A BKV 120 éve üzemelő villamos kocsiszíne adott otthont a társaság idei utolsó nyílt napjának, ahol a számos egyéb program mellett több mint 100 éves járműveket is meg lehetett csodálni. De működésbe hoztak egy ugyancsak 100 pluszos áramátalakítót is.
A rendezvény színhelye, a BKV Ferencváros kocsiszíne a Könyves Kálmán körúton van, de a program már a Mester utcai villamos végállomáson elkezdődött, innen indult ugyanis R30-as jelzéssel az a MUV típusú nosztalgiajármű, amely a kocsiszínbe szállította az utasokat.
A MUV a kilencvenes évek elejének BKV-fejlesztése volt; az akkori jelentős járműhiányt úgy igyekeztek orvosolni, hogy néhány sokkal régebbi (1956-1965 között gyártott) UV-villamost korszerűsítettek. A leglátványosabb változás az volt, hogy az eredetileg egy vezetőállású motorkocsikat két vezetőállásúvá alakították át, így azok szólóban is szolgálatot teljesíthettek. Húsz ilyen kocsi készült, 1993-2003 között közlekedtek, a sorozatból egy járművet őriztek meg az utókor számára. Persze nemcsak az R30-assal lehetett a helyszínt megközelíteni, hanem az 1-es villamossal is.
A látogatót öreg villamosok sorfala fogadta, amikor belépett a kocsiszín kapuján. Az 1906-os évjáratú 2624-es, az 1911-es 2806-os, az 1913-as 436-os és az 1908-as 611-es pályaszámú villamosok mellett kiállították Budapest utolsó újonnan készült kéttengelyes motorkocsi típusát az 1522-est is, amely 1942-ben készült. E villamosok a BKV nosztalgia flottájának is becses járművei, olykor utazni is lehet rajtuk. Most csak belülről lehetett megcsodálni őket, a gyerekek (és az elvarázsolt felnőttek) kedvükre csengethettek a vezetőállásból.
Egyetlen olyan szerelvény akadt, amelyre nem lehetett felszállni. Ez a 2576-2577 pályaszámú ikerkocsi volt, amely még nincs teljesen felújítva. Attól érdekes, hogy egy híján nyolcvan évig járta a budapesti síneket: 1905 gyártották őket, 1958-ban kaptak acélvázat, 1972-ben csatolták össze a két villamost, amit „ikresítésnek” nevez a szakma. Így párban, tizenkét évig közlekedtek, majd egy angol közlekedési múzeumba kerültek Bradfordba. 2013-ban hozták őket vissza Budapestre.
A nyílt nap egyik legsikeresebb epizódja volt, hogy a BKV muzeális tehervillamosán is lehetett utazni, amit mindenki csak Mukinak nevez. A rendezvény ideje alatt folyamatosan kígyózó sor várta, hogy felférjen a komfortosnak azért nem mondható mozgó alkalmatosságra, amely egy kis kört tett meg a kocsiszín körül.
A mozgó Muki mellett különleges Mukikat is kiállítottak, az egyik ilyen a hóseprő volt. Lassan már nem is emlékszünk rá, hogy mikor volt utoljára szolgálatban.
A nyílt nap nagy kalandja a felnőttek számára az volt, hogy – felügyelet mellett – vezethettek is villamost a BKV Tatra típusú tanulójárművén. A villamosvezetést regisztráció előzte meg, amelyhez hozzátartozott a szondáztatás is. Nem meglepő módon a szervezők egy pozitív fújást sem észleltek.
Akiket vonzanak a műszaki érdekességek, vezetett túrákon vehettek részt a kocsiszínben és a szomszédos Ferenc-áramátalakítóban, amely 1908-ban létesült, és még legkorábbi berendezései ma is működésbe hozhatók. A Ferenc áramalakító titkairól 2021-ben írtunk bővebb ismertetőt , így a legnagyobb meglepetést az a házon belüli apró, maximum 2 személyes építmény okozta, amelyet háború esetén óvóhelynek, ha úgy tetszik, mini-bunkernek használhattak az itt dolgozók veszély esetén.