2025-ben több mint 21 ezer tárgyat hagytak el a budapesti járműveken, közölte a BKV Zrt., és ez elsőre elképesztően magas számnak tűnik. Ám ennél is elképesztőbb, hogy a BKV-val összefüggésbe hozható talált tárgyak száma valójában 50 ezernél is több volt.
A látszólagos ellentmondás valójában a „tárgy" szó használatára vezethető vissza. Míg egy kívülálló egyértelműen tárgyként tekint az esernyőre, a pénztárcára vagy éppen bevásárlókocsira, a BKV illetékesei számára kissé bonyolultabb a dolog. Például a bevásárlókocsi valóban „egy darab tárgyat" jelent akkor is, ha teljesen üres, de abban az esetben is – és ez a legfontosabb! –, ha van benne egy esernyő és pénztárca. Amelyeket ilyenkor nem tárgyaknak, hanem tételeknek neveznek. Ám ha az utas ugyanazt az esernyőt, amely a szatyor mélyen pihent, más alkalommal csak úgy, önmagában felejti az ülésen, azzal máris talált tárggyá lépteti elő. Persze ezt inkább elmagyarázni nehéz, a gyakorlatban másképp nem is nagyon működne a jogos tulajdonosnak való visszaszolgáltatás. Az utasnak ugyanis azt is bizonyítania kell, hogy valóban az ő tulajdonáról van szó.
Ez pedig úgy a legegyszerűbb, ha felsorolja, mi minden volt abban a bizonyos táskában.
Amióta közösségi közlekedés létezik, azóta vannak feledékeny utasok. A századfordulóig Magyarországon nem sok esély adódott arra, hogy egy-egy ottfelejtett tárgy visszakerüljön a gazdájához; elsősorban azért, mert a villamosvasúti dolgozók maguk is a korai kapitalizmus válogatott kegyetlenségeinek voltak kitéve a 16 órás munkanaptól kezdve a változatlan fizetés melletti permanens áremelkedésekig, ilyen körümények között pedig az olyan kifejezés. is okafogyottá vált, mint a becsületes megtaláló. De legalább ennyire nehézkes volt a talált tárgyakkal kapcsolatos papírmunka is, amit a rendőrségen kellett intézni.
A századforduló idején a talált tárgyak témája legfeljebb külföldi lapszemlék alkalmával került szóba a magyar sajtóban. Így például a Magyarország című lap 1901. március 9-i számában; A feledékeny London című írásban a Royal Magazine havilap vonatkozó cikkét szemlézik, amelyben számokat is közöltek a járműveken hagyott tárgyakról. „Egy év leforgása alatt a londoni bérkocsikban és postakocsikban nem kevesebb, mint harminczkilenczezerötszázötvenegy (39 551 – a szerk.) különféle fajtájú és értékű tárgyat felejtenek. Ebbe természetesen bele vannak számítva az esernyők ezrei, miket még a legrendesebb emberek is el szoktak hagyni; a legtöbbet omnibuszokon, lóvasutakon és bérkocsikban találják meg" – olvashatták budapestiek, de arról is értesülhettek, hogy „a hölgyek ezerhétszázkilenczvenhárom, az urak ezerhatszáznegyvenhét ruhadarabot hagytak el, valamint arról is, hogy a szigetországban „számos érdekesnél érdekesebb dolog van a talált tárgyak irodájában, az ürüczombtól a borbélyczimerig".
Ami azért érdekes, mert a talált tárgyak kezelése Londonban is rendőrség szakterülete volt, ám a korabeli magyar olvasó erről nem szerezhetett tudomást. Méghozzá azért nem, mert a szöveg fordítója nem tudta, hogy a londoni rendőrséget nevezik Scotland Yardnak. Ezért a Magyarország hasábjain a következőt olvashatták: „Az elveszett ernyők számát pontosan nem lehet tudni, miután a legtöbbjét nem jelentik be, de erről a számról némi fogalmat nyújt az a körülmény, hogy a bérkocsisok egy év alatt tizenhétezernégyszázkilenczvenhét (17 497 – a szerk.) darabot szállítottak be
a Skócziában levő yardi irodába, hol a talált tárgyakat őrzik.
Ezek alapján még az sem zárható ki, hogy a korabeli fővárosi közlekedési vállalatoknál épp a brit példa nyomán döntöttek úgy, hogy a talált tárgyakkal kapcsolatos dolgokat a társaságon belül oldják meg. 1918 szeptemberében ugyancsak a Magyarország közölte a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság júliusi találttárgy-jegyzékét, amely a következő tételekből állt: „ötvennyolc darab ernyő, öt bot, nyolc kartáska, nyolc kézitáska, 42 pár kesztyű, hatvanegy darab könyv és füzet, hét darab kulcs, kendők, kalapok, sapkák, kötények, szemüvegek, szatyrok, hét pár cipő, tizenhárom bádogedény, ruha és fehérnemű, nyomtatványok, iratok, egy kasza, befőttes üveg, fűrész, egy tálca, kalapács, szandál, egy csomag szivar, zsidó emlékképek, fülbevalók, gyűrűk, katonai oldalfegyver, egy hallókagyló, több munkakönyv, egy tisztikard, két faláda, egy csomag talp, négy katonai köpeny, sok pénztárca, amelyekben összesen 979 korona 13 fillér pénz volt."
Az 1920-as években már a villamoskalauzok munkaköri leírásában is szerepelt, hogy a járművön felejtett tárgyakat kötelesek a talált tárgyak osztályán leadni, mely ügymenetet a Délibáb című képes újságban ezzel a meglehetősen idealizált fotóval ábrázolták 1927-ben.
„A BSzKRt. Kertész utcai székházában mindazokat a tárgyakat gyűjtik össze a külön erre a célra létesített osztályon, amelyeket a villamosvasutak végállomásán találnak az üres kocsit előírás szerint végigkutató kalauzok. Itt azután évek hosszú során át megőrzik: egyszerre örömre gyulladt arccal távoznak el innen emberek, akik sírós szemmel mentek be elhagyott kedvenc vagy értékes tárgyaik után érdeklődni" – írta Délibáb. A Székesfővárosi Statisztikai Közlemények „a villamos kocsikon az 1933. évben talált tárgyakról és értékekről" szóló fejezetben arról olvashatunk, hogy összesen 22 939 tárgyat adtak le a kalauzok, és ezek közül 9214 került vissza a tulajdonosához.
Úgy tűnik, 1933-ben a statisztikákban még nem különült el a tétel és tárgy,
ám ha figyelembe vesszük, hogy a majd' 23 ezres mennyiség csak a villamosokra vonatkozik, egyértelmű, hogy ma már kevesebb tárgyat felejtünk a járműveken.
A BKV-nál is megerősítették, hogy a 2025-re vonatkozó adatok nem térnek el jelentősen az elmúlt évek adataihoz viszonyítva. Elmondták azt is, hogy jellemzően szeptember és december hónapban érkezik be a legtöbb tárgy, az iskolakezdés és az ünnepek miatt. Ezzel kapcsolatban megtudhattuk azt is, hogy
legnagyobb örömet minden bizonnyal annak a görög családnak okozták, akik a két ünnep között jártak Budapesten, és a kislányuk valamelyik járaton felejtette a hátizsákján, benne tabletjével és plüsskabalájával. „Szerencsés eset volt, mert éppen aznap volt szállítás, így azonnal ki is értesítettük őket. Olyan nagy volt a boldogság, hogy egy hatalmas adag friss baklavával jelentek meg, hogy átvegyék a megtalált hátizsákot" – közölték a BKV munkatársai, hozzátéve az év legkülönösebb talált tárgya egy kék-lila graffitivel díszített bőr bakancs volt, ami nagy valószínűséggel színdarabhoz való kellék lehetett, a legkülönösebb azonban egy Wolt futáros üres ételszállító doboz és egy Foodora terminált, amellyel kapcsolatban az tűnik a legéletszerűbbnek, hogy gazdája szándékosan hagyta e tárgyakat a járművön, így közölve munkáltatójával, hogy azonnali hatállyal felmond.
A talált tárgyakkal kapcsolatos ügyintézésről a BKV honlapján itt találhat minden részletre kiterjedő tájékoztatót, amelyből mi azt emelnénk ki, hogy
– a tárgyakat kizárólag személyesen lehet átvenni.
A kiadáshoz a tulajdonjog meghatározása szükséges. Ehhez meg kell adni:
– az elvesztés idejét és helyét,
– az elvesztett tárgy tulajdonságait, pl.: kinézetét (szín, méret, márkajelzés stb.). Kétség esetén egyéb, kizárólag a tulajdonos által ismerhető, tudott azonosítók meghatározása is szükséges lehet.
A kiadáshoz szükséges:
– személyazonosságot igazoló arcképes okmány (személyi igazolvány, diákigazolvány, vezetői engedély, személyazonosító igazolvány és lakcímet igazoló hatósági igazolvány együtt, útlevél), vagy születési anyakönyvi kivonat bemutatása;
– egyszeri kezelési költség (egy előreváltott vonaljegy mindenkori ára) megfizetése. Készpénzes és bankkártyás fizetésre is van lehetőség.
Akadályoztatás esetén a talált tárgyat a tulajdonos által kiállított írásbeli meghatalmazással rendelkező személy is átveheti. Kiskorú esetében annak gondviselője meghatalmazás nélkül veheti át a kiskorú iratait és egyéb elveszített tárgyait, a rokoni kapcsolat fennállásának igazolása mellett.