van, mint az autók lassítása vagy hogy a lámpa a gyalogosátkelőhelyen kicsit tovább maradjon zöld. És hogy válaszoljak is az eredeti kérdésre: az én munkám az, hogy kiképezzek szakembereket és segítsek nekik a céljaik elérésében. Így abból is tanulni tudunk, ha valami nem sikerül, mert akkor tudjuk, hogy legközelebb mit kell másképp csinálni. A végső cél az, hogy meg tudjuk mutatni a helyi közösségeknek, hogy ha a fákat részesítik előnyben, akkor az jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy élhető utcákban közlekedhessenek. Szóval amellett, hogy a folyamatos tanulással jobb szakembereket tudunk képezni, el kell nyernünk a helyi közösségek bizalmát is. Ha egy közösség tagjai megijednek az esetleges változásoktól, az sokszor lehet gátja, hogy ilyen átalakításokat végig lehessen vinni. Olyankor célszerű kisebb léptékre váltani, megmutatni, hogy annak milyen előnyei vannak, és a közösség elismerését és bizalmát apránként megszerezve lehet újra dolgozni az eredeti célok elérése felé.
Sokan vannak Budapesten, akik a parkolóhelyek megszüntetésével járó faültetést autósüldözésként élik meg, nekik mit lehet mondani?
Először is, a jelenség nem csak Budapestre jellemző, hanem az egész világra. Ez egyszerűen azért van, mert mind emberek vagyunk és a veszteségtől való félelmünk nagyobb, mint a jobb jövőbe vetett hitünk. Ezért egy Egészséges Utca létrehozásának egyik legfontosabb része, hogy ezeket a félelmeket hogyan kezeljük. Mindig azt kell nézni, hogy ha megváltoztatunk egy utcát, akkor az hogyan teszi jobbá az utca lakóinak életét, beleértve azokét is, akik arra vezetnek vagy ott parkolnak. Arra kell a figyelmüket irányítani, hogy a változtatások után egy élhetőbb környezetben lakhatnak majd, ahelyett, hogy azt egy leegyszerűsített egyenletként kezeljük, amiben valami megszűnik, más valami meg lesz helyette. A parkolás azért nagy kihívás, mert kell köré egy stratégia. A parkolók legyenek olyan helyen, ahol azokra tényleg szükség van, és sokan használják őket. Ugyanakkor az alapvető emberi igényeket mindig előre kell sorolni, és ez nem jelenti azt, hogy egy Egészséges Utcán nem haladhatnak át vagy nem parkolhatnak autók, de az, hogy az emberek biztonságosan élhessenek a saját környékükön, az előrébb való.
Itt Budapesten nagyon sokan olyan parkolót láttam, amik egy szintbe vannak hozva a járdával, és ez egy rendkívül jó megoldás. Mert amikor nem áll ott autó, akkor egy nagyobb egybefüggő teret kapunk. Ráadásul, ha valamikor a jövőben már nem lesz szükség arra a parkolóhelyre, akkor azonnal lesz hely valami másnak, nagyobb beavatkozás nélkül. Tehetsz oda padot, ültethetsz fát, ha annyi hely van, még bicikliút is lehet belőle, ha arra van épp szükség. Egy jól megtervezett Egészséges Utca kulcsa abban rejlik, hogy most még a jelen céljait szolgálja, de legyen könnyen átalakítható, ha a jövőben változnak az emberek igényei. Már a tervezésnél figyelembe kell venni, hogy amit ma megépítünk, az most is hasznos legyen, ugyanakkor 5-10-15 év múlva könnyen lehessen rajta változtatni, ahogy az emberek szükségletei vagy a klíma változása megköveteli.
Évtizedekkel ezelőtt még autók köré építettük a városainkat, most a 15-perces városról és Egészséges Utcákról beszélünk, azok kialakításán dolgozunk. Mit fogunk gondolni a város és az ember kapcsolatáról 50 év múlva?
Jelenleg még mindig olyan városokban élünk, amikben a különböző közlekedési módok vannak fókuszban, az Egészséges Utcák pedig próbálja ezt a fókuszt az emberekre és emberi szükségletekre irányítani. Általában a döntéshozatal és a pénz a várostervezés kérdését még mindig a közlekedés szűrőjén keresztül vizsgálja, miközben ezek a közterek messze több mindenre alkalmasak annál, mint hogy az emberek áthaladjanak rajtuk.
Már 15 éve dolgozom ezen a területen és még mindig sok időnek tűnik, hogy az utcákra és közterekre úgy gondolhassunk, mint ami ideális környezet az emberek számára. Budapestnek óriási előnye van más európai városokhoz képest, mert az utcák többsége eredetileg nem az autóforgalom kiszolgálására épült. A város jó alapokkal rendelkezik az épületek sűrűségét és arányait tekintve, könnyebb egészséges környezetet teremteni itt, mint mondjuk azokban a városokban, amik a ‘60-as évek után épültek széles sugárutakkal, köztük elszórtan pár házzal. Budapestnek ezért nagyon jó esélyei vannak a változásra a következő évtizedekben.
Rengeteg, a projekthez kapcsolódó magyarral találkoztál ittléted során, mit gondolsz róluk, milyennek találtad őket?
Azt láttam, hogy nagyon ambíciózusak, a lehető legjobb eredményeket akarják elérni, és ez azért nincs így mindenhol. Ugyanakkor kedvesen naív, hogy azt gondoljátok, hogy az autózással és parkolással kapcsolatos problémák Magyarországon és Budapesten erőteljesebben vannak jelen, mint máshol. Ez nem így van. Mindannyiunkra hatással van a moto-normativitás. Ez egy olyan tudattalan torzítás, ami miatt mi, a társadalom tagjai a gépjárművek használatát és azok negatív hatásait természetesnek és elkerülhetetlennek tekintjük. Ez alól szinte egyikünk sem kivétel.
Akkor Londonban is vannak ilyen kihívások?
Londonban is ugyanúgy léteznek azok a jelenségek, mint Budapesten. A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy ezek a problémák sem Londonban, sem Budapesten nem is fognak megszűnni, inkább az a kérdés, hogy mit kezdünk velük.
Sokakat érdekel: te vezetsz, közösségi közlekedést használsz vagy biciklizel?
Olyan helyen lakom, ami nagyon hasonlít a budapesti belső kerületekre, ezért egyáltalán nincs szükségem autóra. Közösségi közlekedéssel a hosszabb távok jól megoldhatók, de napi szinten a bicikli és a gyaloglás elég nekem. Nagyon ritkán vezetek, de ez azért van, mert olyan helyen lakom, ahol erre nincs szükségem. A legtöbb ember, aki vezet, azért teszi, mert a lakóhelye miatt muszáj, nem azért, mert mindenképp autózna. Éppen ezért az egyik legfőbb célom, hogy olyan köztereket teremtsek, ahol az embereknek lehetőségük van a biciklizést és a gyalogos közlekedést választani, és nem érzik azt, hogy muszáj autóba ülniük, hogy célba érjenek.
Budapesten egy másik feladat ezzel kapcsolatban, hogy hogyan kommunikáljunk az emberekkel, hogyan győzzük meg őket, hogy a munkálatok eredményeképpen javulni fog az életminőségük. Más városokban ez hogy történik?
Ez a probléma is jelen van mindenhol. Évtizedekig minden a közlekedés körül forgott, és akkoriban a döntéshozóknak nem kellett megmagyarázniuk, hogy mit miért csinálnak. Ezért – tapasztalat híján – nehezebben találják meg a hangot az emberekkel most, hogy valamin változtatni szeretnének, még akkor is, ha ezek a változtatások alapvetően haszonnal kecsegtetnek. Egyszerű és objektív módszerekkel be tudjuk mutatni, hogy az eredmény valóban egy egészségesebb utca lesz, azt is meg tudjuk mutatni, hogy az idős emberek könnyebben tudnak majd közlekedni, a gyerekek biztonságosabban tudnak iskolába menni. Itt Budapesten a szakértők látják és értik, hogy egy utca újratervezésére egy esélyt kapnak, senkinek a világon nincs elég erőforrása arra, hogy évente feltúrjon és átrendezzen mindent. Ha csak félmunkát végzel, akkor együtt kell élned azzal, hogy az valószínűleg úgy is marad, neked meg már egy másik projekten kell majd dolgoznod. Üdítő látni egy várost, ami láthatóan él ezzel az egy lehetőséggel és kihozza belőle a legtöbbet.
Mi az Egészséges Utcák legnagyobb ellensége? A pénz vagy a politikai akarat hiánya vagy esetleg az átlagember?
Ez mindenhol más. Ami az egyik helyen könnyen megy, az máshol problémát jelenthet. Az Egészséges Utca ideájában az a jó, hogy ezernyi megvalósítható ötlet áll benne rendelkezésre, és erről a menüről, ha úgy tetszik, mindenki azt veszi ki, amit megvalósíthatónak gondol. A legnagyobb ellensége az, ha az emberek arra fókuszálnak, hogy mi az, amit úgysem lehet megcsinálni, ahelyett, hogy felismernék, hogy mindig van valami, amit most rögtön megtehetnek. Lehet, hogy pár problémát képtelenség most megoldani, de ha közben 30 másik dolgon pedig javítani lehet, akkor talán az az embereknek is megmutatja, hogy mifelé haladunk és végül támogatni fogják a változtatásokat. Ezért én a kategorikus NEM helyett mindig azt mondom, hogy MÉG NEM. Amikor az emberek azt mondják, hogy valamit nem lehet megcsinálni, mindig kijavítom őket, hogy még nem, mert így ahelyett, hogy lezárnánk egy párbeszédet, elkezdünk egy újat.
Ha neked kellene kritizálni az Egészséges Utcák kezdeményezést, mit mondanál, mi a baj vele?
Régebben azt gondoltam, hogy a koncepcióval kapcsolatban egyértelmű, hogy a legalapvetőbb emberi szükségletek megteremtésére hoztam létre, de azt látom, hogy sokan csak egy utcaszépítési projektet látnak benne. Pedig ez nyilván nem ugyanaz, rengeteg gyönyörű utcát láttam a világban, amik kicsit sem veszik figyelembe, hogy az embereknek mire van szükségük. Sok ismerősöm készít és küld nekem fényképeket a világ minden pontjáról, hogy nézd, milyen egészséges utcát találtam, én meg csak csóválom a fejem.
Az is gyakran félreértésre ad okot, hogy sokan azt gondolják, hogy ha áttervezünk egy utcát, akkor az ezzel kész is van, az eredmények pedig majd automatikusan jönnek. Pedig sok parkolással, a vezetési kultúrával, szociális programokkal kapcsolatos várospolitikai döntésre is szükség van még ahhoz, hogy egy ilyen utcának az előnyei mindenkire érezhető hatással legyenek. Sokan csak azt nézik, hogy van vagy nincs új fa ezeken az utcákon, pedig itt jóval többről van szó.
Mit tehet az átlagember, ami akár minden nap kivitelezhető és nem kerül neki semmibe?
Egy csomó dolgot. Az (új ablakban nyílik meg)Egészséges Utcák honlapján ingyen elérhető az a módszertan, amivel ki-ki megvizsgálhatja a saját utcáját, az eredményt pedig továbbküldheti a barátainak, adott esetben a képviselőjének, polgármesterének egy kis jegyzettel, hogy szerinte mit tehetnének. Vezethetsz a sebességhatár betartásával, lehetsz előzékeny a gyalogosokkal szemben vagy használhatsz közösségi közlekedést, biciklizhetsz vagy sétálhatsz többet. Te is és más is profitál abból, ha kevesebbszer ülsz autóba. Locsolhatsz fát, szedhetsz szemetet – ha felelősséget vállalsz a környezetedért, azt mások is észreveszik és hatással lehet rájuk, és arra, ahogy az közterekről gondolkodnak.