1941. július 6-án, nem egészen két héttel a kassai bombázás után, ami ürügyként szolgált arra, hogy Magyarország még aznap belépjen a II. világháborúba, és hadat üzenjen a Szovjetuniónak, érvénybe lépett a KRESZ-t a legtöbb pontban módosító végrehajtási utasítás, és Magyarország is áttért a jobb oldali közlekedésre.
Ahogy a Múlt-kor írja, a végrehajtási utasítás 1941. június 26-án, éppen a bombázás napján jelent meg, az ország lakosságának felkészítése ugyanakkor már áprilisban megkezdődött, a rádióban naponta többször is figyelmeztették a hallgatóságot az áttérésre, az iskolákban a gyerekeket az új közlekedési rendre tanították.
Az áttérésnek több oka is volt, mivel a környező országok közútjain a német befolyás erősödése nyomán már 1938-tól kezdve megváltoztatták a hajtási irányt, a magyar kormányzat tartott az elszigetelődéstől és az idegenforgalom visszaesésétől. Az áttérésről ennek megfelelően már korábban, 1939 júniusában döntöttek, azonban a második világháború kitörése miatt az áttérést két évvel elhalasztották.
Ahogy a Pestbuda cikkében is olvasható, a kormány félelme nem volt alaptalan, miután az 1938-as Anschlusst követően Ausztria a Német Birodalom része lett, és néhány hónappal később átálltak a jobb oldali közlekedésre. Mivel az autósoknak Magyarországra érve át kellett térniük a másik oldalra, a nagy nemzetközi útvonalak inkább elkerülték az országot. Az áttérésnek azonban volt egy kevésbé békés oka is, emlékeztet a lap. Magyarország ugyanis 1941 tavaszán átengedte a német csapatokat Jugoszlávia felé, és „a jobb oldalhoz szokott német katonák komoly fennakadást okoztak a hazai közlekedésben”.
Az országban egyetlen helyen maradt meg a baloldali közlekedés: Budapesten és környékén. A fővárosban és környékén csak november 9-én tértek át a jobb oldali közlekedésre. A főváros közelében a kijelölt határon útburkolati jelekkel, táblákkal terelték a járműveket a megfelelő sávokba. Mint a Pestbuda is írja, a kétlépcsős váltásnak a budapesti közlekedés komplikáltabb rendszere volt az oka.
„A lakosságot hirdetésekkel, plakátokkal és hangosbemondó kocsikkal is figyelmeztették, valamint a taxik, a villamosok és a buszok elejére hatalmas piros táblákat is felszereltek, és az adott napon 1600 rendőr is szolgálatban volt.” A jobb oldali közlekedés első napja vasárnapra esett. A lap cikke szerint e napon taxik és buszok nem közlekedtek, a villamosok lassabban, óvatosabban jártak, a Beszkárt vezetése inkább bevállalta a késéseket, mint a baleseteket.
Ahhoz, hogy a szükséges műszaki átalakításokat elvégezhessék, november 8-án 23 órakor a fővárosban is leállt a tömegközlekedés, hogy 1941. november 9-én hajnal 3 órától hazánkban mindenütt jobb oldali közúti közlekedés léphessen érvénybe. A Fővárosnak az átállás még úgy is 12 millió pengőjébe került, hogy költségcsökkentés miatt a HÉV-eknél és a földalattinál megmaradt a bal oldali közlekedés, összesen így is 601 villamosmegállót kellett áthelyezni és 584-et átalakítani. Magyarország egyébként a kontinensen utolsó előttiként tért át a jobb oldali közlekedési rendre.
Kiemelt kép: Széll Kálmán tér, 1941. Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar