Valaki hatalmasat rúgott a békés egymás mellett élésbe, a gyerekek jövőbe vetett hitébe és a művészek alkotókedvébe.
“Kánya Tamás land artban utazik, zömében a Római parton alkot érdekes formájú kövek, gallyak, uszadékfák, kavics, iszap, növényi alkotóelemek segítségével. Nem az örökkévalóságnak, maga a művész is tisztában van azzal, hogy alkotásait az időjárás eltörli, azok pillanatnyiak, a fotó, a videó örökíti meg őket. Mégis, az alkotásai sokaknak szereznek örömöt, színfoltjai a Római közéleti mindennapjainak. Vannak olyanok, amelyek képzőművészeti értelemben is relevánsak tudnak lenni, és persze olyanok is, amik főként a naiv tiszta gyerek szíveket dobogtatják meg” - írta Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze Manófalváról közvetlenül azután, hogy ismeretlen tettes azt a földdel tette egyenlővé.
Az még most sem egyértelmű, hogy a kommenteket most kárörömmel olvasó, arctalanul bújkáló tettes így akarta a véleményét kinyilvánítani, hogy nem szeretne kerékpárjával lassítani a Manófalvát látogató emberek miatt, vagy simán öncélú vandalizmusról van szó. Ha az előbbi, akkor az erőszakos aktus célt tévesztett, hiszen a kis fadarabokról, termésekből, kavicsokból több hét alatt épült, egyébként ingyenes látogatható művészeti alkotás nem tehetett róla, hogy az érdeklődő emberek nem hagynak helyet a nem érdeklődőknek – ez egyszerűen nem lehet(ne) a művész vagy a művészeti alkotás hibája.
Egy land art alkotás elpusztítása nagyobb bűn önmagánál
Az elkövető olyan pusztítást végzett, hogy az láthatóan a rombolás élvezetének és mélyről felszakadó indulatnak lehetett a keveréke, az utána maradt romok pedig hasonló nagyságú, de ellenkező előjelű erővel bírnak, mint előtte a kedves kis építmény, ami korosztálytól függetlenül egyszerre váltott ki áhitatot és csodálatot mindenkiből.
A hatás valószínűleg nagyon hasonlóan működik a kedvesség körforgásához, csak ez a rombolás most elveszi a kedvét a legtöbb művésznek a l’art pour l’art alkotástól, a gyerekeknek pedig megtanítja, hogy a művészet és a természetet szeretete sokak számára semmit sem jelent, az egyébként is felgyorsult világukban lassan, türelemmel, kézzel készített munkának nincs értéke, az egymásba vetett hit esetleges és veszélyes, az ingyenességgel és a bizalommal pedig azonnal vissza lehet és vissza is fognak élni.
Láttunk már hasonló pusztítást a fővárosban, ott a tettes végül magától jelentkezett, megbánta tettét, együttműködött a hatóságokkal, itt azonban a károkozás nagy része pénzben már nem mérhető.