A főváros legális street art akcióinak záróeseményén művészek, múzeumpedagógus és a hivatali munkatársak összegezték a tanulságokat.
A közösségi költségvetés egyik nyertes projektjének keretében kilenc helyszínen készültek legális street art alkotások 2023 és 2024 során, méghozzá több mint 150 budapesti aktív részvételével. A projektet március 25-én, kedden a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában (amely a projekt koordinátora is volt egyben) egy kerekasztal-beszélgetéssel zárták, ahol megosztották a legális street art akciókkal kapcsolatos tapasztalatokat.
Az eseményen részt vett Mangó Magda (pályázó, fiatal alkotóművész), Manzenreiter Gabriella (design-és művészetmenedzser, a Budapesti Közművek PR és kommunikációs munkatársa), Szabó-Lencz Péter „Petyka” (festő-grafikus, képzőművész), Lucsánszky Ágnes (projektkoordinátor), Pete Nóra (múzeumpedagógus), a Fővárosi Közösségi Költségvetés csapatát pedig Jordán Renáta részvételiségi referens képviselte.
A beszélgetést Jordán Renáta részvételiségi referens, a Főpolgármesteri Hivatal Társadalmi Együttműködési Osztálya Részvételi Csoportjának munkatársa azzal kezdte, hogy 2020 óta a városvezetés elkötelezett, hogy minél inkább bevonja a lakókat a közös döntéshozatalba. A közösségi költségvetésnek köszönhetően is érzik, hogy
a fővárosiak számára fontos, hogy a köztereik megtisztuljanak, és hogy tükrözzenek egyfajta gondolkodásmódot, az ún. európai kulturáltságot.
Jordán elmondta, hogy majdnem minden évben érkeznek street arthoz kapcsolódó ötletek a fővároshoz, és hogy ezek elsősorban az aluljárókat és az elhanyagolt, nagyobb tűzfalakat, falfelületeket érintik.
Mint mondta, a továbbiakban is örömmel várják ezeket az ötleteket, és külön öröm, hogy úgy látják, a városvezetésre egyre nyitottabb, hogy a fiatalok például művészeti alkotások formájában is megmutathassák magukat. A frissebb gondolkodásmód ugyanis nagyon fontos, hogy a város élhetőbb, boldogabb, kellemesebb legyen.
Manzenreiter a Budapesti Közművek PR- és kommunikációs munkatársa arról beszélt, ők nagyon örültek a megkeresésnek. Egyrészt azért, mert így részeseivé válhattak a közösségformáló erőnek, másrészt azért, mert
az alkotásoknak köszönhetően az ipari létesítményeiket esztétikailag is értelmezhetővé tudták tenni, azaz általuk szebbé válhatott a főváros.
Manzenreiter fontosnak tartotta kiemelni, hogy az ipari létesítmények esetében azért a legfőbb szempont az, hogy a funkcionalitása megmaradjon. Felidézte, hogy már a 2000-es években születtek ötletek az óbudai távhőkémény átfestésére is, azonban ez nem valósulhatott meg sem az akkori városképi arculat, sem az akkori légtérvédelmi szabályozások miatt sem, utóbbiak ugyanis nem engedték, hogy egy ilyen fontos ipari létesítményt úgy fessenek át, hogy az esztétikuma kerüljön előtérbe.
A festésekkel kapcsolatban általában megjegyezte, hogy fontosnak tartják, hogy beépüljenek az ott élők identitásában, azaz azonosulni tudjanak velük, és hogy tájékoztassák a lakosságot, hogy ezek legális alkotások, itt valaminek a szebbé tételéről van szó, nem pedig valamilyen illegális megmozdulás történt, tehát, hogy értelmezhetővé tegyék számukra.
Ehhez kapcsolódóan a projekt koordinátora, Lucsánszky Ágnes kifejtette, hogy a projekt fontos eleme, hogy
a járókelők úgy találkoznak a művészettel, hogy igazából nem is tudnak róla, az alkotásoknak tehát nagyon fontos szerepe van a vizuális nevelésben.
A galéria működésének is fontos eleme a művészetközvetítés, nagy hangsúlyt fektetnek a múzeumpedagógiára, és úgy vélik, ez is egyfajta múzeumpedagógiai tevékenység volt – csak a galéria terein kívül.
A street art célja ugyanis, hogy ne csak a múzeumban lehessen hozzáférni a művészethez, hanem minél több emberhez eljusson. A projekttel máris nagy lépést tettek, hogy megmutassák, ezt lehet legálisan is csinálni, és hogy értelme is van.
Szabó-Lencz Péter szerint mindkettőnek, az illegális és legális street artnak is van létjogosultsága, ám míg előbbi, az illegális street art a gyorsaságról szól, a közösségi költségvetés részeként megvalósult projektnek viszont szerinte is lehet szemléletformáló hatása. A lakosok, főleg, ha a projekt még többekhez képes lesz eljutni, ennek
még inkább képessé válhatnak arra, hogy különbséget tegyenek, mi az, ami értékteremtő, mi az, ami vandalizmusnak, rongálásnak minősíthető.
Az eseményen megkérdezték, hogyan lehet csatlakozni a projekthez. Lucsánszky elmondta, hogy továbbra sem egyszerű a megvalósítás. Ha az ember megtalálja a tárgyat, amelyen alkotna, meg kell, hogy találja annak a tulajdonosát is. Ez vagy jelölve van – mondjuk az adott dobozon –, vagy a kerületeket érdemes megkérdezni róla, ők el fogják mondani, hogy kerületi-e vagy fővárosi-e. Aztán föl kell venni a kapcsolatot az adott hatósággal.
Egy nehezítő tényező lehet, hogy ha sok műemlékvédelmi épület van a környékén, akkor az örökségvédelem hozzájárulása is kell egy projekthez. Ezek után látványterveket, projektervezetet kell bemutatni, szóval – magyarázta Lucsánszky – viszonylag sok engedély kell hozzá, de nem megugorhatatlan feladat.
Azt is észben kell tartani, hogy az engedélyek kérelmének az átfutási ideje 30 napos, és hogy az engedélyek gyakran egymásra épülnek, tehát amíg az egyik nincs meg, a másikkal nem tudnak elkezdeni foglalkozni. Mindezeken felül bizonyos városképi szabályoknak is meg kell felelni.
Biztatásul azt tudták elmondani, hogy azért is lehet ilyen szövevényes a bürokratikus útvesztő, mert ez az egész itthon még gyerekcipőben jár.
Ahogy egyre több szándék jelenik meg, az útvesztő is egyszerűsödni fog, ennek be kell járatódnia.
A főváros is, a közművek is egyébként csak pozitív visszajelzéseket kaptak. Manzenreiter azt mondta, tudnak további felületet is biztosítani a jövőben, hiszen a projekt a lakosoknak és a város imázsának is jó. Bécs példáját hozta fel. Mint felidézte, a helyi hulladékégetőt 1992-ben építették át Hundertwasser tervei alapján, és azóta is a városkép ikonikus része.
A főváros részéről Jordán zárásként megerősítette még, hogy sokkal több street artos projektet szeretnének, mert ezek beavatkozások olcsók, mégis képesek jelentősen javítani az emberek közérzetén.
A street art programot összefoglaló kiadvány egyébként erre a linkre kattintva online is elérhető.