A Budapest Építészeti Nívódíja idén is azokat a kiemelkedő ötleteket, elképzeléseket díjazta, amelyek méltók a város múltjához, meghatározzák a jelenét, és követendő válaszokat adnak a jövő kihívásaira.
A FUGA Budapesti Építészeti Központban 2024. december 5-én, este átadták a Nívódíjat. Az évről évre meghirdetett pályázat feladata és célja, hogy a díj átadásával elismerje és a nyilvánossággal megismertesse a városképet formáló, legkiemelkedőbb építészeti alkotásokat.
Ahogy a pályázat kiírásában is olvasható
a pályázattal szeretnék elősegíteni az új értékek teremtését, a hagyományos értékek megőrzését, valamint az építészeti és környezeti kultúra fejlődését. Egy nagyváros fejlődését tudatos döntések és azok szándékolt és szándékolatlan következményei alakítják.
Olykor azonban helyes megállni, körültekinteni és elgondolkodni azon, hogy a lehetséges irányok közül melyeket találjuk üdvösnek – szól a Budapesti Építészeti Nívódíj krédója.
A Budapest Építészeti Nívódíja pályázatot Schneller István budapesti főépítész kezdeményezésére 1995-ben hirdette meg először a főváros Az év lakóháza pályázat folytatásaként. Ahogy Schneller a „Budapest Építészeti Nívódíja 1995-2005” című kiadványban írta, kezdettől fogva gondot okozott a régi és az új, azaz a felújítás és az új építés elválasztásának, vagy éppen egységes kezelésének problémája.
„Vajon az-e a minőség, ha egy építészet beleilleszkedik egy világtrendbe és egyúttal olyan landmark- vagy ikon-szerű tárgyakat hoz létre, amelyek egy új vonatkoztatási pontot jelentenek nemcsak a térben, hanem a jelenkor építészeti stílusirányzatai között is? Vagy éppen ellenkezőleg: akkor érjük tetten az építészeti minőséget,
ha az adott épület úgy áll a helyén, mintha mindig is ott állt volna, és éppen ezért csodálkozunk rá, hogy bár új, mégis olyan természetes és valóságos, hogy létrejöttétől fogva evidensen hozzátartozik a tágabb értelmű kontextushoz?”
– gondolkodott el Schneller.
A Fővárosi Önkormányzat 2020-ban aztán rendeletbe emelte a Budapest Építészeti Nívódíja elismerés évenkénti átadását.
Ahogy ebben a cikkünkben írtuk, 2023-ban 23 versenyző közül végül alapos megfontolás után egy Nívódíjat és öt Dicséretet adott át a zsűri. A díjat a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Szentkirályi utca 12. alatt található épülete kapta, mert a tervezők olyan tiszta, erős építészeti koncepciót hoztak létre, amely szinte változtatás nélkül felépülhetett.
A Szentkirályi utca 12. szűk foghíjtelkén felépült új épületrész a racionális szerkesztésmód, a belső átrium köré szervezett világ, a közlekedőrendszer, a tömbbelsőben lévő udvarhoz való kapcsolódás módja által szinte észrevétlenül szövődik bele az épületegyüttes rétegződésébe, miközben a közösségi dimenzió egész épületrészt meghatározó jelenléte merőben új nézőpontokat ad.
A 2024. évi pályázatra beérkezett 18 pályamű közül a Bírálóbizottság kilenc helyszínt tekintett meg. Végül egy Nívódíj, és öt Dicséret átadása mellett döntött.
A Bírálóbizottság tagjai: Kerpel-Fronius Gábor a Bizottság elnöke (Főpolgármesteri Hivatal), Eltér István a Budapesti Építész Kamara előző elnöke, Erő Zoltán, Budapest főépítésze, Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze, Herczeg László a Budapesti Építész Kamara elnöke, Frikker Zsolt építész, Perényi Flóra építész, Soltész Noémi építész.
A Budapest Építészeti Nívódíja Bírálóbizottsága idén is azokat a kiemelkedő ötleteket, elképzeléseket díjazta, amelyek méltók a város múltjához, meghatározzák a jelenét, és követendő válaszokat adnak a jövő kihívásaira.
A Nívódíjat 2024-ben a Budapesti Gazdasági Egyetem Könyvtár és Hallgatói Központjáért a Gereben Péter és Marián Balázs tervezőpáros által vezetett Gereben Marián Építészek építésziroda kapta.
Ahogy a méltatásban kiemelték, a megbízó Budapesti Gazdasági Egyetem felismerte, hogy a könyvtár, mint intézmény az elmúlt évtizedben funkcionális átalakuláson ment keresztül, és a társadalomban betöltött szerepe is átlényegült. Ezt pedig a Gereben Marián Építészek mindenki számára olvashatóan fordították le az építészet nyelvére.
Apró adalék, hogy az Énbudapestemnek adott interjújában Kovácsné Koreny Ágnes, a FSZEK vezetője is arról beszélt, hogy a könyvtárak egyre inkább közösségi találkozóhelyként funkcionálnak: „már jó húsz éve nincsen csend egy könyvtárban”.
A tervpályázatot még 2018-ban írták ki, az épületet végül 2023 szeptemberében, adták át. Mint a megnyitó kapcsán az egyetem honlapján írják, a multifunkcionális hallgatói centrum két év alatt, 6,3 milliárd forint állami forrásból épült fel.
Az épület fenntartható, akadálymentes; ergonomikus, rugalmasan variálható közösségi tereit a legújabb smart technológiákkal – többek között energiahatékony VRV fűtés/hűtéssel, szabályozható, energiatakarékos világításvezérléssel, automata csomagmegőrzőkkel, intelligens behatolásjelző rendszerrel – szerelték fel.
A fejlesztés fontos része az 1600 polcfolyóméter kapacitású közel 65 000-es könyvállománnyal, több ezer egyetemi jegyzettel, szakkönyvvel, rangos hazai és külföldi folyóiratokat is tartalmazó folyóiratgyűjteménnyel, széles körű szakmai adatbázisokkal és több tízezres e-könyv gyűjteménnyel felszerelt Egyetemi Könyvtár.
A Nívódíj megítélésekor megemlítették még, hogy
az épület már városépítészeti alapállításával jelentősen újraértelmezi a meglévő egyetemi komplexumot és annak köztéri kapcsolatait: beépítési pozíciójával és az egykori utcai kerítés elbontásával cour d'honneur-szerű érkező, élettel teli közösségi tér jött létre”.
Hozzátették továbbá, hogy „könyvtár szellős, átlátásokkal gazdagított belső tere tiszta szerkesztéssel és izgalmas kapcsolatokkal teremt korszerű közösségi tereket, tanulótájat”.
Értékelték még a visszafogott homlokzati szerkesztést és az anyagválasztást, mert figyelmesen reflektálnak a már meglévő épületekre. „A finombeton pillérek vertikalitása hangsúlyt kölcsönöz az épületnek, ami így méltón válik a könyvtár funkción túl a BGE új közösségi központjává és egyben Zugló izgalmas pontjává” – emelték még ki.
Dicséret érdemelt a Liget Center Auditórium, az Építész utcai Inside-in, a Kelenföldi Alállomás homlokzata, a Normafa Síház, valamint a Dráva park megújítása.
Liget Center Auditórium
Az egykori MÉMOSZ-székház tervezői (Gádoros Lajos, Perényi Imre, Preisich Gábor, Szrogh György, 1948–49) érett nemzetközi modern építészeti nyelvezettel formálták a szakszervezet központját. Az épület, bár politikai alapon pellengérre állították, a rendszerváltozásig megőrizte intaktságát. Dózsa György úti frontja Erick van Egeraat és Komjáthy Attila 1999–2001 közötti tervezésének köszönhetően alakult irodaházzá. A WING fejlesztésében és a TIBA Stúdió tervezésében készült legújabb átalakítás a beköltöző egyetlen nagy bérlő igényei mentén merészen nyúlt ehhez az örökséghez. Az RTL hírstúdiója számára markánsan, de nem teljesen visszafordíthatatlanul építették át az eredetileg műgonddal megkomponált kongresszusi termet, alapvetően tisztelettel bánva az elődök anyaghasználatával, térképzésével, formáival, olykor egészen a restaurátori részletességig. A megtalált és az oldalbejárathoz kihelyezett vörösmárvány avatási tábla, a rekonstruált Tar István homlokzati dombormű, a banánlépcső megindító szépségű eredeti anyagai, a korábbi kubai nád álmennyezet íveinek megidézése mind azt mutatják, hogy az építészek balanszírozni próbáltak az örökségvédelmi szempontok és a tévészékház igényei között. Bár a ház folyamatosan nagy építészeti viták kereszttüzében áll, dicséretesek megmentett értékei, felújításainak egymásra rétegződő óvatossága és a puszta tény, hogy teljes terjedelmében új életre kelt, és továbbra is megidézi egy nagy stíluskorszak alkotóinak építészeti törekvéseit.
Inside-in
A remeterákok vagy Bernát-rákok életük során keresnek maguknak egy csigaházat, amelybe beköltöznek, majd életük során, ahogy növekednek, egyre nagyobbra cserélik azt. Ilyen furcsa gondolattársítások jutnak először az egyszeri építész eszébe, látva a fehérre meszelt, korábban támpillérekkel megtámasztott, talált csarnokot, amelybe új funkció költözött. Az új irodák kényelmesek, otthonosak, meglepően kevés a feszültség régi és új között. A beköltöző nem tölti ki maradéktalanul a rendelkezésre álló területet, jól eső térfeleslegek maradnak, amelyeknek funkciói kevéssé meghatározottak. Beszélhetnénk a felhasznált struktúra értékeiről – az azonban inkább érdekesnek mondható, karakterét erősen a véletlen szülte, megtartása az épített értékek minősítésének újragondolására késztet. Környezetében sorra tűnnek el, vagy felismerhetetlenségig épülnek át társai: az 1960-as, 1970-es évek innovatív ipari építészete gyakorlatilag nyom nélkül szűnik meg. Ezért ez a ház egyszerre úttörő és példamutató. A megrendelő és a tervező bátran vállalták a feladatot, és minőségi módon valósították meg a tervet. Az ipari emlékek minősítése, védelme nem tisztázott, kezelésük módszertanát a mai napig nem dolgoztuk ki. Jegyezzük meg ezt a házat hivatkozásként.
A Kelenföldi Alállomás homlokzata
„Süllyesztették volna a föld alá!” – fut át először a szemlélő agyán, amikor meglátja a BudaPart zöldfelületként meghatározott területének közepén a hatalmas transzformátorházat. Szembesülve azonban ennek költségvetési és technikai nehézségeivel, kisvártatva arra fordul a figyelem, hogy miként lehet az átalakult környezetben átértelmezni, és éppen a láthatóvá tétellel eltüntetni a tájidegenné vált épületet. Ezt a tervező apró geggel oldja meg – a falfelületre az épület funkciójára utaló, a világ különböző tájairól származó színezett porcelánszigeteléseket helyez díszítőelemként. Apró ötlettel ér el nagy hatást, töri meg a nagy, egybefüggő falfelületeket, teszi emberléptékűvé és játékossá az egyébként a lakókörnyezetben idegenül ható drabális testet. Mindezt úgy, hogy a zöldfelület játszótereire reflektálva a villamosipari funkció mellett egy mászófalat is megidéz. De hogy se a játékosságot, se a szabadság játékosságból születő kísértetét ne vegyük túl komolyan, arra az épület számos pontjára kihelyezett, a falra mászást tiltó táblák figyelmeztetnek. Rendre. De ugyanígy motoszkál a látogatóban a kétely, hogy nem csökken-e túlságosan a kiváló geg ellenére is a park fennmaradó területeinek használhatósága. Összességében azonban dicséretet érdemel az az egyébként kiváló minőségű kivitelezéssel megoldott könnyed poén, amivel egy fizikai adottságot gazdaságos eszközökkel lényegít át úgy, hogy mindeközben illeszkedik az ipariból lakóterületté vált környezetbe.
Normafa Síház
A Normafa Síház tanúház, amely Budapest egy fontos pontján áll őrt, segíti – vagy nehezíti? – a tájékozódást. Eredetileg fontos útelágazásban épült: a János-hegy és Csillebérc között lehetett választani, a Kis Egyetemi és a Nagy Egyetemi jobbra volt, a Szamár-lejtő balra. Később még fontosabbá vált az elágazóhely: balra, Csillebérc felé száguldottak merész kanyarral a csillebérci úttörők, a KFKI különjáratok, atomfizikusok, számítógép-szerelők, csillagászok, funkcionáriusok. A János-hegy felé mentek a kirándulók, a sportolók, élükön Papp Lacival, fát vágni. Ma már nem itt van az útelágazás, nem itt szállnak át a csúcstudósok, nem azon a bejáraton megyünk be, nem az a vendégkör lép az épületbe. És mi az, hogy síház? És hol itt a hó? A tervezők ebben az elbizonytalanodó helyzetben, érzékeny megbízói hozzáállás mellett raktak rendet és valósítottak meg egy „talált és csinált” gesztust kiváló minőségben. Átfordult a ház, a bejárat. A síház idézőjelbe került: a bővítmény kereste és megtalálta a helyét, sőt, új karaktert is hozott. Sajátos építészeti gesztus alakítja a tömegformálást, az anyaghasználatot. A térképzés a tartószerkezet meghökkentő alkalmazását is feltételezi, a belsőépítészet további meglepetésekkel szolgál. És észre kell vennünk, hogy az együttes a tájban áll, az üvegfalak az erdőre nyílnak, nincsenek bodegák a környéken, a fák közt ülünk, bent. És ez jó…A Normafa Síház jó kezekbe került: Budapesti újabb alkotással gazdagodott a Gesamtkunst kategóriában.
A Dráva park megújítása
A Dráva park a XIII. kerület progresszív zöldterületi fejlesztésének legújabb példája. A terület egy heterogén városrészben található, egyik oldalról a Dózsa György út négy sávja, másik oldalról tíz- és négyemeletes panelházak, hátulról egy óvoda és idősek klubja, a negyedik oldalról pedig a Váci út egyik magas irodaháza határolja. A park nem tartozik egyértelműen egyetlen lakó-, vagy irodaegységhez sem; a felújítás előtti, kerítéssel elzárt állapotában leginkább átmenő forgalmat biztosított a telek négy sarka között. A feladat nem egyszerűen a park zöldterületének újragondolása volt, hanem egyfajta identitásképzés. A lakosság bevonásával és többkörös igényfelméréssel sok befogadandó funkciót sikerült meghatározni: az északi, zajtól és forgalomtól leginkább védett, elkerített területen kapott helyet a játszótér, illetve a Dózsa György út mentén a kutyafuttató. A kettő között kialakult folytonos zöldfelületet kanyargós gyalogos út rendezi, amelynek vizuálisan elhatárolt részein alakítottak ki piknik asztalokat, kültéri sporteszközöket, olvasósarkot, ping-pong asztalokat és egyéni leülőket. Említést érdemel a kialakított zöldfelület diverzitása is, amely több, mint 20 fát, 10.000 évelő növényt és 4.000-nél is több cserjét jelent. Az újjászületett park valódi rekreációs teret kívánt létrehozni, ahova generációtól függetlenül szívesen járnak a környékbeliek. Fél évvel a megnyitást követően, a lakossági visszajelzések alapján úgy tűnik, a megújulás sikeres volt.
A Budapest Építészeti Nívódíja 2024 elismerésben részesített épület tervezői emlékplakettet, a Dicsérettel minősített tervezők díszoklevelet és mindannyian pénzjutalmat vehettek át.