"Ebben a Rózsakertben minden magyar településnek, és Budapest határon túli, magyarok lakta testvérvárosainak is ültettünk egy-egy rózsatövet. Mert tartozunk ezzel, és mert összetartozunk" - ezt Karácsony Gergely főpolgármester mondta a Nemzeti Összetartozás Napján, amikor felavatták Budapest egyesítésének 150. évfordulójára épült Rózsakertet a Gellérthegyen.
“Nem tudom, tudják-e, hogy misztikus és mágikus helyen vagyunk. Annyi mindennek szimbóluma a rózsa, mióta évezredekkel ezelőtt hódító útjára indult Perzsiából. És a rózsakert maga, kultúrák sorában spirituális jelentőséggel bír” - kezdte beszédét Karácsony Gergely. A főpolgármester az Allah verítékéből született a rózsavirágről és Szűz Mária szimbólumáról is szólt, majd hozzátette: a Budapest egyesítésének 150. évfordulójára épült kertet a szépségén is túlmutató fontos jelentéssel szerette volna megtölteni a főváros.
“Az pedig az összetartozásról szól” - hangsúlyozta Karácsony Gergely. “Az összetartozásról, és arról a felelősségről, amit ennek a szónak értéktartalma Budapestre, mint a nemzet fővárosára ró.
Mert Budapest az itt élőké, azoké a budapestieké, akik „élik” és éltetik ezt a várost mindennap. De Budapest azoké is, akik velünk együtt tagjai a nemzet közösségének. Budapest értük is felelősséggel tartozik.
Ezért Budapest soha nem lehet önző, különösen nem olyan időkben, amikor a nemzet megosztott, a szabadság megtépázott, a köztársaság pedig hajléktalan a saját hazájában. Ebben a Rózsakertben minden magyar településnek, és Budapest határon túli, magyarok lakta testvérvárosainak is ültettünk egy-egy rózsatövet. Mert tartozunk ezzel, és mert összetartozunk.”
A főpolgármester kiemelte, hogy nincs a magyar vidéknek, és a magyarok lakta vidéknek egyetlen szeglete sem, ahonnan ne jöttek volna kíváncsi, feltörekvő vagy csak egyszerűen a nyomor elől menekülő magyarok, akik hozták magukkal szokásaikat, kultúrájukat, elvegyültek és kiváltak. Formálták Budapestet és a város lakóivá formálta őket.
“Mi, mai budapestiek, bármikor költöztünk is a városba, az ő örököseik vagyunk. Ezért sem tud és nem is akar Budapest más lenni, mint a nemzet fővárosa.”
A rózsakert a Főkert saját beruházásában készült el 2023. őszére, és idén májusban teljes pompájukban virágoztak a rózsák, a hivatalos átadóját azonban a trianoni békeszerződés emléknapjára időzítették. “Hogy mindig emlékeztessen bennünket az összetartozásra, és arra, hogy ez korántsem könnyű, de itt mifelénk még csak nem is fájdalommentes feladat.
Hiszen ma 104 éve az ország lehajtott fejjel gyászolta a trianoni döntést. A fájdalom akkor egyesítette a nemzetet. Ma már a fájdalom sem.
Ez a város viszont nem lenne mai formában az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai művészek, építészek, munkások nélkül, az elcsatolt országrészekről a fővárosba szállított építőanyagok nélkül. Trianon velünk él, kitörölhetetlenül.”
Karácsony Gergely szerint úgy kell emlékezni Trianonra, hogy kimondjuk az igazságot az igazságtalanságról, de nem menekülünk a sérelmeink közé a valóság és a jelen feladatai elől, éppen az összetartozás jegyében. “Ebben a városban mindenkinek szabadságában áll úgy szeretni a hazát, a várost, ahogy azt maga akarja. Lehet csendesen, lehet harsányan, lehet melldöngetve, lehet kritikusan, itt egyre megy.” A Budapest 150 emlékévben sokat idézett mondatot “ahogyan egymással bánunk, az a hazánk” most úgy fogalmazta át: “ahogyan egymással bánunk, az a mi városunk.”
Ennek mentén beszédét úgy zárta: “Lehet ez a csodálatos Rózsakert, Budapest új léleksimogatója, mint ilyen, misztikus és mágikus hely. Meséljen ez a Rózsakert az összetartozásról, magyar és magyar között, város és falu között, Budapest, a nemzet fővárosa és minden magyar település között. A perzsák úgy tartották: a végső valósághoz egy piros rózsa szemlélésén keresztül jutunk el.
Hogy létezik-e ilyen, a végső valóság, azt nem tudhatom, de hogy önmagunkhoz és talán a mellettünk sétáló másik emberhez, talán a városunkhoz, Budapesthez, a nemzet fővárosához is közelebb kerülhetünk a Budapest 150. születésnapjára létrehozott rózsakertben, azt nagyon szeretném hinni.”
A Gellérthegyen a főváros mellett osztozik két kerület is: az első és a tizenegyedik. Az eseményen az első kerület képviseletében V. Naszály Márta polgármester a rózsakert szomszédságában zajló Citadella építkezésre utalt, amikor kiemelte: a Gellérthegy azért tudott beépítetlen maradni, mert a Citadella mellé nem lehetett építkezni. Ebből az adottságból egy csoda, egy csodálatos közpark, egy közös kincs jött létre. A 11. kerület képviseletében pedig László Imre polgármester a Rózsakert szimbolikus helyszínét, a Gellérthegyet hangsúlyozta: azért tud jó otthona lenni a nemzeti összetartozás szimbólumának, mert minden magyar jól ismeri.
A hivatalos átadó után Szalkai Adrienne, a Főkert tájépítésze vezette körbe a megjelenteket, és mutatta be a Rózsakertet. A Főkert kapta a feladatot, hogy minden magyar település számára ültessen egy rózsát, azaz 3200 rózsatőnek kerestek méltó helyet a fővárosban. A gellérthegyi Jubileumi Parkot 1965-ben adták át, akkori megfogalmazás szerint a “Felszabadulás” huszadik évfordulójára: a teraszos elrendezésű park az akkori tájépítészet formáit őrzi a területen lévő méhsejt alakú virágágyásokkal.
A rózsák időszakos virágzása miatt évelőket is telepítettek a területre, hogy az év teljes szakaszában egy szép kert díszítse a Gellérthegyet.
A Főkert ökológiai szempontokat is figyelembe vett a tervezéskor, ami a viharos éjszakát követően különösen szemléletes volt: a lezúduló esővizet egyrészt szivacskert formájában próbálják megtartani, másrészt ennek a túlfolyója egy úgynevezett esőkertbe vezet, ahol kifejezetten vízkedvelő növények élvezhetik a vizes élőhelyüket.
A beruházáshoz kapcsolódóan megújultak a Budapest Közútnak kivitelezésében a lépcsők és az út is, valamint a budapesti köztéri szobrokat gondozó Budapest Galéria munkájának köszönhetően a Budapesti lány szobor is ismét csobogóként üzemelhet tovább - Budapest rózsáját őrizve.
(Kiemelt kép: Karancsi-Albert Rudolf/Képszerkesztőség)