A generációkon átívelő helyszín 70 éve tejbárként is üzemelt, most pedig panírozott kovászos uborkával és táncos estekkel várja a közönségét.
Nem sok budapestinek kell ecsetelni, hogy a Római-part miért volt mindig is népszerű, generációknak van onnan sporttal, pihenéssel, gasztronómiával kapcsolatos élménye. A “mindig is” elejéhez nagyjából a 19. század elejéig kell visszatekintenünk, egy bizonyos versenyig, amitől a Rómain zajló vízi élet kezdetét is számítjuk. Maga az esemény presztízs-jellege miatt most is címlapra kerülhetne: gróf Széchenyi István, az evezős sport megalapítója és aktív művelője báró Wesselényi Miklóssal megrendezte az első versenyt, amelyen a győztes hajót a Lánchíd tervezője, Clark Ádám kormányozta.
A Római így került fel a térképre, és bár a jelenleginél volt már felkapottabb, de most is népszerűnek számít, pláne mióta hosszabb lett a besétálható part a Pünkösdfürdő Parkkal, és több évtizedes tiltás után újra lehet a Dunában strandolni. Szomjas kenusból is maradtak még elegen, ezért a vendéglátás továbbra is a part egyik fő vonzereje a vasúti hídtól északra.
És ne gondoljuk, hogy Clark Ádámék nem lettek szomjasak utána!
A nemesi verseny után virágzó evezős élettel megjelent az igény más szolgáltatásokra is: gombamód szaporodtak el a vendégházak, vendéglők, a csónakgarázsok, strandok is, amik nyilván saját vendéglátóhellyel próbálták magukhoz csábítani az akkor már tömegével kilátogató budapestieket.
Az Evezős Sörkert saját magát 1983-tól datálja, amikor egy vállalkozó kedvű úr, Farkas Lajos, egy rózsaszín, pléh bodegát vett bérbe az államtól, később ennek helyére húzta fel a jelenlegi éttermet és sörkertet. Ezekben az években még autóval is végig lehetett araszolni a parti sétányon, és a Rozgonyi Piroska utca végén pedig működött a hajóállomás, pezsgett tehát az élet az egész Rómain. A hely híres lett a bableveséről és a túrógombócáról, de vannak, akik évtizedek óta a hekk miatt járnak ide. A család összes tagját a pult mögé állító vállalkozás 2017-ig bírta a halas olajköd szagát, aztán Farkasék úgy döntöttek, hogy átadják a stafétát egy új üzemeltetőnek, aki nem kevesebb lelkesedéssel próbálja azóta is megtartani a régi vendégkört, miközben a nemrég modernizált étlappal, gyerek- és zenés programokkal új rajongókat is próbálnak toborozni a helynek.
Mi volt itt 1983 előtt?
Az 1930-as évek elején itt működött és ajánlott menüt a Hungária strand és annak étterme, ezt váltotta a Béke strand, ami szintén üzemeltetett vendéglőt, ahhoz pedig tartozott utcai italmérés is. 1955-től már egyértelműbb hivatkozásokat találunk a nyomtatott sajtóban, az Evezős Kertet akkor a III. kerületi Vendéglátóipari Vállalat (későbbi Észak-Budai Vendéglátó Vállalat) üzemeltette, és ahogy a Belkereskedelem című újság írta: “Az Evezős Kert előtt tejbódé várja a közönséget jégbehűtött tejjel, mellette pavilon, amelyben szeszes italokat és hideg ételeket árusítanak. Lesz bőven kristályvíz, szódavíz! Egy újítás jóvoltából 35 literes új szódakeverő gépeket szereltünk fel. Két perc alatt jéghideg szóda szökken a gépből.” Egy 1961-es Esti Hírlap-számból tudjuk, hogy voltak idők, amikor az Evezős télen is nyitva tartott, egy 1962-es Magyar Nemzetből pedig azt, hogy a számtalan Rómain működő hely közül ez nyitott a legkorábban – feltételezhetően az itt nagy létszámban nyaraló családok miatt – már reggel f6-kor várta a hubizni és kakaózni váró apákat és fiúkat.
Inkább hírhedt mint híres
Volt olyan, amikor a Római is olyan népszerű lett, amit már nem bírt el, erről is megemlékezett a korabeli sajtó. “A „kulturális élet” központja az egymástól alig pár méterre felállított három büfé, valamint az eszpresszó és a söröző. Ezek a „műintézetek” bonyolítják le a legnagyobb forgalmat. A busszal érkező, eltikkadt utazó a peronról egyenesen a sörre várakozók hosszú sorába állhat be. A büfékben rengeteg mindent árusítanak, de szeszes italból fogy a legtöbb. Cigarettát, gyufát, szendvicset soron kívül adnak, sörhöz, pálinkához azonban csak a sort végigállva juthat a szomjazó idegen. Hasonló a helyzet a többi bódénál is.
A környék „gyöngye” az Evezős Sörkert. Az ütött-kopott épület a csodálatos név ellenére is nagyon, lehangoló látványt nyújt. Több mint tíz esztendővel ezelőtt már azzal biztatták a környéken üdülőket, hogy rövidesen korszerű éttermet emelnek a már akkor is elavult söröző helyébe. A terv azóta is terv csupán.” - írja a Magyar Nemzet 1971-ben. Nekik még 10 évet kellett várni arra, ami nekünk már a múlt: az elavult söröző helyébe lépett az 1983-ban újjáépített és megújult Evezős Sörkert, ami azóta az egyik zászlóshajója lett és maradt az egész Rómainak.
(Forrás: Arcanum)