A Józsefvárosi Önkormányzat újabb pályázatot írt ki a kerületi muzsikus cigányok örökségét megidéző köztéri műalkotás elkészítésére.
A pályázat célja a kerületi muzsikus cigányok örökségének emléket állító, azt a kortárs értelmezés felé megnyitó, esztétikailag és tartalmában igényes köztéri műalkotás elkészítése.
Ahogy a kiírásban fogalmaznak, elvárás, hogy a műalkotás a szimbólumalkotás és térszervezés eszközeivel a kortárs elvárásoknak megfelelően reflektáljon a muzsikus cigányok örökségére, a kerületi és hazai viszonylatban is nagy jelentőséggel bíró hagyományokra.
A mű szóljon a mának, szólítson meg különböző generációkat, képezzen kapcsolódásokat a hagyományok és a kortárs értelmezések között. Legyen kezdeményező, szólítsa meg a nézőt, lépjen párbeszédbe az arra járókkal. Legyen reflektív viszonyban a környezetével, ismerje és tudja értelmezni azt.
Az önkormányzat szándéka, hogy a kerületi muzsikus cigányok örökségét
a köztudatba emelje azáltal, hogy felmutatja azokat a kapcsolódási pontokat, amelyeken keresztül az életmű a kortárs kultúra felé megnyílik.
Józsefváros ugyanis híres sokszínű kulturális örökségéről és pezsgő társadalmi életéről. A kerület történetének szerves része a muzsikus cigányság jelenléte és hatása, amely a 18. századra nyúlik vissza, és szorosan kötődik a Mátyás térhez.
A cigány muzsikusok a 18–19. századtól kezdve fontos szerepet töltöttek be a magyar zenei életben, különösen a verbunkos, a cigányzene és a népies műzene terén. Ezen közösség tagjai nemcsak virtuóz hegedűsként és cimbalmosként váltak híressé, hanem számos híres zenekar és dinasztia is kikerült közülük.
Ahogy ebben a cikkünkben összefoglaltuk,
a nyolcadik kerület a századfordulón, a cigányzene második fénykorában vált a muzsikus cigányság központjává.
Mint a Qubit írja, a legtöbb zenész a kerületben lakott, itt voltak az elhíresült találkozóhelyeik, amik egyike volt a Mátyás tér is. Az egyébként Csongrádból származó Dankó Pista (1858–1903) sem véletlen, hogy a Kálvária és a Mátyás tér között futó Weinberg utcába költözött.
A cigányzene harmadik fénykorát a hatvanas-hetvenes évek jelentette, amikor is a politikai vezetés kötelezővé tette minden élőzenés étterem számára a cigányzenészek foglalkoztatását. A kerületben újraéledt a korzózás, ami főként a Mátyás térhez volt köthető.
Ahogy a Qubit írja, a vidékről érkező zenészek először a Mátyás térre mentek szállás után kérdezősködni, illetve muzsikusként bemutatkozni.
A téren nóta mellett jó tanácsot is sűrűn lehetett hallani. A cigányzenészek egymástól lestek el fogásokat, sok prímás tanult és fejlesztette tudását ott. Az ő körükben forgolódott nem egy autodidakta, akinek nem telt arra, hogy zeneiskolába járjon. Pest-szerte el is hangzott sűrűn az aranyköpés: „én Mátyás Egyetemet végeztem”.
A cigánymuzsika a kilencvenes évekre kopott ki Mátyás térről.
A korábbi kiírással ellentétben, amikor is az önkormányzat nem kívánta meghatározni, milyen műfajú művek szülessenek, és semmilyen megkötést nem tett, ezúttal a Józsefvárosi Roma Önkormányzat kívánságának megfelelően arra kéri a pályázókat, hogy
az emlékművön jelenjen meg egy hegedű és vonó, legyen rajta koszorúzásra és virágok elhelyezésére alkalmas felület és egy rövid üzenet.
A pályázatokat 2026. június 25-ig várják a VIII. kerület Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal 1082 Budapest, Baross u. 63-67. III. emelet. 303-as irodájában. A pályázatokat személyesen kell eljuttatni.
Az elbírálásban részt vesz Józsefvárosi Művészeti és Helytörténeti Tanács, valamint a Józsefvárosi Roma Önkormányzat delegált tagja. A nyertes pályaművekről a tanács javaslata alapján a képviselő-testület dönt 2026. szeptember 30. napjáig. Az I. helyezett 400 ezer, a II. 200 ezer, a III. 100 ezer forintban részesül.
A műalkotás, ahogy a cikk elején is említettük, a kerületi, sőt a magyarországi muzsikus cigányság történetének egyik legmeghatározóbb helyszínén, a Mátyás téren lesz.