Emlékeket gyűjt a Kiscelli Múzeum, hogy 2027-ben kiállítást nyithasson a PeCsáról. Bármi ér: relikviákat, plakátokat, történeteken keresztül elmesélt hangulatokat várnak azoktól, akik jártak ott a közel 30 év alatt.
A Petőfi Csarnok (PeCsa) Budapest ikonikus kulturális és rendezvényközpontja volt a Városligetben. Az épület eredetileg az 1885-ös Országos Általános Kiállításra épült Iparcsarnokként, ám a második világháborúban súlyosan megsérült, így lebontották. Helyén 1985-ben nyílt meg a Petőfi Csarnok, amely gyorsan a fővárosi ifjúsági és a hazai popzenei élet központjává vált. A PeCsa harminc éven át szolgált legendás koncertek, bakelit-csereberék és kiállítások otthonául. Olyan világhírű külföldi sztárok és zenekarok is megfordultak itt, mint a pályája elején járó Nirvana, a soul királya, James Brown, vagy a Prodigy, aminek itt volt első magyarországi fellépése 1995-ben. Az épületet a Liget Budapest projekt keretében 2017-ben teljesen lebontották, hogy helyet adjon az Új Nemzeti Galériának. A PeCsa történetét nemcsak az épület léte vagy nem léte jelenti, hanem azok az emberek írják, írhatják, akik megtöltötték élettel és élményeket szereztek itt.
Emlékének megőrzésére a Kiscelli Múzeum egy felhívást tett közzé:
Milyen emléked van a PeCsáról?
Az első koncert? Egy dedikált lemez? A legnagyobb kincset itt turkáltad a piacon? A gördeszkapálya? A repülőgép-kiállítás a legfelső szinten? Egy felejthetetlen este a barátokkal? Sokak számára a Petőfi Csarnok nem csupán egy épület volt, hanem egy korszak, találkozási pont, közös élmények és meghatározó pillanatok helyszíne.
A (új ablakban nyílik meg)BTM Kiscelli Múzeum 2027 őszén kiállítást rendez a Petőfi Csarnok történetéről és kulturális örökségéről, ehhez pedig a ti emlékeiteket keressük. Lapul még a fiókban egy koncertjegy? Egy régi fotó? Egy póló, kitűző vagy más relikvia? Van egy történeted, amely nélkül nem lenne teljes a PeCsa emlékezete?
Személyes történeteket és emlékeket a pecsakiallitas@kiscellimuzeum.hu e-mail-címre várjuk.
Nekünk is van egy emlékünk
1994. Akkori mindenféle zenét hallgató tinédzserként először látogatsz el a Petőfi Csarnokba a barátaiddal, mert ott a Depeche Mode Klub – pontosabban a The Hungarian Depeche Mode Fan Club (HDMFC) tartotta rendszeres bulijait. Azt várod, hogy mindenki talpig feketében, beállított hajjal táncol és téged biztos kinéznek majd, amiért az acélbetétes bakancshoz kockás inget vettél fel. Azt várod, hogy kívülről kell tudni az összes DM-megjelenést, hiszen ez mégiscsak egy tematikus buli.
Aztán rájössz, hogy senkit nem érdekel, hogy hogy nézel ki, és nem csak Depeche Mode szól. Nagyon nem. A Soft Cell belefér a képbe, a Bonanza Banzai sem nagyon meglepő. A U2 és az akkor berobbanó Scooter viszont annál inkább. Befogadó és befogadható közeg volt, tele kellemes meglepetéssel. Persze vodkanarancsot azóta sem iszol, mert azt sikerült kicsit túltolni, de az élmény így is kitörölhetetlen marad.