Még bő egy hétig tart a Budapesti Illusztrációs Fesztivál, a legjobb vizualitással kapcsolatos program a havazás mellett.
A Budapesti Illusztrációs Fesztivál egy 2019-ben alapított, két évente megrendezett, országos pályázat és kiállítás, amihez fesztiválszerűen további szakmai rendezvények és kisebb tárlatok kapcsolódnak. A rendezvény célja, hogy kétévente bemutatkozási lehetőséget nyújtson a magyar illusztrációs művészet legkiválóbb képviselőinek – legyen az kezdő vagy profi illusztrátor – láthatóvá téve műveiket a hazai kiadók, a közönség, más alkotók és a nemzetközi szcéna számára is. Ez a gyakorlatban a közelmúltban készült több száz illusztrációból összeállított, színes gyűjteményt jelent, ami a legjobb szándékkal érkezve is befogadhatatlan mennyiségnek tűnik és érződik a helyszínen.
Nem nehéz eldönteni, hogy a kiállítás kinek szól: aki látott már szépet, az biztosan talál majd magának valamit. A változatosság tényleg gyönyörködtet és mindenkinek kínál szeretnivalót. A letisztult-eseménydús illetve a színes-monokróm tengelyen is könnyen lehet keresgélni, de a sokszínűség a témaválasztásban is simán lekövethető, vagy éppen tovább nehezíti a helyzetet, ha mondjuk kedvencet szeretnénk választani.
Látunk képeket az apokalipszis utáni Budapestről (Bodzsár Bendegúz sorozatán), és gyönyörű promóciós anyagot a Széchenyi fürdőről (Schnell Fruzsina munkája). A Kiskunsági Nemzeti Parknak készített mesekönyv a táj élővilágát hivatott bemutatni (Szabó Eszter képein keresztül), de kontrasztnak látunk jeleneteket az Elbaszott lények gyűjteménye című könyvből is (Madarász Móric munkája), bár ez sem kevésbé informatív vagy szórakoztató. Vannak mesekönyvek, klasszikus szépirodalmi művek, de tudományos-fantasztikum és történelem is. Az illusztrációk készítéséhez felhasznált technológiában is egyértelmű a különbség, de az minden műben közös, hogy látszik rajtuk a gondolat és a rászánt idő. Úgynevezett igényesség.
A kiállított anyag nagy része magyar, de van egy szekció kortárs katalán illusztrátorok munkáiból is. Nyilván a mediterráneumnak ez az apró szelete nem elég összehasonlítási alapnak, de miután a 10 millió vizuális szakember országa is vagyunk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar illusztrátorok könnyedén felveszik a versenyt bárkivel széles e világon. Ez egy olyan terület, amiben nem látszik a politika, ahol felemelt fejjel lehet vonulni a világban, ahol nem kullogunk semmilyen sor végén.
Apropó igényesség, a Vigadó 6. emeletén, két teremben kiállított illusztrációk egy része a helyszínen a nekik otthont adó könyvekben is megnézhető, ami egyrészt arra irányítja a figyelmet, hogy a fősodor mellett kisebb kiadók is hisznek és invesztálnak minőségi kiadványokba, másrészt többször is felkiált az ember egy-egy szebb darabbal a kezében, hogy Na, erről a könyvről meg miért nem hallottam? Így, hogy a szövegről átmenetileg le van választva a kép, azt is nagyon könnyű belátni, hogy az gyakran többet mond minden szónál. Az ilyen minőségű illusztráció önálló művészeti alkotás, és egy kiadvány presztízsét is magával húzza, felfelé. Az új, finn nyelvű János vitéz is jó példa erre, amit Herbszt László szemüvegén keresztül mi is megnézhetünk a kiállításon.
A Deák17 Galériában nemrég megnéztünk egy Budapest-fókuszú gyerekkönyv kiállítást, ez annak a nagytestvéreként is felfogható, bár gyermekirodalmi illusztráció itt is van. Családi programként is működik, a gyerekednek pár perc alatt megtaníthatod, hogy a világ színesebb, mint eddig gondolta, hogy a sokszor temetett állóképnek az a varázsa, hogy áll és ezért jól meg lehet nézni a sok apró, gyönyörű részletet, de azt biztosan észreveszi magyarázat nélkül is, hogy egy rókát ezerféleképpen le lehet rajzolni és mégis szép mindegyik.
Hol: Pesti Vigadó, 6. emelet
Megtekinthető: 2026. január 16.
Jegyet itt a leggyorsabb váltani.