A Kiscelli Múzeum legújabb kiállítása Nemes László legutóbbi filmjét idézi meg, de bajban lennénk a műfaji meghatározással.
Első kérdés: rendeztek-e valaha filmből kiállítást Magyarországon?
Nem a pláza pénztáránál összesereglett műanyag dinoszaurusz-csordára gondolunk, nem is egy legendás színész vagy egy rendező munkássága előtt tisztelgő tárlatra. Nem is jelmezes Star Wars-hétvégékre. A legközelebbi példa talán a szabadtéri vetítésekben utazó Mozizug csapat filmes helyszíneket bejáró túrái mondhatók – ilyen volt idén augusztusban a gyomendrődi Sátántangó-túra, amelyen az érdeklődők kerékpárral indultak felkutatni az ikonikussá vált képek „forrásait" Póhalom tanyavilágában.
Mire a mondat végére érek, rá kell jönnöm, hogy ez is sántít, itt végeredményben egy civil vállalkozásról van szó, illetve földrajzról. Ellenben Nemes László Árva című filmjét most igazi múzeumban állították ki. A Kiscelli templomterében, ahol a legtöbbször a képzőművészeté a főszerep.
Második kérdés: mi a képzőművészet?
Szándékosan nem azt írtam, hogy „Nemes László filmjéről szóló kiállítást". Noha a BTM Kiscelli Múzeum a filmet forgalmazó Mozinetet rendezőként, a filmet gyártó Pioneer Pictures-t támogatóként tünteti fel, az Árva – A történelem torkában című kiállítás a legkevésbé promóciós anyag és nemcsak azért, mert több mint másfél hónappal a film bemutatója után nyílt.
Ha akarom, fotókiállítás, amelynek kurátora, Barakonyi Szabolcs fotóművész elég világosan kifejtette a kiállítás kísérőanyagában, hogy őt mi mozgatta ebben az esetben: „A környezet rekonstruálásához a film alkotói hangsúlyosan fotóalapú nyomozást végeztek, amelyet alapvetően határoztak meg az online fotókeresők és a hozzáférhető archívumok, elsősorban a Fortepan, Magyarország legnagyobb magánkézben lévő, mindenki számára szabadon használható fotógyűjteménye.” Barakonyi Szabolcs úgy véli, hogy a film előkészítése, a forgatókönyv írása és a film világának megtervezése is tekinthető egy nyomozás eredményének.
Valóban. A Kiscelli ajánlata lehet nyomozás is. „A képekből, szövegekből felfejthetővé válnak az alkotói szándékok, érezhető az ötvenes évek „szűk levegője", megközelíthető a családtörténet. A néző beléphet az Árva egyik ikonikus helyszínére és bepillantást kaphat abba is, hogyan születnek meg egy film képei – közölték a kiállítás megnyitója előtt, és a képek láttán esik le, hogy film olykor valóban a Fortepanból idézett.
A kiállítás leglátványosabb és mindent leuraló része egy forgatási helyszín (nb. díszlet): a szétlőtt józsefvárosi grund, kiégett teherautóval és telefonfülkével, a terület körbekerítve, a palánk teleplakátozva éljen május elsejével. Az igényesség fokmérője, hogy nem a múzeumi padlón járunk, a kiállítás idejére hoztak igazi (?) földet – jó göröngyös, könnyen meg lehet benne botlani. A kiállítás kreditje alapján Böszörményi Gábor alapötletét Ágh Márton valósította meg, és ez leginkább azért érdekes, mert a mű önmagában is értelmezhető. Akár kvázi-képzőművészeti alkotásként.
Harmadik kérdés: Mire legyünk büszkék?
Szóval állunk ebben az igazán nagyszabású installációban ami a maga mocskával, hadifogolytábort idéző kerítésével, a színes plakátokkal a közismert mondást juttatja eszünk: „átvertek, mint sz..t a palánkon". Ugyanezt gondolhatták az emberek 1957. május elsején is. Végtelen reménytelenséget. Csakhogy a képek egészen mást mutatnak. A Hősök terei parádé, Kádár János megdicsőülése, a „mosolygó" tömeg képről a magyar történelem egyik legszégyenteljesebb napja, ha nem a legszégyenletesebb. A kiállítás rendezői talán megbocsátóbbak, de Nemes László nem.
1957 feldolgozását a kiállításon egyszerre segíti, de gátolja is, hogy az installációnak ezzel nincs vége, a térben ugyanis elhelyezték a stábkellékeket is (kamera, monitorok, rendezői szék stb.), ami illúzióromboló. Ugyanakkor jelzi a valóságosat is. Azt, hogy immár nem a fantázia szüleményével van dolgunk, hanem annak az ábrázolásával, hogy hogyan valósult meg a fantázia szüleménye. Az Árva című filmben látottak abban erősítettek meg, hogy Nemes Lászlót ugyancsak foglalkoztathatta 1957. május 1-jének problémája. Bizonyíték rá az a kivágott jelenet is, amely a karzaton megtekinthető.
A nyúlfarknyi részben a film főhőse, Andor kitépi a vezetéket a az osztályterem falából, amikor a hangszóróból az igazgató kedélyes hangja dicsőíti a Vörös Hadsereget, és sok szeretettel meghív a május 1-i rendezvényre.
Jó, hogy nem került a filmbe.