A Galimbertikről szóló kiállítás csupa olaszos temperamentum, magyar virtus, szenvedély és tragédia, befejezetlen sikertörténetekkel és életművekkel.
A kiállítás anyaga nagyrészt véletlenül felfedezett vagy tévedésből másnak tulajdonított műből áll, ami nagyszerű alapja és egyben dramaturgiája a Galimbertiknek. A történetmesélés részben Galimberti Sándor festőre fókuszál, akinek művei kb. 90%-ban elpusztultak vagy elvesztek. A megmaradt képek nagy részéről pedig bebizonyosodott, hogy feleségének, Dénes Valériának az alkotásai, aki Galimbertinél még szabadabban és radikálisabban alkotott, ha úgy tetszik, bármiféle komoly ambíció nélkül, hiszen legtöbb festményét még csak alá sem írta. A festőművész-házaspár munkássága több helyen átfedésben van, Galimberti festményei értelmezhetetlenek a felesége képeinek ismerete nélkül, az avatatlan szem egy ponton túl már nem is fog különbségeket találni városrészleteket és csendéleteket bemutató műveik között. Lelki-művészi közösségben éltek, és hagyták, hogy hassanak egymásra.
Az együtt alkotásnak és az ebből fakadó félreértéseknek az egyik legizgalmasabb példája pont Galimberti Sándor fő műveként megszámlálhatatlan alkalommal reprodukált és kiállított, a magyar kubizmus egyik alapművének számító Amszterdam című festmény. Történt ugyanis, hogy pont ennek a kiállításnak az előkészítése közben tisztázódott, hogy a mű alkotója nem Galimberti, és a képen nem Amszterdamot láthatjuk. Az élményből semmit nem von le, sőt azt csak fokozza, hogy valójában ez is Dénes Valéria-kép. A festmény meseszerűen ábrázolta a háború előli menekülésük ideiglenes lakhelyét, Scheveningen kikötői rakpartját, az élményt pedig mesés böngészőszerűen is befogadhatjuk, ami akár az akkor már kisgyerekes anyuka, Dénes Valéria eredeti szándékai között is szerepelhetett.
A kiállítás ugyan kronologikusan terel előre, de a sokáig párhuzamosan futó történetekben annyi az információ, hogy vissza-visszapillantásokkal, fontolva haladva könnyebben átlátható. Különös tekintettel arra, hogy Galimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión át egészen a fauvizmusig és a kubizmusig terjed, műveiken keresztül sokat tanulhatunk festészeti irányzatokról és perspektíváról is. A Galimberti-házaspár ugyanolyan szabadon mozgott a művészeti stílusok között, mint amilyen magabiztosan utaztak Európán belül. Van látogatás, amiről csak jegyzetek tanúskodnak, másról festmények is készültek, de például a bruges-i nászútjuknak Dénes Valéria legnagyobb képe és fiúk fogantatása is bizonyítéka.
A fentebb írtakat egészíti ki Galimberti festő édesapjának egy falon elférő hagyatéka és egy gazdag, hazánkban korábban soha nem látott válogatás az első feleség, Lanov Mária korai, még Galimbertihez, illetve részben Magyarországhoz köthető műveiből, amik nem meglepetésre férje festményeivel, és meglepetésre, annak második feleségének munkáival is átfedésben vannak időnként.
A kiállításon kiemelt szerepet kap az életmű legdrámaibb dokumentuma, Galimberti Sándor öngyilkossága előtt írt búcsúlevele, amiben nem csak tragikusan hirtelen elvesztett feleségétől, de 3 éves fiától is elköszön.
Miért költözik valaki Triesztből Kaposvárra? Mi lett volna a családdal háború nélkül? Vajon most Dénes Valéria-kiállításról beszélnénk, ha korai haláluk nem zárja le történetüket? A Galimbertik életművét bemutató tárlat tett róla, hogy nem végleg köszönnek el, ugyanis egy máig feltáratlan életműről van szó, aminek kiegészítésében, teljessé tételében egyébként részt lehet venni, ha rendelkezünk bármilyen információval az alkotók eddig feltáratlan művével kapcsolatban.
A Galimbertik. Galimberti Sándor és Dénes Valéria életmű-kiállítása 2025. január 26-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.