A századfordulós Pesterzsébeten, akkori nevén Erzsébetfalván, a HÉV-ek és a villamosok testesítették meg a közösségi közlekedést. Ugyanakkor voltak HÉV-nek nevezett villamosok is.
December 13-án gyors, sűrűn és kiszámíthatóan közlekedő, közvetlen autóbuszjáratot állított forgalomba a Budapesti Közlekedési Központ. A Metróbuszként is említett 223E biztosítja Pesterzsébet és a belváros közötti kapcsolatot. A BKK új szolgáltatásának célja, hogy a pesterzsébetiek kényelmesebben, akár tíz perccel rövidebb menetidővel, átszállás nélkül jussanak el a belváros szívébe. A BKK szerint az új járat költséghatékony módon, vonzó közösségi közlekedési alternatívát kínál a külső kerületekben élők számára. A járatnak köszönhetően akár több mint 60 ezer délpesti és pesterzsébeti lakos juthat el a város központjába gyorsabban, kényelmesebben és kiszámíthatóbban. A fejlesztés keretében az eddigi, Boráros téri végállomás helyett tovább közlekedik a Közraktár utcán, a Fővám téren és a Vámház körúton át a Kálvin térig. Ezzel a pesterzsébeti térség közvetlen, egyenes, kitérők nélküli, akár tíz perccel gyorsabb belvárosi és metrókapcsolatot kap, elérve mind az M3-as, mind az M4-es metrót.
A járat indulásának közvetlen előzményeiről itt írtunk, és a pesterzsébeti autóbuszok történetét is felidéztük, de amiről érdemes még megemlékezni, az hőskor, a századforduló, amikor még híre sem volt az autóbusznak. Nemcsak Erzsébeten, sehol az országban. Erzsébetfalva fejlődését döntő mértékben befolyásolta, hogy az 1887-ben, a Közvágóhídtól Soroksárig, majd Dunaharasztiig közlekedő helyiérdekű vasút kétszer is megállt a falu szélén. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy 1890-es években a népessége a háromszorosára nőtt, és 15 ezer lakosával valóságos kisvárossá vált, a korábbi mezőgazdasági jellegű munkákat a nagypari tevékenység vette át. A környéken valóságos gyáralapítási láz kezdődött. Ennek köszönhetően az erzsébeti, soroksári, de még a dunaharaszti lakosok nagy része is a környező üzemekben vállalt munkát, így a BKVT kebelén belül 1889-ben megalapított Budapesti Helyiérdekű Vasutak Részvénytársaság (BHÉV) elsősorban azokat az igényeket vette számításba, amelyek a környéki közlekedést könnyíthették meg.
A sikerre való tekintettel a társaságnál a HÉV-vonalak villamosítása hamarosan napirendre került. A BHÉV 1905. március 1-jén kapta meg a miniszteri engedélyt az Erzsébetfalváig tartó szakasz „áramvonalasítására”. Hamarosan megindult az építkezés és a villamosított HÉV 1906. április 10-én jutott el Erzsébetfalva felső állomásra. Az építkezés folytatódott, ám nem Soroksár irányába, hanem Erzsébetfalva belvárosa felé, s a 1907. június 7-i átadásra a BHÉV 4,2 kilométeres körforgalmi szárnyvonalat épített ki a falun belül. Csakhogy az új járat, leszámítva, hogy zöldre színű, legfeljebb attól volt HÉV, hogy így nevezték. A BHÉV ugyanis a BKVT öt darab Ganz típusú pesti villamoskocsijával, biztosította a forgalmat, míg az áramot a BKVT 400 voltos, ugyancsak pesti villamosokra méretezett ferencvárosi trafóháza.
Az eljárás trükközés volt a javából, szélesre tárt kiskapu. A BKVT nagy konkurense, a BVVV 1901-ben a Mester utcában indított villamost, amit egy évvel később az akkor megnyílt Gubacsi úti Sertésvágóhídig, 1905-ben pedig már egészen Erzsébetfalváig hosszabbítottak meg. Ráadásul úgy, hogy a járat egy nagy hurokvágánynak köszönhetően körbejárta a települést, és ez a helyiek számára vonzóbb lehetőség volt a HÉV-nél, ami nem ment a település belvárosába, csupán érintette határát a Soroksári úton. Márpedig ezt a BKVT sem nézhette ölbe tett kézzel. De hiába próbálkoztak 1905 óta a rendes hivatali úttal, nem kaptak engedélyt villamos üzemeltetésére. Minden bizonnyal ekkor született meg az erzsébeti szárnyvonal „ördögi terve”:
a HÉV, ami villamos
és ez ellen az illetékes szerveknek sem lehetett kifogásuk.
A járatra a a BVVV 1909-ben újabb erzsébeti pályaépítéssel válaszolt, így évtizedforduló a falu villamoshálózata jó pár hasonló méretű budapesti területen túltett. 1910-ben, miután számozni kezdték a villamosjáratokat a BVVV-nek már három viszonylata – a Szabadság térről induló 18-as, illetve a Ferenc körútról induló 30-as és 32-es – járt Erzsébetfalvára, illetve a BHÉV körforgalmi járata, de nem sokkal később megindult a Erszébetfalva és Csepel között közlekedő HÉV.