2025 utolsó napjaiban került le a Városháza óratornyának igencsak megviselt sisakja, hogy aztán alapos vizsgálatok után – ekkor került elő a 60-as évek végéből származó időkapszula is – megújulva, új cinkburkolattal és megerősített faszerkezettel visszakerüljön évszázados helyére, belsejében a jövőnek szóló üzenettel.
A Városháza toronysisakja 2025 december 12-én került a földre. Le kellett emelni, mert a faszerkezet sok eleme – különösen a tornyot tartó és rögzítő talpgerendák koszorúja – elkorhadt – í (új ablakban nyílik meg)rja Budapest főépítésze, Erő Zoltán.
Még a leemelés előtt a Városháza történetéről szóló cikkeket jegyző kollégámmal pár éve találtunk rá az információra az Arcanumot böngészve, hogy az épület utolsó felújításakor, a hatvanas évek végén időkapszulát rejtettek el az óratorony tetejének gömbjében, a villámhárító alatt. Azóta sokszor tekintettünk fel vágyakozva a belváros fölé magasodó csúcsdíszre, hogy hajh vajon mi lehet benne pontosan, és látni fogjuk-e mi valaha ezt az időkapszulát, és lőn, december közepén ez teljesült is. És hát ezt az érzést a jövő generációitól sem szép dolog elvenni, úgyhogy a mostani felújítással is új időkapszula került a toronyba.
Ez a Fővárosi Diákközgyűlés tagjaival közösen összeállított új időkapszula a mai Budapest és a kor lenyomatát őrzi majd az utókornak. Egy Magyar Nemzet és Népszava – azóta mindkettő megszűnt napilap lenni – a választások másnapján megjelent, április 13-i száma lett elcsomagolva az utókornak. Mellé korabeli pénzek és a felújítás tervei is bekerültek a lehegesztett hengerbe. Illetve a Diákközgyűlés tagjai egy mostani szlengszótárat és a jövőnek írt leveleket is elhelyeztek. Megkértek két diákot is, hogy írják meg, hogyan telik egy napjuk és hogyan élnek most, illetve ismert előadók, zenészek írtak a 2100-ban élő fiataloknak üzeneteket.
A leemelt toronysisaknak az eltelt hónapok során nem csupán az ácsszerkezete és a bádogos munkája újult meg, hanem sok mindent meg is tudtunk arról a kincsről, ami mindig is a szemünk előtt volt, de nem igazán törődtünk vele – írja a főépítész.
Közismert hogy a mai Városháza nem erre a célra épült, hanem katonakórháznak, invalidusháznak – a török harcokban megsebesült katonák otthonának. Az építész, Anton Erhard Martinelli 1728-ban hatalmas, négy udvaros épületet tervezett, ami azonban sohasem készült el ebben a formában: a középkori városfalat annak idején nem bonthatták el, így csak a ma ismert épületszárnyak készültek el 1741-re. Ebben az épületegyüttesben viszont a középtengelyben három emelet magas templomtér készült, amit 1735-ben szenteltek fel. Ennek tere ma a díszterem. A torony tehát templomtoronynak épült, két haranggal, toronyórával. Épp akkora is, mint egy korabeli templomtorony – csak a hatalmas épülethez képest tűnik kicsinek - folytatja Erő Zoltán a beszámolót.
Mitől különleges a torony?
Miközben kerestük a torony előképét, idősebb testvérét az egykori Pesten vagy Budán, arra kellett rájönnünk, hogy valószínűleg ez az egyik legöregebb megmaradt torony a városban. Az átalakítások is elkerülték, a II. világháborús ostrom során is csak kisebb sérülés érte, a két harang közül az egyik minden világégés és fémbegyűjtés dacára a helyén van, az öntött évszám 1735-ös, ez tehát a templomszentelés idejére a helyére kerülhetett. A Belvárosi templom toronysisakja 1739-re kapott barokk toronysisakot, az Egyetemi templom tornyai csak 1770-re készültek el. A budai városháza tornya 1723-as, ez tehát valószínűleg a legöregebb torony a mai Budapesten – de ez jóval kisebb méretű.
A toronyban magában tehát látható az egyik eredeti harang, és egy palánkkal kerített zárt dobozban egy sokszor átépített, modernizált, de már nem működő barokk óramű. Van tehát toronyóra lánccal.
Mi minden történt a helyreállítás során?
A leemelés pillanatában a szakértők és a kivitelezők úgy becsülték, hogy a fa szerkezetek 70%-t ki kell cserélni, legfeljebb 30% tartható meg. Szerencsére a munkák során kiderült, hogy épp fordított az arány – a faanyag 70%-t meg lehetett tartani, még a deszkázatból is több négyzetmétert meg lehetett őrizni. Ez persze igen gondos, aprólékos munkát és sok időt kívánt. Kiderült az is, hogy a közel 300 éves faszerkezet fenyőanyaga jóval tömöttebb, sűrűbb és nehezebb mint a mai fűrészárúk. Új héjazat készült nemes cink lemezek felhasználásával.
A toronysisakot végül 2026. július 15-n visszaemelték, de ezzel közel sincs vége a felújításnak, a kőműves és asztalos munkák még hátra vannak, zárja a beszámolót a főépítész.