Az ég kék, a fű zöld – ez a mondás valaha a legalapvetőbb igazságok már-már röhejesen egyértelmű voltára vonatkozott. De amikor külön világnapja lesz a kék égnek, a levegőnek, a zöld fű pedig még a legendás angliai gyepeknél is aszálysárga színbe váltott, akkor elgondolkodunk rajta, hogy mekkora érték is ez, a tiszta levegő és a zöld természet. Mert a statisztikák szerint Magyarországon az utóbbi években évente körülbelül 8000 - 12000 ember hal meg várható élettartama előtt a légszennyezés hosszútávú következtében.
A (relatíve) tiszta városi levegő elég új vívmány, a légszennyezettség már a középkor nagyobb és fejlettebb iparosodó és kereskedő városaiban is komoly problémát okozott, majd az ipari forradalmat követően elszaporodó gyárak miatt a nagyvárosokban a kék ég és a napfény látványa ritkaságszámba ment Európában is. Izgalmas nézegetni, ahogy az Air Quality Stripes online elérhető adatbázisa könnyen befogadható módon szemlélteti az egyes nagyvárosok légszennyezettségét, az ipari forradalomtól napjainkig: színes csíkok mutatják az adott év szennyezettségét – mutatja be a Qubit a cikkében.
Lehet csak a látványos Monet és Turner festmények miatt, de az egyik legrémisztőbb példa Európából London volt sokáig, ahol a füstből eredő levegőszennyezés már a 13. század végén olyan mértékű volt, hogy külön bizottságot állítottak fel a probléma kivizsgálására, és az angol Parlament is számos törvénnyel – mint például a széntüzelés korlátozása, vagy a kémények magasságának szabályozása – próbálta javítani a helyzetet, írják a Budapest levegőszennyezettségének története című könyvben. Az ipari forradalom berobbanásával a helyzet csak tovább romlott, de mért adatok hiányában nagyon nehéz pontosan meghatározni a városok korabeli levegőszennyezettségét, ám támpont lehet a ködösségére vonatkozó feljegyzések. A köd, ami ekkora már nem csak egy ártatlan hajnali, természeti jelenség volt, London jellegzetességévé vált és egészségkárosító hatása is hamar egyértelművé vált, mivel az 1880-ban, majd 1892-ben előforduló úgynevezett füstködök idején akár ezerrel több halálesetet is regisztráltak, mint más évek hasonló időszakában.
Az 1891. évi Londoni Közegészségügyi Törvény már magába foglalta a levegőminőség szabályozását is, ennek ellenére még az 1950-es években is több ezer halálos áldozattal is járó szmogos események alakultak ki, melyek közül talán leghírhedtebb az 1952. évi „nagy londoni füstköd”, amikor december elején egy lassú mozgású anticiklon helyezkedett el London fölött, és a várost soha nem látott, sűrű köd borította be, de annyira, hogy még a közlekedés is leállt. A kórházi adatok alapján a légzési megbetegedések száma megnégyszereződött, és a szmog 5 napja alatt a halálozások száma 4700 fő volt, ami csaknem háromszorosa más évek ugyanezen időszakához képest, írják a tanulmányban.
Budapesten is, csak ha a Fortepan képeit böngésszük, azonnal szembeötlő a sok-sok meredező gyárkémény, amik nem egy fotón ontják is a fekete füstöt, így kíváncsiak voltunk, hogy a hírhedt Londoni ködhöz viszonyítva hol is helyezkedik el a magyar főváros, és hát ezzel a kérdésünkkel beleesetünk egy olyan kutatási nyúlüregbe, ahol nagyon izgalmas és tanulságos dolgokat találtunk.
A Főváros gyáriparának korai fejlődésében a jellemző északnyugati-nyugati szélirányokra nem voltak tekintettel és az ipari füstforrások a város különböző részein elég rendszertelenül helyezkedtek el, és bár a későn meginduló iparosodás miatt a legtöbb az akkori külvárosokban épült fel, aztán a felgyorsuló városiasodás során hamarban körbenőtte őket a település.
Táncsics Mihály Fővárosunk című pamfletjében már 1867-ben, tehát a Kiegyezés évében így ír:
Budapest nagyszerűvé lehetésének alapfőfeltétele a lehető legjobb, legtisztább, legegészségesebb levegő', anélkül nem képzelhetni dicsően nagyszerű várost valódilag (...) Tiszta levegő nélkül a város népe nem lehet tökéletesen egészséges, s testi lelki tehetségei zsibbadtak, tevékenységében nincs szellemi magasztosság, magosra, szépre való törekvés. Hogy a főváros szépségéhez múlhatatlan legfőbb kellék a tiszta lég példaképp magyarázzuk meg, s azokat, kik ebben kételkednének, igyekezünk arról meggyőzni...
De ha ugrunk kicsit az időben, a (új ablakban nyílik meg)Városi Szemle 1932-es számában Dr. Scheff-Dabis László a fűtési szezonban vizsgálja Budapest levegőjét. Kiadós és nagyon izgalmas tanulmányát ezzel a baljós felütéssel kezdi:
Budapest levegője az utóbbi években láthatóan megromlott. A tavasz-nyári porártalomtól eltekintve ez különösen a téli fűtés ideje alatt kifejezett, amikor is a város legkülönbözőbb pontjairól érkeznek az egészségügyi hatóságokhoz panaszok, amelyek koromhullásról, erős füstképződésről, átható szén- és kénszagról tesznek említést. A panaszok főként a nagytüzelésű köz- és magánintézmények környékén kifejezettek s köd idején ezeken a helyeken oly fokot érhetnek el, hogy a járókelőket erős köhögési inger, légzési nehézségek fogják el.
Hogy el tudjuk képzelni, hogyan festett a 30-as évek telén a város, Dr. Scheff-Dabis László leírja, hogy ha borult időben a téli hónapokban a Gellért-hegyről tekintünk alá Budapestre, akkor a főváros felett egy szürkéssárga ködgomoly látható, melynek magja a Petőfi Sándor utcai Főposta, Nyugati pályaudvar és Oktogon-tér által képzett háromszögre esik, mely erős köd esetén eléri a hírhedt “borsólé szerű” londoni köd színét s csak lassan megy át a városszéli részeknek megfelelően a szürkésfehér árnyalatokba.
A kritikussá vált légszennyezettség oka, hogy az 1920-as évek végétől csökkent a jó minőségű sziléziai és külföldi szén behozatala, és a sokkal több szennyezőanyaggal, magas hamu-és kéntartalommal elégő belföldi fajták használatára állt át mindenki. Persze a helyes fűtési módokkal és modern kazánokkal ez is orvosolható lenne, de ez hatalmas anyagi vonzattal járna.
Ráadásul az 1927-ben tartott füstelleni miniszteriális ankétnak sajnos semmi eredménye nem volt. A füsttörvény előkészítése teljesen megfeneklett s a még meglévő fővárosi füstrendeletek szigorú keresztülvitele is a viszonyok sivárságán teljes hajótörést szenved. Budapest fürdőváros levegőhigiéneje pedig lassan manchesteri arculatot kezd ölteni, annak füstküzdelem előtti korszakából – kesereg, joggal, a doktor.
Kitér olyan hatásokra is, mint hogy a Főváros egyik legrégibb épülete a Nemzeti Múzeum szintén erősen mutatja az arisztokratikus kőanyag élet-halálharcát a füsthatás szomorúan modern gáztámadásával szemben és a városligeti fenyők is folyton ritkulnak a téli szmogban.
Cikkében alaposan bemutatja azt a mérési módszert is, amit kidolgoztak, hogy Budapest levegőjének minőségét monitorozni tudják és össze tudják hasonlítani más európai nagyvárosokéval. A kiválasztott módszer alapján a levegő káros égéstermékeinek kémiai vizsgálatát végezték el fűtési szezonok alatt a város tucatnyi pontján – a földtől fél méternyire úgynevezett kisgyermekszáj magasságban – tett mintavétel alapján.
Általános következtetése, hogy a fűtési időszak tetején egész Budapest egy eléggé homogén szennyeződési területnek tekinthető, melyben a ligetek (Népliget, Városliget), sőt a budai városrészek és külterületek (Hűvösvölgy) is bennfoglaltatnak, különösen a stabilis, kevéssé turbulens déli szelek idején s ez alól csak a magaslati helyek (Rózsadomb, Gellérthegy) tesznek kivételt.
Ekkor még a fűtés és a gyárak jelentették a fő szennyezőket, az autókat elhanyagolhatónak tarja, hiszen a 30-as évek elején is csak 15 000 gépjármű rótta a városi utakat.
Megint ugrunk egyet az időben, egészen odáig, hogy 1963-ban meghozták a budapesti levegőtörvényt majd 1966-ban a Budapesti Levegőtisztasági Bizottság is megalakult. Egy ilyen bizottság létrejötte a szocializmus alatt is azt jelenti, hogy komoly probléma van, ha már a szembenézésre kényszerültek.
A Budapest 1967-es száma (új ablakban nyílik meg)Közellenségünk - a rossz levegő című cikkében nem finomkodik, és ezzel kezdi:
Igaz-e, hogy a kontinens nagyvárosai között London után Budapest levegője a legszennyezettebb? A válaszok általában így hangzanak: Igaz. Valószínű. Mindenképpen a legszennyezettebbek közé tartozik. A mérési adatok pedig közlik az érdeklődővel, hogy fővárosunkban a kéndioxid-, a por- és a koromszennyeződés többszöröse a megengedett maximális értéknek.
Ami nem is csoda, mert a korabeli adatok alapján Budapesten egy év alatt 1 500 000 tonna tüzelőanyagot égetnek el. A körülbelül 1 millió kisebb-nagyobb kéményből évente 286 000 tonna kéndioxid jut a Főváros levegőjébe, amely körülbelül 430 000 tonna kénsavval egyenlő. Tegyük ehhez hozzá, ekkor az ország évi kénsav termelése 240 000 tonna! A Budapesten elégetett tüzelőanyagokból a többi között 32 000 tonna pernye száll a levegőbe, veszélyeztetve embert, állatot, növényt, vasat, fát, épületet.
Szakemberek elkészítették Budapest levegőszennyeződési térképét is, amelyen 441 levegőszennyező forrást jelöltek meg. A KÖJÁL ekkora már a város 55 pontján havonta mérte az ülepedő porszintet, és 55 állomáson ellenőrizték a levegő kéntartalmának alakulását, további öt állomáson pedig a koromszennyeződést figyelték. Ebben a cikkben már azt is kimondják, hogy a levegő nagy szennyezői közé tartoznak a járművek. A benzin és a Diesel-olaj elégetésével számos mérgező vegyületet ontanak az utcákra.
A levegőminőség javítását célzó intézkedések között azonban első helyen szerepel a távfűtés tervezett elterjesztése: a program szerint 1970-ig körülbelül újabb húszezer lakást kapcsolnak be a higiénikusabb fűtési rendszerbe, nagymértékű kazánrekonstrukciós program indult és négy új fűtőerőmű építését is tervezték, valamint a gázfűtés bevezetését többtízezer háztartásba. A legszennyezőbbnek tartott száz üzemet kitelepítik a Fővárosból, vagy megszüntetik és 1970-ig a gőzmozdonyokat is lecserélik - szól a cikk.
Az újságíró hangsúlyozza, hogy hosszú, sokoldalú és gyakran nagyon költséges akciósorozatról van szó, és ebből Fővárosunk minden lakójának részt kell vállalnia, hiszen valamennyien egy levegőt szívunk! Munkahelyünkön, a gépkocsi volánja mellett, az utca seprésekor, a törülgetőrongy rázásakor, vagy a kályha begyújtásakor jusson eszünkbe, hogy a hibánkból, felületességünkből levegőbe távozó gáz, füst, korom és por mindannyiunk ellenségévé válik.
És akkor végül ugorva napjainkra, a hosszabb távú trendeket és változásokat tekintve bár az elmúlt két évtizedben javult Budapest levegőjének minősége, a kezdeti gyors javulást stagnáló, illetve lassan javuló trend váltotta fel, ahogy azt évről-évre a környezeti állapotértékelésben olvashatjuk is. A tanulmányban a szálló por (PM10) szennyezettségi szint évenkénti változását az egy éven belüli tiszta napok arányával szemléltetik. Tiszta napnak az számít, amikor minden budapesti mérőállomás 24 órás eredménye kisebb mint 50 μg/m3.
A legkedvezőbb eredményt 2023-ban mérték, amikor is 347 tiszta napot mértek, ami majdnem 11,5 problémamentes hónapnak felelt meg.
A szálló por szintje 2019-2023 között folyamatosan javult, a vonatkozó összes EU-s követelmény 2020 óta minden mérőállomáson maradéktalanul teljesült, ugyanakkor annak benz(a)-pirén (BaP) tartalma rendszeresen meghaladta a vonatkozó határértékeket – írják a legfrissebb jelentésében. Erről érdemes ugyanakkor tudni, hogy főként fa és szén fűtési célú égetésekor keletkezik, és hogy a magas szint a közép- és kelet-európai régió jellemző problémája. Az talajközeli ózon koncentrációja az elmúlt évekhez hasonlóan többnyire határérték alatti volt, szintje jellemzően a peremkerületi állomásokon lépi túl a határértéket a nyári időszakban, ez a tendencia inkább romló, 2024-ben az eddigi legrosszabb eredmények mutatkoztak. A nitrogén-dioxid (NO2) esetében – a lassan javuló tendencia mellett – 2020-ban, majd 2022-2024 közötti időszakban valamennyi mérőállomáson teljesült az éves átlagkoncentráció-követelmény.
Ebből is látjuk, hogy attól, hogy nincs éppen szmogriadó, a levegő minősége még lehet az egészségünkre káros. Különösen a közúti közlekedésből, valamint a már említett lakossági fűtésből (pl. fa, szén, hulladék égetés) származó nagy mértékű „szállópor” és nitrogén-dioxid kibocsátás okozta szennyezés miatt.
A levegő rossz minősége legérzékenyebben a gyerekekre, idősekre, várandós kismamákra van hatással, náluk jelentkezhetnek rövid távú egészséghatások, mint a légzőszervi tünetek (pl. köhögés, légúti irritáció) és szív-és érrendszeri megbetegedések is, de hosszútávú kitettség esetében bizony évekkel rövidítheti meg az egészségben eltöltött évek számát – ahogy azt egy évszázada is hangsúlyozták a szakértők. A légszennyezettség elsősorban szívizom elégtelen vérellátása miatti (iszkémiás) szívbetegségek kialakulásában játszik fontos szerepet, illetve az agyvérzés, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), a tüdőrák kialakulásában játszik súlyosan közre.
A dohányzás, a magas vérnyomás, az étrendi kockázat vagy az elhízás után a levegőminőség azon tényezők egyike, melyek lényegesen meghatározzák egészségi állapotunkat, illetve akár jelentősen is csökkenthetik az egészségben eltöltött életévek számát – írja a Népegészségügyi Központ.
A szeptember 7-re eső ENSZ Tiszta Levegő és Kék Égbolt Nemzetközi Napja nem csak a kockázatokra, de arra is emlékeztet bennünket, hogy egy élhetőbb, egészségesebb városért közösen kell tennünk. Legyen szó közlekedésről, fűtésről vagy akár a városi zöldfelületekről, számos olyan döntést hozunk nap mint nap, amely hatással van Budapest levegőjére. A környezetbarát fűtési módok, a ritkább autóhasználat, szelektív szemétgyűjtés, a környezet növényekkel való zöldítése például segíthet, hogy jobb legyen a város levegője. Egy nagyvárosban ezek egy része természetesen messze túlmutat az egyéni felelősségen és kicsiben megoldható problémakörön, ezért is van szükség olyan energetikai támogatott programokra, mint a Zöld panelprogram, a közösségi közlekedés folyamatosan megújuló járműparkja vagy éppen a zöldítési pályázatok, mint az Égig érő fű adta lehetőségekre, vagy éppen a városi logisztika újragondolására. De ahogy a Budapest hasábjain írták a 60-as években: a rossz levegő elleni küzdelem egyaránt közügy és magánügy!
Ha pedig most azonnal ellenőrizni szeretnéd, mi a helyzet, akkor a HungaroMet honlapján megnézheted, hogyan változhatnak a Budapesten mért legfontosabb légszennyező anyagok szintjei az előrejelzések alapján.