Visszanéztünk a budapesti félmaraton kezdetéig, ahol IBUSZ-os formanyomtatványokat, Méta- és Fabulon-szponzorációt, és sok száz lelkes futót találtunk.
Az első nagy budapesti utcai eseményt Futapest néven jegyzik: 1979. április 30-án 539-en futották végig a Képes Sport és a Magyar Rádió városi nemzetközi futóversenyének mintegy 7 kilométeres távját. A futást szeretők együtt gyülekezhettek a Műszaki Egyetem előtt a legjobb hazai atlétákkal és meghívott külföldi versenyzőkkel és a rossz idő ellenére is teljesítették az egyharmad félmaratonnyi távot.
Még tavasszal volt a félmaraton
1984-ben és további 10 évig még a maraton betétszámaként volt elérhető a félmaratoni táv, de már az első évben akkora siker volt, hogy biztosra vették a következő két évi verseny megtartását is. A 21 km-es távot a maraton fordítópontjától számították, ami azt jelentette, hogy a mai versenyközpontokkal ellentétben még a rajt meg a cél sem ugyanott volt, sőt. A félmaratoni – a futók Békásmegyerről indultak, és a Kolosy tér, Margit híd, Széchenyi rakpart, Boráros tér, Ferenc körút, Városliget útvonalon át jutottak el a célba a Budapest Sportcsarnokhoz. Az rejtély, hogy a ruhatárat hogy oldották meg a szervezők. A versenyekre egy IBUSZ-irodában vásárolt formanyomtatvánnyal lehetett nevezni és a versenyt megelőzően nem tésztaparty-ra, hanem gombócparty-ra várták a szénhidráttal töltekezni vágyó sportolókat és családtagjaikat.
Amikor még csak a nyers erő, a felkészülés számított
Korabeli képeken látszik, hogy sokan utcai cipőben, magasszárú Tiszában, tornaóráról megmaradt, fröccsöntött gumitalpakban vágtak neki a távnak, pedig az aszfalt akkor sem lehetett kíméletesebb az izületekkel, mint ma. A frottír zokniba tűrt, kinyúlt mackónadrág sem segítette a mozgást, ezt már tapasztalatból tudjuk. És mégis, lelkesedéssel, szívből meg lehetett oldani a távot, talán igazságosabb világ is volt az. Ma minden a technológia. A cipőtalpba rejtett szénszálas betét, a varrás nélküli zoknik, a minden nedvességet elpárologtató póló, az applikációkkal menet közben is kommunikáló szuperóra, a sejtszinten ható folyadékok és gélek mind azért léteznek, hogy segítsék a futókat, de a futókkal maga a sport is fejlődött. Annyiban biztos, hogy tömegsporttá vált, az egyéni kimagasló teljesítményekhez továbbra sem elég a tudomány, a brutális mennyiségű munkát nem lehet megúszni. Erről is beszélgettünk Szűcs Csabával, korábbi magyar maratoni rekorderrel.
Ma
Egy-egy ilyen hétvége az elmúlt 40 év alatt – már ha a méretét nézzük, és a kilátogató szurkolókkal is számolunk – egyértelműen az egyik legnagyobb sporteseménnyé tette a futóversenyeket, a félmaratont pedig a legnépszerűbb távvá. A futásra azóta már több iparág is épült, például a turizmus is komolyan számol a versenyekre külföldről regisztrálókkal, és a futókkal érkező családtagokkal és baráti társaságokkal. Ők gyakran meg is nézik a várost egy verseny közben, például ezért is népszerűbbek azok a versenyek, ahol nem egy kisebb pályán kell körözgetni, hanem mondjuk a város kiemelt pontjait érintő pályán lehet körbekémlelni. Futni és nézni is érdekesebb. Az idei, 2025. szeptember 7-én tartandó versenyen a létszámlimit 13,500 fő. Igény lenne nagyobb versenyre is, de biztonsági és szervezési okok miatt, és hogy a futók élménye ne csorbuljon az elviselhetetlen tömeg miatt, az indulók számát minden versenyen maximálják. A futó azért még mindig kicsit jobban számít, mint a köré épült technológia.