A mintegy 200 műtárgyat, festményeket, grafikákat, fotókat, egyéb hagyatéki tárgyakat magában foglaló évfordulós tárlatnál nincs most grandiózusabb Budapesten.
Egy betegség miatt még gyerekkorában elvesztette hallását, és ez a hirtelen támadt, örökké tartó csend rányomta bélyegét a festő személyiségére és művészetére is. Kihagyhatatlan közhely, hogy az egyik érzékszerv elvesztése felerősíti a többit – iskolát nem végzett, stílusával egyszerűen lekövette az őt körülvevő világot, festői tehetségét önerőből emelte odáig, hogy kortársai és barátai kezdetektől az egekig magasztalták. Ezt élete során mégsem tudta komoly és tartós kritikai sikerre váltani, az e felett érzett szomorúság pedig haláláig elkísérte, és nyomot hagyott festményein, grafikáin és a róla készült archív fotókon is. Ezek az André Kertész és Brassaï által készített, baráti fotók és pár fennmaradt videórészlet egyébként a kiállítás egyik legizgalmasabb, de minden bizonnyal legbeszédesebb része. Csak rajtunk múlik, hogy a festő mosolya mögé nézünk-e, és mit találunk ott.
A kiállítás elején látható, nagybányai évei alatt festett képein nyomokban sem érzékelhető a művészi iskola hiánya. Lássuk be, az a festő, akit párizsi tartózkodása alatt nem ihletett meg egyik Szajnán átívelő híd sem, az nem is igazi művész. Igaz ez Tihanyi Lajosra is, de Henri Matisse, Albert Marquet, Maurice Utrillo mellett például Czimra Gyula is rendszeresen járt Párizs folyópartjára ihletet keresni. Ugyanilyen húzóerőt jelentettek a nagybányai templomokkal tört látképek, amik gyakran szerepeltek a városban alkotó festők, köztük a művésztelep alapítóinak és más művészeinek képein, legutóbb Galimberti Sándor és felesége festményein láttuk ezt a MNG falain, Tihanyi ezt a feladatot is különösebb erőfeszítés nélkül megoldotta, és továbblépett.
A „Nyolcak" művészcsoport (amelynek Tihanyi a legtehetségesebb portréfestő tagja volt) egyik központi alakjaként kulcsszerepet játszott a posztimpresszionista, fauvista és kubista irányzatok magyarországi bevezetésében, túllépve a nagybányai naturalizmuson. Művészete frissességet és európai színvonalat hozott a magyar művészeti életbe, bár Magyarországot viszonylag fiatalon örökre hátrahagyta – képeihez vagy később bármelyik európai nagyvárosban fenntartott műterméhez jobban ragaszkodott mint hazájához, magyarságát barátságain keresztül ápolta.
Karakterközpontú megközelítése a mai napig hatással van a portréfestészetre.
Pszichonanalitikus mélységű portréi, különösen a magyar szellemi élet neves személyiségeiről (például Ady Endre, Bölöni György, Fülep Lajos, Kassák Lajos) készített darabjai jelentősek. Ezek nem csupán külső hasonlóságra törekedtek, hanem az ábrázolt személy jellemének és belső világának megragadására is. Sőt, portréiba kicsit önmagát, belső vívódását, szorongását is belelátta az ecset a kezében, ettől teljesen egyértelműen felismerhető egy Tihanyi portré. Ezek mellett állóakt-tanulmányai is elképesztőn erősek, de a Budapest-hivatkozásokat gyűjtőknek van a Margit hídról készült képe is. Csendéleteit talán ő maga szerette a legjobban, élete utolsó éveiben absztrakt képekkel gazdagodott az egyébként is szerteágazó pálya.
Az életmű 1970-ben került haza párizsi barátaitól, legutóbb 1973-ban volt a Magyar Nemzeti Galériában kiállítva. Tihanyi művei a mai napig keresett portékák a gyűjtők körében, de miután szinte a teljes életmű a hagyatékkal hazakerült, így kevés olyan darab van, ami szabadon hozzáférhető a piacon vagy hollétéről nincs információ. A hagyatékon kívüli festmények létezéséről is onnan tudunk, hogy a festő egyrészt szigorú listát vezetett műveiről, másrészt be is fotózta őket – ezekből a fekete-fehér képekből is láthatunk párat a Tihanyi 140-en.
Nehéz Tihanyi Lajos művészetéről alkotott vélemény nélkül élni, és talán nem is érdemes. Életműve és annak napjainkban is érezhető hatása elválaszthatatlan és vitathatatlan. A posztimpresszionizmustól és a fauvizmustól indulva jutott el az expresszionizmuson és a kubizmuson át a nonfigurativitásig, a kiállításon a látogató szeme valamelyik stílus mellett bizonyosan leteszi a voksot.
Helyszín: Magyar Nemzeti Galéria, földszint, időszaki kiállítótér
Mikor: 2025. november 21. – 2026. február 15.
Online jegyvásárlás itt érhető el.