Budapest tele van olyan érdekes és értékes helyekkel, melyekről gyakran azok sem tudnak, akik születésük óta itt élnek. A templomok egy része ilyen, hiába van gazdag történetük és építészeti értékük. Sőt, az ebben a cikkben szereplő templomokat azok, akik nem tudják hol kell keresni őket, nem is igen láthatják.
1. Unitárius templom és székház – Nagy Ignác utca 2.-4.
Az Alkotmány és Nagy Ignác utca sarkán álló bérházból nem nézné ki az ember, hogy a második emeletén egy kis erdélyi templom rejtőzik. A Kiegyezés után egyre több unitárius érkezett Erdélyből Budapestre, elsősorban tisztségviselők és kereskedők, akik megalapították a Budapesti Unitárius Egyházközösséget. Kezdetben a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében tartották az istentiszteleteiket, de 1882-ben a Főváros Tanácsa telket adományozott a közösségnek, hogy azon templomot építhessenek. Ekkoriban ez még a Lipótváros külső része volt, de már rendezték az itteni telkeket, szélesítették az utakat, hogy később megépülhessen a Törvényszék, a Földművelési Minisztérium, a Kereskedelmi Akadémia és a Steindl Imre által tervezett Országház. Az unitárius közösség ezekhez a jövőbeli épületekhez méltó templomot akart emelni, ezért Pecz Samu ismert építészt és műegyetemi tanárt alkalmazták a tervek elkészítésére.
Azonban a hatalmas neogótikus épületre és a mellette álló paplakra a hitközségnek sehogy sem volt pénze, ezért végül egy bérház megépítése mellett döntöttek. Erre csak azzal a kikötéssel kaptak engedélyt a Fővárostól, ha az épületről kívül is látszik “templom jellege”. Pecz Samu ezt úgy oldotta meg, hogy a Koháry utca (ma Nagy Ignác utca) felől neogótikus, rozettás homlokzattal és a tetőből kiemelkedő huszártornyokkal jelezte az épület templomságát, minden egyéb falrész pedig egyszerű bérház képét mutatja. Mivel a templom fölé nem kerülhettek üzlet- és raktárhelyiségek, ezért azt a második emeleten kellett kialakítani, a hívek nagy bosszúságára. A templom boltozatának gyámolító rendszere a csatlakozó bérház főfalaiból áll, Pecz így egyeztette össze belsőleg is az épület rendszerével. Az épületet több Róth Miksa által tervezett üvegablak is díszíti, ugyan ezek közül sok megsérült a II. világháború alatt. A hitközség mai orgonája sem az eredeti, Budapest ostroma alatt a javítás miatt már szétszerelt hangszert eltüzelték. Ezek a károk ma már egyáltalán nem látszanak az épületen, ami ma is a hitközség tulajdonában van, és a Magyarországi Unitárius Egyház központi hivatala is itt működik.
2. Rákóczi úti evangélikus templom - Rákóczi út 57/A
A Rákóczi úti bérház udvarán álló épület a pesti szlovák kisebbségnek volt a temploma. Megépítése, akárcsak az unitárius templomé, anyagi okokból többször is szünetelt. Végül, hat év után, 1863-ban készült el a tetőzet, de a torony befejezésére és a felszentelésre még négy évet kellett várni. Két oldalán eredetileg iskola és lelkészlakás állt. Az 1870-es években a többezer fős gyülekezet eladósodott, és az 1873-ban hivatalba lépett új lelkész, Bachát Dániel úgy döntött, hogy a templom elé bazársort építtet, mert az ebből befolyó bevétellel kívánta az adósságot csökkenteni. Sajnos az 1890-es évekre a gyülekezet anyagi gondjai csak rosszabbá váltak, így Bachát úgy döntött, hogy hatalmas bérházat emeltet a templom köré.
Az iskola és a lelkészlakás elbontása után meg is kezdődött a Luther-ház építése. Ez valószínűleg még ma is Budapest legnagyobb egybefüggő társasháza. A Trianoni békeszerződés hatására a pesti szlovákság jelentős része visszavándorolt az anyaországba, a két világháború közötti időszak, majd az 1946-47-ben bekövetkezett lakosságcsere is nagyban hozzájárult a Rákóczi úti templom gyülekezetének fogyásához. 1952-ben a bérházat államosították. Az egyik fő bevételi forrásától így elesett és megfogyatkozott gyülekezet végül 1965-ben állami nyomásra eladta a templomot. Ma a bérházban kialakított kápolnában folynak az evangélikus istentiszteletek, a templom épülete pedig kaszinóként, raktárként, turkálóként, játszóházként, táncstúdióként, harcművészeti központként és konditeremként is működött már. Jelenleg az Országos Szlovák Önkormányzat tulajdonában van és felújítás alatt áll, hogy kulturális központot alakíthassanak ki benne.
3. Szent Hierotheosz és Szent-István kápolna – Váci utca 55.
A fővárosban a Konstantinápolyi Patriarchátusnak jelenleg két kápolnája van, az egyik a Váci utca 55. alatt található. A kápolnát a késő klasszicista ház egyik lakásában alakították ki. Az épület eredetileg egyemeletesnek épült 1822-ben, mai formáját 1847-ben a második emelet ráépítésekor nyerte el. A XIX. század első felében annak a gróf Buttler Jánosnak a tulajdonában állt, akiről Mikszáth Kálmán a Különös házasságban ír.
A kápolna 2000-ben nyitotta meg a kapuit, amikor Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka hivatalosan is az ortodox egyház szentjeiként ismerte el Szent István királyt és Szent Hierothoszt. Hierothosz szerzetes az egyik első ortodox hittérítő volt a magyarok között. 950 táján Theophükalosz pátriárka a turkok (magyarok) püspökévé szentelte föl. A kápolnát görögök és magyarok együtt látogatják. A berendezés részét képezi több modern ikonosztáz, a fő ikonok Korényi János és Dimitrisz Szirengelasz ikonfestők munkái. Az áthosz-hegyi Dohiaríu monostor Gyorsan Meghallgató Istenszülő ikonjának másolata is része a gyűjteménynek, ezt az áthoszi Szimonpetrasz monostor apátja ajándékozta a budapesti közösségnek. A kápolnában Szent István, Szent György, és Magyar Szent Mózes egy-egy ereklyéjét is őrzik, amik eredetileg mind a növekvő közösségnek juttatott adományként kerültek ide.
4. Dessewffy utcai zsinagóga
Budapest legrégebbi folyamatosan működő ortodox imahelye (bár a legenda szerint az 56-os forradalom alatt egy keddi napon nem nyitott ki), az utolsó megmaradt földszintes, falusias ház, ami őrzi az egykori Lipótváros és Belső-Terézváros látképét. A Dessewffy utca, Terézváros XVIII. század végén kialakult dűlőútja, egykor a Három Szív utca néven volt ismert. Egy 1840-ben épült lakóház udvarán, 1870-ben alakították ki a zsinagógát, mert környéken élő és dolgozó zsidó hordároknak munkájuk közben is elérhető imahelyre volt szükségük.
A ma is látható zsinagóga építésére csak 1894-ben került sor. A kéthajós öntöttvas oszlopokkal alátámasztott imaház, régi szokásnak megfelelően nem az utcára, hanem az udvarra nézett. Ezekben az időkben a zsinagógát “vörös sipkások” templomának is nevezték, utalva ezzel a fuvarosok, és hordárok jellegzetes fejfedőjére. A Bikur Cholim Egyesület 1925-ben átalakításba és bővítésbe kezdett, ekkor nyerte el az épület a mai jellegzetes vörös téglás, boltíves formáját. Ez a korai art deco külső szimbolikus is, a boltíves bejárat a törvénytáblát idézi. 1932-ben új art deco tórafalat, majd 1937-ben új tóraolvasó emelvényt (bimát) állítottak carrarai fehér márványból. A régi tóraszekrény és bima még ma is megtalálhatóak a zsinagóga egyik emeleti szobájában, a belső tér pedig ezt a két változtatást leszámítva, nem sokat változott. A zsinagógában mind a mai napig rendszeresen imádkoznak.
5. Frankel Leó úti zsinagóga - Frankel Leó út 49.
A Frankel Leó úti zsinagógát vagy másik nevén Újlaki zsinagógát, akárcsak a Rákóczi úti evangélikus templomot, egy lakóház öleli körbe. Az épület Fellner Sándor tervei alapján készült, neogótikus stílusban, a ma kilátszó részéből meg sem lehet állapítani, hogy egy keresztény templom vagy zsinagóga-e, hiszen a homlokzaton található Dávid-csillagokat, és menóra reliefet, rajta Mózes kőtábláival, takarja a lakóház. Az Újlaki zsidóság először 1766-ban építtetett itt zsinagógát, Nöpauer Máté építőmester tervei alapján, de ezt a XIX. század végére kinőtte a közösség, és újra építkezésbe fogtak. Az 1888. augusztus 8.-i átadáskor, még csak földszintes házak és egy kóser mészárszék volt a közelben. Fellner Sándor az Újlaki zsinagóga tervezője az első olyan építészek közé tartozott, akik szerint nem kell a zsinagógákat külön stílusjegyekkel megkülönböztetni, innen a neogótikus stílus. Az eredeti csúcsíves ablakokat Róth Miksa tervezte. A bérházat az 1920-as években építették köré, részben védelmi okokból: az egyre erősödő antiszemitizmus miatt jobbnak látták elrejteni a zsinagógát. Emellett a hitközség tagjainak jóval egyszerűbb volt szombatonként eljutni a zsinagógába úgy, hogy csak egy-két emeletet kellett megtenni. A házban emellett helyett kaptak a hitközség irodái, a tanácsterem, a téli imaterem és a fiatalok kultúrterme is. Az 1928-as Tér és Forma című lap cikke szerint központi fűtés, minden lakáshoz tartozó mellékhelyiség, gáztűzhelyek és egy lift tette kényelmesebbé az ottlakók életét. A hitközség tagjai között sok volt az értelmiségi, például Molnár Ferenc író vagy dr. Geréb József klasszikafilológus. A II. világháború alatt a közösség nagyrésze elpusztult, a ház megrongálódott, a németek pedig istállóként használták a zsinagógát. Ma nagyon szépen helyreállítva ismét működő imaház.