Kamaszkorom meghatározó írója volt Szerb Antal. Miatta vágyakoztam Velencébe és szerettem bele az irodalomtörténetbe, nála olvastam először úgy Budapestről, hogy érdekelni kezdett a város múltja és miatta kezdtem el a saját kapcsos verses füzetemet a kedvenc költeményeimmel 13 évesen. És az ő 80 évvel ezelőtti agyonverése miatt éreztem először perzselő szégyent is. Most halálának 80. évfordulóján, január 27-én felavatták az emléktábláját a II. kerületi Torockó utcában, egykori lakhelyénél, ahol a legjelentősebb műveit írta.
“Vérmező. A város gyönyörű fényűzése, egy ekkora tér kihasználatlanul a város közepén, mögötte fínom és gúnyos bánatával a Karátsonyi-palota. Ilyen nagyúri gesztust csak Londonban látni. De azért már ő sem a régi. Ifjúkoromban a sarkán egy tábla állt a következő felírással: "A rézsüke bántalmazása szigorúan tilos". Hová lett ifjúságom kedves rézsükéje?” – olvasná egy marslakó a 30-as évek Budapestjéről.
Csunderlik Péter Csupa hajdani eszelős című kötetében írta róla, hogy Szerb kora talán legeurópaibb magyar írója volt. Ha nyugatra születik, parádésan szórakoztató regénye, A Pendragon legenda biztos világsiker – hiszen több mint fél évszázaddal előzte meg Umberto Eco bestsellereit. Hazánkban keretlegények verték agyon munkaszolgálatosként, nem sokkal azután, hogy a Magyar irodalomtörténet című zseniális összefoglalását betiltották és kivonták minden magyar iskolai könyvtárból, mivel Szerb olyanokat állított, minthogy „a nemzetiséget nem a vér határozza meg, hanem az elszánás”.
Nem tudom, ő olyan író-e, aki a kamaszlelket megbabonázza, és ezzel szerez örök rajongókat, vagy arra is hasonlóan hat, aki felnőttként veszi kezébe először a műveit. Mindenesetre mióta először adta a kezembe apám az Utas és holdvilágot 14 évesen, nekem rendületlenül ott van a kortalan kedvenceim között. De felnőtt fejjel olvasva is kedvelem, ahogy egyensúlyoz lektűr és a minőségi irodalom határán, megnevettet az (ön)ironikus humora és csodálom a szövegeiben felhalmozott mérhetetlen tudásanyagot.
Szerb Antal 1901-ben született Budapesten, asszimilálódott zsidó családba, hatéves volt, amikor apjával áttértek a római katolikus vallásra, a sors fintora, hogy keresztapja a később antiszemitizmusáról hírhedtté vált Prohászka Ottokár volt. Gimnáziumba a piaristákhoz járt, irodalmi szárnybontogatásait is itt kezdte, Sík Sándor támogatásával. Szerb kivételesen művelt volt, rengeteget olvasott, a ponyvától a klasszikus filozófián át a kortársakig, és mindenről képes volt írni és beszélni is, eszmetörténeti keretbe helyezni. Egyetemre a Pázmányra járt – amit épp diákévei alatt neveztek át – húszévesen már a Nyugatban publikált, 1924-ben pedig Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után doktorrá avatták. Ismerte a görög és latin nyelvet, beszélt németül és franciául, de élt Londonban is. Ő fordította le magyarra Casanova emlékiratait és Kolumbusz útinaplóját és Huizinga A középkor alkonya monumentális művét, de P. G. Wodehouse-t, Eric Knightot, Somerset Maughamot is fordított.
A legismertebb nagy művei egy évtizeddel később, a 30-as évek derekán születtek, a Magyar irodalomtörténetet 1934-ben adták ki Erdélyben, ebben az évben jelent meg a Pendragon legenda is, rá egy évre a Budapesti kalauz marslakók számára, 1937-ben az Utas és holdvilág. Mire 1941-ben az olvasók kezükbe vehették A világirodalom történetét, a világ egyre nyomasztóbb hellyé kezdett válni és Szerb Antalt is apránként ellehetetlenítették. Nemcsak a Nyugat szűnt meg és egyetemi állásából tették ki, de 1942-ben a szélsőjobboldal már irodalomtörténeti műveinek a betiltását, sőt a javaslat benyújtója egyenesen a könyvek elégetését követelte.
Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja, 1945-ben ezen a napon szabadították fel az auschwitzi koncentrációs tábort. És ezen a napon verték halálra a nyilas keretlegények a legyengült Szerb Antalt a balfi munkatáborban, ahova munkaszolgálatosként vitték el budapesti otthonából. Halálnak 80. évfordulójára civil kezdeményezésre emléktáblát avattak a szerző Torockó utca 6/B szám alatti, egykori otthonául szolgáló ház falán. A január 27-én, a délelőtti eseményen beszédet mondott Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, megemlékezett arról, hogy “minden felmérés szerint az Utas és holdvilág ott van a tíz legfontosabb és olvasottabb magyar regény között. Éppen ezért merül fel a legfájdalmasabb kérdés: vajon hány hasonló csodálatos történet maradt megíratlanul azért, mert a szerzőt, ezt minden ízében humanista magyar írót honfitársai fiatalon meggyilkolták?”
Szerb Antal leveleiből Olasz Renátó színművész olvasott fel részleteket, a Bermuda zenekar tagja, Mórocz Tamás zenélt. A megemlékezés az Írok Boltjában folytatódik 17 órától, ahol Turai Barnabás és a civil kezdeményezést elindító Urbán Dániel beszélgetnek Szerbről, Olasz Renátó és Mórocz Tamás közreműködésével.
Január 29-én a Bermuda a Müpában ad megemlékező koncertet Az Utas: Szerb Antal címmel, közreműködik: Olasz Renátó, Poniklo Imre (Amber Smith) Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) és Vitáris Iván (Ivan & The Parazol).