Igazából mind telefonfüggők vagyunk, de erre csak akkor jövünk rá, amikor ellátogatunk a Kiscelli múzeumba, és nem tudunk nem hozzáérni mindenhez.
Rég láttunk olyan kiállítást, ami ennyire kézenfekvő témát választ, ami egy mindennapi eszközhöz fűződő viszonyunkat vizsgálja, mégis, vagy éppen ezért generációkon átívelően kínál mindenki számára szórakozást. Az ötlet sikerének titka nyilván az, hogy egy 5 évesnek és egy 95 évesnek is van kapcsolata a telefonálással, az eszközzel és az élménnyel is, sőt igazán izgalmas ezeket ütköztetni is. A feelgood nosztalgiázás ugyanis alkalmat arra, hogy egy nagymama-unoka látogatópár esetén újdonságot mutassanak egymásnak, készülék nélküli párbeszéd induljon el kettőjük közt múltról, jelenről és emberi kapcsolatokról.
A nagymama el tudja mesélni, hogy mi az a tantusz és milyen volt várólistára kerülni, hogy több évtized késéssel kapjon meg egy készüléket az ember, az unoka pedig hozzá tudja tenni, hogy ma már a telefonvásárlás is telefonon történik, és az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a sok közül melyik MI-applikációt töltse le rá valaki. Apropó, mesterséges intelligencia, ma sokan tartanak tőle, ahogy korábban az internettől és a televíziótól is. A telefon megjelenésekor is sokan szkeptikusak voltak, úgy vélték, hogy a kommunikációnak ez az új, addig soha nem látott formája csökkenteni fogja a személyes kapcsolatok számát, elidegeníti egymástól az embereket. Így lett?
Nagyon könnyű kapcsolódni
Rengeteg történet köszön vissza a falakról a telefonálás hőskoráról, akár Móra, Kosztolányi vagy Karinthy által megihletve, de az elképesztő technikai vívmány és ötlet, a telefonhírmondó is helyet követel magának a kiállításon, érdemben. A telefonhírmondó egy olyan magyar találmány, ami a rádió előfutáraként, a telefonhálózaton keresztül juttatott el híreket és szórakoztató programokat a hallgatókhoz egy előre meghatározott műsorrend szerint. Puskás Tivadar találmánya, mely 1893-ban indult Budapesten, volt az első olyan rendszer, amely elektronikus úton terjesztett beszélt és zenés programokat a nagyközönség számára.
Nem csak a kiállításon vannak jó sztorik, de mindenkinek van saját telefonos élménye is, legtöbbünknek a vissza nem vitt, otthon, feleslegesen őrizgetett mobiltelefonokból még gyűjteménye is. A Halló? Halló! című kiállítás alcíme A telefonálás technika- és kultúrtörténete, ez a két tematika DNS-spirálként fut egymás mellett párhuzamosan, de egymást támogatva. A történetek mellett a telefonkészülékek fejlődését is szépen leköveti a kiállítás az első telefonközponttól kezdve, a páncél vastagságú fémből készült, robbanásbiztos bányáktelefonokon át a buborékkal védett fülkékig.
Interaktív
Igazán izgalmas hozzáadott érték, hogy körbe lehet telefonálni a kiállítást – az egyik teremben lévő kádtelefonról fel lehet hívni egy másik terem régi fülkéjét, ahol újra jól jöhet a nagymamai beavatkozás. Ottjártunkkor egy 9 éves forma kisfiú nem tudott mit kezdeni a nyomógombos telefonnal, bár a kagylót ügyesen tartotta a füléhez.
A telefon ma már annyira az életünk része, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy milyen volt nélküle, hogy régen az emberek hogyan szervezték meg az utazásukat (lassabban, utazási ügynökökön keresztül), hogyan mondtak le találkozókat az utolsó pillanatban (sehogy?), hogyan közölték egy távoli rokonnal, hogy terhes lett egy családtag (beállítottak egy csecsemővel). Dalok születtek róla, (ezeket meg is lehet hallgatni, ha szeretnénk telefonközpontosat játszani), olykor filmek kulcsfontosságú szereplőjévé avanzsált, a művészet és a design sem tudott nem reagálni rá.
A Halló? Halló! című kiállítás 2026. január 18-ig látogatható a Kiscelli Múzeumban.
Jegy online vásárláshoz itt érhető el.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)