Amikor először járt Budapesten, Orbán Viktor még nem volt hatalmon, és azóta már Izlandon is vannak populisták. Közvetlenül azután beszélgettünk Jón Kalman Stefánssonnal, hogy átvette a Budapest Nagydíjat a Nemzeti Táncszínházban. Az izlandi költő, író két könyve is megjelent magyarul a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivállal egy időben.
– Először is gratulálok a Budapest Nagydíjhoz! A magyar fővárosban már tavaly is hosszú sorokban álltak az olvasók a dedikálásáért. Ön szerint miért válhatott a skandináv, és főként az izlandi irodalom ennyire népszerűvé Kelet-Közép-Európában?
– Lényeges különbségek vannak a skandináv és a közép-európai kultúra között: Magyarországot országok tengerei veszik közbe, Izlandot pedig maga a tenger, és ez különlegessé teheti a magyarok szemében. De remélem, inkább azért ekkora az érdeklődés, mert sok jó írónk van. Örömmel tölt el, hogy a távoli kultúrák könyvei, történetei ennyire érdeklik a magyarokat, de szerintem ez a génjeinkbe van kódolva. Ha ez nem így lenne, akkor az emberek elszigetelődnének a környezetüktől. Az idegen kultúra fogyasztása gazdagítja a saját kultúránkat is.
– Többször járt már Budapesten, és a díjátadó pódiumbeszélgetésén említette Tompa Andreának, hogy a magyar fővárosban van valami különleges. Pontosan mi ez a különlegesség?
– Ez egy nagyon gazdag történelemmel bíró város, ami sok dolgot látott már. A gyönyörű épületek, a folyó, a táj: olyat találok itt, amit más városban nem. Amikor először jártam Budapesten, Orbán Viktor még nem volt hatalmon, és hallottam, hogy a magyar emberekkel ellentétben Magyarország elszigetelődött. De meglepődtem, hogy Budapesten továbbra is flow-élmény kimenni az utcára, hasonló, mint Párizsban, és ez nekem reményt ad.
– Az izlandi társadalom képes ellenállni a világszerte jellemző populista hullámnak, vagy már Izlandon is látni a hullám tetejét?
– Ma már az izlandi politikai színtéren is küzdelem van: a populisták ott is teret nyernek, mint mindenhol máshol. Nehéz folyamat ez, hiszen a menekültválságban több százezer embernek kell elhagynia az otthonát háború vagy a globális felmelegedés miatt. El kell hagyniuk az emlékeiket, a családjaikat, a történeteiket, és meg kell találniuk a helyüket egy új környezetben, közülük sokan jönnek ezért Európába.
Annyira könnyű minden rosszat rájuk fogni, és ellenségképet gyártani belőlük, az emberek pedig bedőlnek az egyszerű magyarázatoknak. Az élet egyszerűbbnek tűnik, ha van egy közös ellenségkép.
Elszomorít, de ez a jelenség Izlandon is létezik, annak ellenére, hogy a társadalom 95 százaléka izlandi. Azok is normális emberek, akik egy jobb élet reményében útra keltek, de róluk pedig elkezdtek fenyegető képet festeni. Nehéz ez ellen küzdeni, viszont ha valaki elolvas egy könyvet, egy cikket, vagy utazik – persze ez pénz- és időigényes –, az megvédheti a populista szólamoktól. Ezért utálják a populisták a könyveket.
– Az olvasás jótékony hatásairól talán több szó esik, ezért inkább írás jótékony hatásairól kérdezem: az ön számára terápiás folyamat, munka vagy inkább szórakozás?
– Ez az életem. Ha éppen nem dolgozom, vagy nincs min dolgoznom, az nyugtalanít. A napom fénypontja, amikor leülök, és elkezdek dolgozni. Néha elkeseredetten állok neki, de legtöbbször lelkesen.
– A magyarul Versek címmel megjelent kötetében nyíltan és őszintén beszél a saját érzelmeiről, azonban itt, a kelet-közép-európai kultúrában ez a férfiakra nem jellemző. A példamutatáson túl hogyan lehet egészségesebb kapcsolatra ösztönözni az embert az érzelmeivel?
– Ahogy a megnyitó egyik beszédében is elhangzott,
fontos, hogy már egészen kisgyerekkortól olvassunk a gyerekeinknek. Ha a fiainknak is olvasunk, akár 10-11 éves korukig, vagy addig, amíg azt nem mondják: „Apa, már ne olvass nekem”, akkor jobb eséllyel tudják kezelni az érzelmeiket, vagy hallgatni azokra a könyveken keresztül megélt élmények segítségével.
18 vagy 25 éves korban már nehezebb leülni egy férfival, és arra késztetni, hogy nyíljon meg, de ezt meg lehet előzni, és ennek hosszútávú célnak kell lennie. A kapcsolódás az érzelmeinkhez az otthonukban kezdődik. Reménykedhetünk abban, hogy a társadalom megváltozik, de az otthonunkban történik a legfontosabb lépés. Az éneklés is hasznos lehet: a gyerekek az énekkarban ki tudják énekelni magukból az érzelmeiket.
– Mit olvas most? Általában csak egy könyvre figyel, vagy több könyvet is elkezd egyszerre?
– Általában sok könyvet olvasok egyszerre. Legutóbb Enheduanna verseit olvastam, ő az első költő Mezopotámiából, több mint négyezer éve alkotott. Emellett két regényt is olvasok, amiknek a címét mindig elfelejtem, ehhez meg kellene kérdeznem a feleségemet.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)