A Munkácsy-kiállításhoz sem a realista festőket, sem az életrajzi könyvét nem kell ismerni, a klasszikus magyar népmesei hősköltemény már az elejétől hidegrázós élmény.
Szegény asztalosinasból jutott el európai mesterek iskoláiba, a Párizsban töltött közel három évtizede alatt pedig híres és ünnepelt festőfejedelemmé vált, minden bál kötelező díszvendége, nők bálványa. Képeit vagyonokért tudta értékesíteni amerikai műkincsgyűjtőknek is. Munkácsy a kiállításokat, a műpiacot és a kapcsolati hálóját okosan használó, modern művész volt, bár sikerei mögött nem csak egy (több) erős nő állt, hanem egy okos műkereskedő is, Charles Sedelmeyer. Ő nagyban hozzájárult a képek nemzetközi el- és megismertetéséhez, sok festménynek a megszületéséhez is, például ő szorgalmazta a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota megfestését is. Sedelmeyer jól érzett rá, hogy Munkácsynak is rá kell csatlakoznia a korabeli európai trendre, és monumentális méretű és letaglózó témájú képeket kell készítenie, amivel le lehet döbbenteni a világot. A kolosszálképeivel a festőfejedelem is képes volt megszólítani az embereket, országhatároktól függetlenül. Pályájának egyik csúcsaként megfesthette az épülő Országház számára a Honfoglalást. A 62 négyzetméteres kép – ami a kiállításnak is az egyik csúcspontja – a magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képe, az érte kifizetett 92 ezer forint pedig a korabeli Magyarország legdrágább festmény-megrendelése volt. Összehasonlításképp, pár évvel később a magyar államnak csupán 1800 forintot ért meg Szinyei Merse Majálisa.
Nem kell apropó
2024-2025-ben duplán Munkácsy emlékévet ünnepelhetünk a mester születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából, pedig a kiállításnak igazi apropó nem is kell. A Munkácsy – Egy világsiker története bármiféle előismeret vagy kutatómunka nélkül is működik, pár perc alatt megteremti a saját hangulatát. A kiállítás ritkaságokkal megtűzdelt, átfogó gyűjteményi bemutatással érkezik, erős rendezési elvében is, külön térben a művész tájképeivel és szalonképeivel, de megnézhetjük személyes használati tárgyait is. Széke, asztalkája, állványa, ecsetei, a párizsi Szalonokon elnyert aranyérmei, díszoklevelei mind megtekinthetők, de a festményei mellett az azokhoz készült tanulmányok, vázlatok, rajzok, a művész vázlatfüzete és fotók is – az egyiken maga Munkácsy látható, keresztre feszítve, ugyanis a Golgota című festményre készülvén a Krisztust alakító modell leesett az emelvényről és megsérült, ezért neki kellett beugrania helyette.
Karrierjének minden festményével sikerül egyre magasabbra tennie a lécet. 1867-ben a Nemzeti Múzeum megvásárolja a Vihar a pusztán című képét, ami akkor még hatalmas sikernek tűnt a 23 éves művésznek. 3 évvel később, 1870-ben viszont már Aranyérmes lett a Siralomház című képe a párizsi Szalonon – ezzel a művész végleg felkerült az európai térképre. Krisztus Pilátus előtt című festményt elkészülte után (1881) egy európai turné keretein belül mutatták be Londontól kezdve, Stockholmon át Brüsszelig – kétmillió ember volt rá kíváncsi.
Érdekes látni, hogy honnan indult, az akkor még ismeretlen művész egyik képét egy csekély összegért így ajánlották az Irodalmi Napi Közlönyben, 1864-ben:
“Kukorica-pattogtatás, Munkácsy Mihálytól, 130 ft. Kitűnő talentumu ifjú ember műve, kit a magyar képzőművészeti társulat vett pártfogása alá, és méltán, mert ha tanulmányait erős elhatározással és a művészet iránti kedvvel folytatja, szép jövőt biztosíthat magának a művészet terén. Jelen valóban jó carricaturai erőt feltüntető képén látszik ugyan a kezdő kéz némi bizonytalansága s elmosódottsága, de színérzéke, a világosság és árny helyes felosztása is alkalmazása azt bizonyítják, hogy jó mester útmutatásai mellett és szorgalmas tanulmány által hamar túl lesz a nehézségeken”.
Munkácsyra nem véletlenül utalnak még mindig festőfejedelemként. Ez a rettentően erős kifejezés egy szóban próbálja összefoglalni a művész sikereit, hatását, népszerűségét. Ahogy Dallos Sándor is írta Munkácsy kétkötetes életrajzi regényében egy-egy szocio festményének bemutatójakor az emberek sírva borultak térdre, vagy sűrű mozdulatokkal vetették a kereszteket és gyors imába kezdtek a Krisztus-trilógia valamelyik képének megpillantásakor.
Ez a típusú siker ma már nem reprodukálható – a nyers számok egy szintjéig talán, de hogy ma egy influenszer tömegeket megmozgató hatással legyen egy 100 vagy 150 évvel később élő generációra, elképzelhetetlen. A művészetnek ez az elismertsége, univerzalitása, társadalmi beágyazódása kiemelkedő, páratlan azóta is. A 19. század leglátványosabb magyar művészkarrierje volt az övé, évtizedeken keresztül szerepelt a magyar és nemzetközi sajtóban, de a figyelem több mint 100 évvel később sem látszik csitulni körülötte. Közben pedig nem lehet nem észrevenni, hogy Munkácsy a mai napig hírértékkel bír, Pákh Imre gyűjteményének állami megvételéről cikkezik a sajtó, pár hete 155 milliót adtak egy képéért egy budapesti galéria aukcióján, a festőzseni Honfoglalás című képének szállításáról készült videók pedig rekord nézettséget hoztak a múzeum social média csatornáinak. Még mindig aktuális.