A mai Városházának (Központi Városháza / Főpolgármesteri Hivatal) épületét bő 300 éve kezdték el építeni, igaz, akkor még idős, vagy rokkant katonáknak otthont adó Invalidus-házként. Később laktanya működött benne több mint száz évig, de a 300 éves történelembe az is belefér, hogy egy bő évszázada innen irányítják Budapest életét. Mostani képgalériánkban ezt a legutóbbi 120 évet járjuk végig.
Kovács Tamás írása.
A felvétel 1894 körül készült, nem sokkal a katonák kiköltözése előtt. Előtérben a Városház (Gránátos) utca, jobbra a Gerlóczy (Rostély) utca, szemben a Károly laktanya (később Városháza). A mai utcaképpel összehasonlítva a legmeglepőbb az élénk utcai élet. Ha ezt az utcaképet megpróbáljuk rávetíteni az egészséges utcák koncepciójára, akkor látszik, hogy az 130 évvel ezelőtti Városház utca több szempontból élhetőbb volt, mint a mai.
A városi adminisztráció hamar kinőtte az eleve csak ideiglenes otthonnak szánt épületet, így egyre többször felmerült az igény egy radikális bővítésre. A fenti terv 1935-ből származik, stílusában illeszkedni akar a barokk épülethez, léptékében pedig a Károly körúthoz.
A beépítési terven jól látszik az átjárhatóság megteremtésének szándéka, és talán ez is a legfontosabb benne. A Városháza tömbjének ugyanis egyik legnagyobb problémája, hogy a városlakók sehol nem tudnak átkelni rajta. Az átjárások megnyitása értékes kapcsolatokat hozna (hozott volna) létre a tömböt határoló utcák között.
Ebből a szögből a legkönnyebb megérteni, hogy miért szerettek volna hozzányúlni a Városháza tömbjéhez az 1930-as évek második felében. A Madách térre épülő új házak és a tervezett, innen kiinduló sugárút teljesen új helyzetet teremtett, amiben a Városháza tömbje kicsinek számított, ráadásul pont fordítva állt, mint ahogy az logikus lenne: főhomlokzata egy mellékutcára, háta pedig a város egyik legfontosabb útjára néz.
Az abszurdnak tűnő helyzet magyarázata, hogy amikor az épületet tervezték, akkor még állt a városfal, fel se merült, hogy a homlokzat a város széle felé nézzen. Hasonló helyzetben van a Bazilika is, ami egy -ma már- mellékutcának számító út felé fordul a Bajcsy-Zsilinszky út helyett.
Vágó József 1936-ban felvetette, hogy a városházának nem is itt, hanem máshol, például az akkor éppen még csak kiépülő Újlipótvárosban kéne lennie, de az egykori Károly-laktanya épületének részleges megtartásával ő is számolt.
A Városházára kiírt 1939-es tervpályázatra jellemzően modern stílusú, sokszor nagyon bátor tervek érkeztek, amik nem csak a tömbhöz, hanem az egész környék szövetéhez is hozzányúltak.
A Városháza alatt 1938-ban óvóhelyet alakítottak ki. A falakat megerősítették, szellőzőrendszert, bombabiztosa ajtókat, vezetési pontokat, zuhanyzókat alakítottak ki, hogy baj esetén innen is lehessen koordinálni a város működését. Az épülettömb alatt pince csak a Városház utcai szárny alatt található, összterülete így is 2 000 négyzetméter körül van.
A pincét óvóhelyként ma már nem tartják fenn, de a feliratok, vasajtók és vasbeton megerősítések jól láthatóak.
A levegőből nézve és az épületben járva is érezni lehet, hogy ez a tömb hatalmas. De mit jelent ez számokban? 53 ezer négyzetméteren körülbelül 1100 iroda és 780 egyéb szoba kap helyet, a leghosszabb egyenes folyosó 196 méter. Az épületben ma körülbelül 800 ember dolgozik, a szocializmus alatti csúcson pedig 1500 fő járt be nap mint nap.
Összehasonlításképp: a Népligeti Telekom székház mintegy 100 ezer négyzetméteres, de ebből csak 58 ezer négyzetméter a bérbeadható terület. A Duna Tower (Árpád híd) viszont nagyjából fele a Városházának. (Fotó: Fortepan / Magyar Királyi Honvéd Légierő)
Károly (Tanács) körút a Gerlóczy utca és a Bárczy István utca között 1960-ban. Az üzletsor valójában a Városháza visszabontott Károly körúti szárnyának földszintje, ma a Városháza park található a helyén.
Kapubejáró a Városháza épülettömbjén belül 1968-ban, egy évvel a ház felújítása előtt. A felújítás során modernizálták, cserélték a burkolatokat, a szobrok javítása megindult, a folyosók mai borítása például ekkor került le. A homlokzat festéstével „a derűs bécsi barokk hagyományokhoz tértek vissza.” (Tükör, 1969)
A festés előkészítéséhez a legrégebbi falszakaszoknál 15 réteg festéket kellet lekaparni, a felújítási hagyományokhoz híven pedig „a torony tetején levő villámhárító alatti rézgömbben elhelyezték a városháza helyreállításának dokumentációját, a munka menetének leírását, néhány pénzdarabot és újságpéldányokat — az utókor számára”. (Új Magyarország 1969) (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)
Udvari melléképületek és a körúti bazársor 1970-ben. Az 1920-as években épült tűzoltósági és a szintén ekkor épült áramátalakító (későbbi Merlin színház) kivételével ezeket mára elbontották. A létrejövő üres tér egyik részén a Városháza parkot hozták létre, másik felén a Főpolgármesteri Hivatal üzemeltetési terei és dolgozói parkoló található.
A Károly körút 1985-ben, balra a mai Városháza Park helyén álló üzletsor. A közúti sávok számának csökkentésével és (az egyébként láthatóan szabálytalan) parkolóhelyek felszámolásával azóta sikerült helyet teremteni fasornak, bicikliútnak, szökőkútnak, fűnek, virágnak, terasznak, és hasonló módon alakult át a Madách tér körút felé eső része is. (Fotó: Fortepan/Bojár Sándor)
A bazársor lebontása után, 2008-ban nemzetközi tervpályázatot hirdetett a Főváros a Városháza tömb megújítására. A pályázaton Erick van Egeraat holland építész sok vitát kiváltó terve győzött. A látványterven jól látszik, hogy a két régi, Károly körút felé tartó oldalszárny nem egyenlő hosszú, valamint az is megfigyelhető, hogy mind a két oldalt pont addig tart, ameddig egy-egy ház a mellettük lévő házsoron. Ha ezt az enyhén átlós vonalat fejben összekötjük, az egykori városfal vonalát kapjuk meg, amin kívül anno nem épülhetett tovább az Invalidus-ház.
Az épület ma
Ingyenes vetítés a Városháza díszudvarán 2021 nyarán. A Fővárosi Önkormányzat új vezetése még 2019 őszén nyitotta meg a nyilvánosság számára a korábban VIP-parkolóként használt udvart, mely az elmúlt években több kulturális programnak vagy épp lakossági fórumnak is helyt adott.
Lőtér a Városháza alatt. Az 1970-es években kiépített lőtér eredetileg a házban dolgozó fegyveres őrszolgálat kiképzésére szolgált, és a beszámolók szerint sokszor csókosok is bejártak lőni. Már évtizedek óta nem működik, de a házban ma is dolgozik több olyan ember, aki egykor itt lőtt. A lefestett, de jól felismerhető kövek az épület legősibb, 1720-as évekből származó alapfalai.