Avagy min csodálkozna el egy ‘80-as években félmaratonra benevezett futó, ha ledobnánk a mai mezőnybe.
Mindenféle rekordot megdöntött a hétvégén a Budapesten szervezett félmaraton, tízezreket motivált arra, hogy mozogjanak vagy szurkoljanak. A kezdetek azonban nagyon mások voltak, sőt, 40 évvel ezelőtt még a városi futás is teljesen más volt.
Mik a legnagyobb különbségek, amiktől egy első félmaratonistának leesne az álla:
- Ma már online elérhető minden információ a nevezéstől a futók valós időben való követéséig, nem egy iroda előtt kell várakozni a nyomtatványért, amivel nevezni kell, mint a ‘80-as években.
- Régebben egy városban felbukkanó, sportoló tömeg inkább döbbenetet váltott ki az utcán sétálgatókból, ma már természetes, hogy tízezrek vonulnak ki az útvonal mellé szurkolni vagy csak bámészkodni.
- A futók sem csak a pálya szélén összegyűlt szurkolóknak integetnek ki oldalra, hanem a fejük felé is néznek és vadul vigyorognak, hiszen a futókról már drón is készít felvételt.
- A világ legjobb, legpárnázottabb futócipőiben fut mindenki, nem ritka a 80 vagy 100 ezer forintos pár sem. Ez persze nem garancia semmire, az edzést továbbra sem helyettesíti.
- A Budapesten megrendezett félmaraton igazi nemzetközi esemény lett, összesen 117 országból neveztek 2025-ben is.
- Olyan sok a futó (13 800-an indultak, és azért csak ennyien, mert a létszámstop ennyiben maximálta az indulók számát), hogy több hullámban indítják a futókat, hogy jobban elférjenek egymástól.
- Különböző zenés produkciók bukkantak fel a versenyek mellett, az operaházi kórustól a taiko dobcsoportig.
- A versenyközpont már nem csak egy hely, ahol rajtszámot vesz át az ember, egy komplett kisvárost húznak fel a szervezők, szolgáltatásokkal, pihenőhelyekkel, kiállítókkal.
- Az egyéni nevezők közel fele nő.
- A futók nagy része nem versenyezni jött, nem a sportteljesítményért vagy bármiféle elismerésért. Ez már a tömegek egyik szórakozási, kikapcsolódási formája.
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!