Az 1920-as évek közepén még nem létezett sem okostelefon, sem applikáció, számos budapesti vállalkozó mégis a biciklikölcsönzésben látott fantáziát.
„Tíz év alatt a Budapesti Közlekedési Központ ügyfelei összesen 13,5 millió alkalommal utaztak MOL Bubival, és körülbelül 27 millió kilométert tekertek” – összegezte Bodor Ádám, a BKK mobilitásfejlesztési igazgatója azt a teljesítményt, amit a társaság kerékpáros szolgáltatása produkált, sőt az is elmondható, hogy a MOL-Bubi példátlan vállalkozás Budapest közösségi közlekedésének történetében.
Gazdasági okokból
Azt viszont nem állíthatjuk, hogy a szolgáltatásnak ne lettek volna előzményei. Amióta kerékpár van, azóta azt kölcsönbe is adják. Magyarországon sem volt ez másképp, jelentős méreteket azonban csak mintegy száz évvel ezelőtt öltött kerékpár-kölcsönzés, ekkor jelentek meg ugyanis az első olyan vállalkozók, aki már-már iparszerűen foglalkoztak a bringák bérbeadásával, s ettől reméltek némi bevételt.
De akkoriban szó sem volt küldetéstudatról, egészséges testmozgásról, környezetvédelemről, a kölcsönzés térnyerésének prózai okai voltak.
Az 1920-as évek elején az ország a gazdasági csőd szélén táncolt, az infláció a plafonig ért, és ez a menetjegy árakra is erősen hatott. 1924. január 24-től a villamos szakaszjegyet 500-ról 800 koránára emelték, az átszállójegyet 800-ról pedig 1400-ra, de ez csak a kezdet volt. Február 27-től a szakaszjegy ára 800-ról 1000 koronára, az átszállójegy 1400 koronáról 1800 koronára emelkedett, március 23-tól pedig a szakaszjegy már 1700, az átszállójegy pedig 3200 koronát kóstált. És ez a rohamos emelkedés egészen 1926-ig, az új fizetőeszköz, a pengő megjelenéséig eltartott! Noha a korabeli magazinok ontották a fantasztikus motorkerékpárokról és száguldó automobilokról szóló híreket, de az efféle közlekedési eszközök többnyire elérhetetlen álomnak bizonyultak. Sokak számára a biciklikkel is ugyanez volt a helyzet.
1925-ben a legeslegolcsóbb kerékpár ára másfél millió korona volt, ami mai értéken több mint 130 ezer forintnak felel meg, de volt 5 milliós bringa is (445 ezer forint), a legtöbb ára pedig e két véglet közt mozgott. A szűkös körülmények közepette logikusnak tűnik, hogy elterjedt a biciklikölcsönzés intézménye, ám ami a szolgáltatók mennyiségét illeti, az 1925-ös év döbbenetes adatokat produkált.
„Nagyon lopják"
„Az utóbbi időben egy új üzletág fejlődött, ki: a kerékpár-kölcsönzés. Tizenöt évvel ezelőtt csak egyetlen kerékpárkölcsönző üzlet volt Budapesten. A tőzsdei bukások után azonban amikor mindenki más, szolidabb üzletág után nézett, megszaporodtak a kerékpárkölcsönző-üzletek. Kisebb banküzletek megszűntek pénzügyletekkel foglalkozni és átalakultak kerékpárzálogra pénzt kölcsönző és kerékpárkölcsönző-üzletekké – írta 1925. augusztus 28-i lapszámban a Pesti Hirlap, külön is kiemelve, hogy az év tavaszán nőtt meg a kerékpárkölcsönző-üzletek száma.
Ma Budapesten száznyolcvan üzlet foglalkozik kerékpárkölcsönzéssel
– jegyezte fel a cikk írója, aki nem feledkezett meg arról sem, hogy a részletekbe is beavassa olvasóit.
Ebből viszont az derül ki, hogy a kölcsönzés nem volt „valami kellemes és biztosan jövedelmező üzletág” – a nagy érdeklődés ellenére sem. „Rendszerint egy órára szoktak 10-15 000 korona (körülbelül 1000 forint) lefizetése ellenében kerékpárokat kikölcsönözni, a kölcsönző igazolványainak letétele mellett, azonban sokan sohasem tértek vissza a kerékpárokkal és veszni hagyták a hamis igazolványokat” – írta a Pesti Hírlap, s megszólaltattak egy károsultat is. „Az egyik biciklikölcsönző tulajdonosa például elmondotta, hogy kilencven kerékpárral kezdte üzletét és most már mindössze csak harminc kerékpárja van. Nagyon lopják ugyanis a kerékpárokat Budapesten, amíg a kerékpárosok felmennek valahová a házakba, visszatérve, gyakran a kerékpárnak hűlt helyét találják”.
Győz a becsület
A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy 1925-ben az előrelátó biciklikölcsönzők ellenőröket alkalmaztak és csak a közelben lakóknak adtak ki kerékpárt. „Az ellenőr előbb kimegy az illető lakására és megtudakolja, hogy az üzletfél valóságos adatokat mondott-e be és megbízható ember-e” – így a munkaköri leírás. Azzal viszont az ellenőrök sem tudtak mit kezdeni, hogy voltak olyanok, akik reggel egy órára béreltek biciklit, de csak este tértek vissza vele, majd közölték, hogy nincs több pénzük.
Némelyek egészen Vácig, Szentendréig elkalandoznak és megfeledkeznek arról, hogy csak egy órára bérelték ki a kerékpárt
– írta a lap, de úgy tűnik, fontosnak tartották az optimista végkicsengést. „Mégis több a becsületes ember, mint hisszük és vannak kerékpárkölcsönzők, akik nem gyűjtöttek ilyen keserű tapasztalatokat nagyobb mennyiségben. Vasárnaponként átlagban száz, hétköznapokon ötven kölcsönzés gyarapítja a kerékpárkölcsönzők jövedelmét” – összegezte tapasztalatait a riporter.
Tanulópénz
Ma már különösen hat, hogy akkoriban nem volt evidens, hogy valaki biciklizni tudjon. „A kerékpározás főleg a fiatalabb emberek között terjed és a kikölcsönzött bicikliken utcán, téren, ahol alkalom nyílik, megpróbálkoznak a kerékpározás kitanulásával. Mivel nincsenek külön pályák erre a célra, a főváros egyes terein és különösen a külvárosi utcákban próbálgatják az első fordulókat" – jegyezték fel.
Az viszont felszínes ismeretekre, hogy a lap szerint a legtöbben a Szegényház-téren (ma: Rózsák tere), a templom előtt tanulzak és gyakoroltak, aminek szerintük az volt a titka, hogy a közelben működött egy kerékpárkölcsönző-üzlet. „Ott látjuk a felnőttek mellett a háromkerekű kis tricikliken a gyermekeket, de a merészebb kicsinyek megpróbálkoznak a kétkerekűvel is, aminek azután nem egy baleset a következménye” – figyelmeztetett a Pesti Hírlap, megjegyezve, hogy a fővárosban nagyon sok kerékpárbaleset történik és a az ilyesmi a rendőri krónikákban legalább annyiszor szerepel, mint a kerékpártolvajlás. De az kincstári optimizmus innen sem hiányozhatott. „A rendőrség ezen a téren is igyekezik versenyt tartani a mindennapi élet megnyilatkozásaival, a kerékpáros osztagaival szigorúan ellenőrzi az utca forgalmát és így a kerékpárosokat is” – zárult Pesti Hirlap biciklikölcsönzőket bemutató cikke, amely 99 éve jelent meg.
Kiemelt kép: Biciklista és közlekedési rendőr a Margit hídon; Kép: Fortepan/Bor Dezső