Február 12-én, szerdán kivágták a Kamermayer téren álló szilfát, számolt be róla Bardóczi Sándor, főtájépítész. Mint írta, a Gerlóczy kávéház teraszának árnyat adó, párizsias hangulatot varázsoló hatalmas fa története jól példázza, mi történik rendre a városi fákkal, és hol van itt hiba. Azt az elején megjegyzi, hogy a tér V. kerületi tulajdonban áll, ott sem a főváros, sem a Főkert nem lát el közfeladatot, ugyanakkor – ellentétben a kormánypárti sajtóban ilyenkor szokásos vagdalkozással – neki nem célja a kerület „tetemre hívása”, sőt egyetért azzal, hogy a „fát már nem lehetett tovább ott megtartani, indokolt volt a kivágása”.
A fa kivágásnak története egy négydimenziós történet, folytatja, és bízik benne, ha elmeséli, miként is alakult itt mindez, „jobban átmegy az üzenet, hogy a város más részein mi miért kényszerülünk hasonlókat tenni”. Bardóczi arról ír, a fa töve úgy szét volt korhadva, hogy őszintén hálás, hogy ez nem vezetett eddig komoly tragédiához. A kivágását ennek ellenére is „igyekeztek több eszközzel lassítani, eltávolítását az utolsó pillanatig húzták, ránézésre is komoly összegeket költöttek az életének a meghosszabbítására”. De mi okozta ennek a fának a végét? Ide kattintva részletesen elolvashatja mindenki a főtájépítész tankönyvbe illő magyarázatát. Ha valakit a rövid válasz érdekel: „túlságosan szeretünk kávézni azon a teraszon”.
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!