A Kúria úgy döntött, nem adható ki a világörökségi szakhatósági vélemény. Rácz Miklós, a Huszonkettesek Építészcsoport régész-szakértőjének írása
2022 januárjában eltüntették a föld színéről a Szentháromság tér 7-8. számú házat. A Diplomata-háznak nevezett, később szállodaként funkcionáló épületet az építésztársadalom tiltakozása ellenére bontották le, a szakhatósági állásfoglalást, melynek nyomán a Kormányhivatal a későbbi bontási engedélyt kiadta, Gulyás Gergely szignálta miniszteri hatáskörben. A döntést nem indokolták nyilvánosan, ezért a Huszonkettesek Építészcsoport adatigénylést indított a Miniszterelnökséggel szemben a közérdekű adatok napvilágra kerülése érdekében. Az adat megtagadása miatt hatósági vizsgálat, majd per indult, az első tárgyalásra 2023. szeptember elején került sor, az elsőfokú ítélet 2023. október 10-én született meg.
Azt a határozatot hozták, hogy a Miniszterelnökségnek 15 napja van arra, hogy kiadják ezeket az adatokat, a Miniszterelnökség azonban fellebbezett.
Az első fokú ítéletet februárban a Fővárosi Ítélőtábla is helyben hagyta, azonban a Miniszterelnökség felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria megsemmisítette a korábbi ítéleteket. Az alábbiakban Rácz Miklós régész, műemlékvédelmi szakember írását közöljük, amelyben leírja, hogy milyen út vezetett a mostani döntésig, illetve, hogy a Kúria lépése miért tekinthető aggályosnak.
„Értékőrző használata közérdek”
A Kúria döntése szerint, bár közérdekű adatról van szó, nem ismerhető meg a világörökségi területen állt épületre vonatkozó szakhatósági vélemény. A Kúria ítélete a Huszonkettesek építészcsoport a budai Várban elbontott házzal kapcsolatos adatigénylésének eredménye.
A kért adat jelentőségét az adja, hogy a budai Vár újabb átalakításaival kapcsolatban nincsenek nyilvános véleményezési eljárások. A Várnegyed műemléki jelentőségű és egyben világörökségi terület, az ilyen történelmi városrészekre vonatkozóan a döntések valamennyire nyilvános értékelési szempontrendszer alapján, és valamennyire átlátható, megismerhető előkészítési folyamattal kellene, hogy történjenek. A műemléki jelentőségű területekre az elmúlt évek jogszabályváltozásai nyomán az előkészítés hatóköre szűkült, a világörökségi terület változásait megalapozó vizsgálattal kell(ene) alátámasztani. A világörökségről szóló törvény szerint a „világörökségi és a várományos terület védelme és fennmaradását szolgáló, értékőrző használata közérdek, amely – összhangban a kulturális örökség, a természet, illetve a településkép védelméről szóló jogszabályok alapján fennálló védettségből fakadó kötelezettségeikkel – az állami és önkormányzati szervek, az egyházi jogi személyek, a társadalmi és egyéb szervezetek, illetve a természetes személyek együttműködésével valósul meg”.
Az igényelt minisztériumi szakhatósági vélemény – amelyet a világörökségért akkor még felelős Miniszterelnökség adott ki 2021-ben – a Szentháromság téren 1981-ben felépült volt Diplomata-ház lebontásához készült.
A bontást előzőleg az országos építész szakmai szervezetek, és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága is ellenezte, de a hatóságok nem folytattak róla szakmai egyeztetést.
A szakhatósági vélemény által legalább utólag megismerhető lenne a világörökségi területet érintő értékelési szempontrendszer, az irat kiadását azonban – miután annak határidejét 15-ről 45 napra meghosszabbította – a minisztérium megtagadta. Az indoklásban az adat közérdekűségét nem vitatta, azonban úgy érvelt, hogy a közigazgatási rendtartásról szóló törvény, mely szerint az eljárások iratai csak az ügyfelek számára megismerhetőek, a közérdekű adat nyilvánosságát is felülírja.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság erre vonatkozó – a szabály szerinti két hónap helyett kicsivel kevesebb, mint 12 hónap alatt kiadott – részletesen alátámasztott állásfoglalásában azt állapította meg, hogy a megtagadás jogsértő volt, és a dokumentumot ki kell adni, eljárást azonban nem indított, bár jogszabály szerint megtehette volna.
Az ezután indult adatigénylési perben a Fővárosi Bíróság tavaly, majd a Miniszterelnökség fellebbezése nyomán idén év elején a Fővárosi Ítélőtábla is úgy döntött, hogy olyan közérdekű adatról van szó, amely nyilvánossága nem tagadható meg.
A Kúria és az alkotmányos alapjog
Az ezt követő felülvizsgálati kérelem nyomán idén júliusi ítéletében a Kúria azonban a Miniszterelnökség álláspontját átvéve megsemmisítette a korábbi ítéleteket. A Kúria, bár szintén nem tagadta, hogy közérdekű adatról van szó, úgy határozott, hogy a közérdekű adat nyilvánosságát felülírja az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény rendelkezése az eljárásokban keletkezett iratok megismerhetőségének (iratbetekintés) köréről. Az információszabadságról szóló törvény azon újabban beiktatott bekezdését, hogy a közérdekű adat nyilvánosságát „törvény bírósági vagy közigazgatási eljárásra tekintettel korlátozhatja”, úgy értelmezte, hogy ez – a közigazgatási rendtartásra vonatkozó törvényt ide vonatkoztatva – általában minden eljárás minden, akár közérdekű irata adatigényléssel való megismerhetőségének tilalmát jelenti, beleértve minden, már lezárult eljárást is. A Kúria vélelme szerint ugyanis bármely, akár lezárult eljárásban keletkezett iratra vonatkozó adatigénylés teljesítése veszélyeztetné a hatóságok befolyásmentes működését. Az ide idézett törvényszakasz az adatigénylő álláspontja szerint azonban valójában nem általánosságban, hanem csak az eljárások érdeke kapcsán konkrétan megindokolható esetekre, illetve folyamatban levő eljárásokra lenne vonatkoztatható.
A közérdekű adatok megismerésének joga az Alaptörvény által biztosított alkotmányos alapjog. amelyet a Kúria a vélt állami érdek (a hatóság befolyásmentes működésének ilyen módon vélt biztosítása) ellenében ítéletében egyáltalán nem mérlegelt, azzal az ítéletben egyáltalán nem foglalkozott.
Az ítélet alkotmányjogilag így erősen problémásnak tűnik, ezért a felperes alkotmányjogi panaszt készül benyújtani. A jogi képviseletet a Társaság a Szabadságjogokért biztosítja.
Természetesebben, demokratikusabban a közjóért
Az alkotmányjogi kérdésen túl a helyzet további, az örökség megközelítésével, kezelésével és annak nyilvánosságával kapcsolatos kérdést is felvet.
A vélekedés általában az, hogy a közelmúlt épületei általában kevésbé népszerűek, a közvélemény főként a történelmi környezetben elfogadólag viszonyul ezek lebontásához és a régi külsejű, de belül modern másolatok építéséhez – ami végül a Szentháromság téri ház helyén is történik. Bár erre vonatkozóan nem készültek nyilvános felmérések, de ha ez valóban így van, akkor a Várnegyedben végzett bontás és visszaalakítás az általában felfogott közérdeknek megfelelhetne, és a nyilvános egyeztetés jó eséllyel akár ennek megfelelő eredményt is hozhatna.
Ilyen módon nehezen érthető, hogy a Miniszterelnökség a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és a bíróságok ítéletei ellenében is miért küzd olyan állhatatosan a közjóval szerinte egybevágó állásfoglalás nyilvánossága ellen – egyébként egy olyan bontás kapcsán, amely már régen megtörtént.
Ha a várbeli átalakítások valóban igazoltan a közjót szolgálják, hasznosak, és társadalmi támogatottságuk is nyilvánvaló, akkor átlátható, nyílt kommunikációval, tervpályázatokkal, nyilvános egyeztetésekkel sokkal természetesebb, demokratikusabb és legitimebb módon is végigvihetők lennének – és ez nem egyetlen döntésre vonatkozó alátámasztó szakvélemény, hanem az értékekre és azok kezelésére vonatkozó általános szempontrendszer és döntési keretek nyilvánosságát jelentené.
Kiemelt kép: A Diplomata-ház bontás alatt Kép: Legát Tibor/ÉnBudapestem