Az utolsó hajó, az 54 fő szállítására alkalmas Bíbic 2025. október 11-én, szombaton még elment a Dunakanyarig, de belátható időn belül nem indít újabb hajót a Mahart.
A szárnyashajózás akkor volt a zeniten, amikor újszerűségének még nem lehetett ellenállni, sebessége illetve hatékonysága pedig a drágább jegyár ellenére is vonzó utazási és kirándulási opcióvá tette.
A hajókat a partról nézni is ínyenc, de legalábbis exkluzív élmény volt, utazni rajta pedig szintén különlegesség. Ahogy nagyjából 30 km/h-nál kiemelkedett a vízből, attól minden gyereknek és műszaki beállítottságú felnőttnek tátva maradt a szája. A fedélzeten lenni is olyan élmény volt a menetzaj ellenére is, amit még sokáig mesélni lehetett iskolában és munkahelyen.
Az 1960-as években – ez tekinthető a szárnyashajózás csúcspontnak – Budapestről Mohács és Bécs is elérhető volt a különleges járművel, ez utóbbinak a 4 órát is meghaladó menetideje csak most tűnik soknak, akkor kifejezetten gyorsnak számított. A Bécsig való vizen utazást a célpont különlegessége, a nyugat hívó szava, a fedélzeten elérhető szolgáltatások és termékek, a repülőkön jellemző kiszolgálás népszerűvé tette, még a korabeli New York Times is cikkezett róla, és a vasfüggöny ellenére ajánlotta az amerikai turistáknak.
A szigorodó műszaki előírások, az alkatrészhiány, az eleve magas üzemeltetési költségek növekedése (a Sirályok 1000 lóerős dízelmotorjai például 120 kg gázolajat égettek el óránként) de főleg a konkurens közlekedési lehetőségek megerősödése egyszerre öregítette el és küldte nyugdíjba a flottát.
Onnan is lehet tudni, hogy nem járnak tovább, hogy a Mahart Passnave oldalán a szárnyashajó opcióra kattintva nem ajánl fel elérhető jegyeket. Hogy még nem tűntek el teljesen a honlapról talán annak a jele, hogy a jövőben, valami egyéni konstrukcióban még el tudnak majd indítani egy-egy hajót, ha hajlandó lesz valaki kifizetni a piaci áron működtetett szárnyashajózást.