1956. október 25-én délelőtt 10 órára békés, fegyvertelen tömeg vonult a Parlament elé, de hamarosan szovjet tankok érkeztek a Kossuth térre.
A Kossuth teret államvédelmisek vették körül, akik tüzet is nyitottak, állítólag tömegoszlatási szándékkal, még jó, hogy azt nem tették hozzá, hogy csupán az éles lőszer profilidegen felhasználását kívánták demonstrálni... Mire a szovjetek is lőni kezdtek. Ez volt az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált: a hatalom nem enged, és a legbrutálisabb eszközöktől sem riad vissza annak érdekében, hogy eltiporja a nemzeti ellenállást. A Kossuth tér percekig kereszttűz alá került, akkor sem maradt abba, amikor megérkeztek az első mentőautók, hogy a sebesülteken segítsenek. A szörnyű mészárlásban csaknem százan életüket vesztették, közel ugyanennyien súlyosan megsebesültek. A sortűz áldozatainak vérével áztatott hatalmas zászlóval tüntető tömeg vonult végig Budapesten. A kegyetlen vérengzés hatással volt a felkelők elszántságára is, lendületet kapott a stratégiai csomópontokban spontán szerveződő ellenállási csapatok létrejötte, és már 25-én délután felvonulást tartottak a gyilkos ámokfutás ellen tiltakozva, amelyen az áldozatok vérével áztatott nemzeti színű zászlókat emelték a magasba.
